A balerina rosszfiúja

10. Axel

Regina pörgetett, és az üveg szája Bendi felé mutatott. Regina mosolygott. Látszott, hogy vissza akar vágni Bendinek.

- Felelsz vagy mersz?

- Merek.

- Akkor hét perc mennyországot kell játszanod, mondjuk kivel is - nézett körbe. - Lina már vett részt csókolózásban, szóval akkor mondjuk Zsanival.

Mindketten rábámultak.

- Zsani a legjobb barátom - nézett Bendi összehúzott szemöldökkel Reginára. 

- Tudom, jó mulatást - hessegette őket Bendi szobájába.

Pontosan hét perc múlva Regina telefonján megszólalt a hangos ébresztőóra, jelezve hogy vége az időnek. Bendi elmondta még régebben, hogyha bulikban erről a játékról volt szó, akkor általában csak beszélgettek a lányokkal, nem akart kikezdeni velük. Belekortyoltam a sörömbe. Mi van, ha most nem ez történt? 

Bendi kilépett a szobájából, kissé kócosan.

- Vége a bulinak, irány haza, anyáék hívtak, mindjárt itt lesznek! - kiáltotta. Egymásra néztünk a körben, és lassan szedelőzködni kezdtünk, miközben mindenki elégedetlenkedett. - Haladjatok már! Gyerünk, majd a kupiról gondoskodom! Menjetek már! - sürgetett minket. A legtöbb ember már indult az ajtó felé.

- Bendi, minden oké? - léptem hozzá.

- Persze, csak psp-zünk Zsanival - mondta, a megszokottnál talán kissé kevesebb magabiztossággal. Vagy csak én ittam túl sokat. - Ha apuék csak őt találják itthon velem, akkor még örülni is fognak.

- Rendben, hát akkor... - kerestem Linát a tekintetemmel, de nem találtam.

- Hát akkor szia! - kezdett el tolni az ajtó felé.

- Megyek na - megfordultam. - Figyelj, vigyázz magadra - néztem a szemébe. Ha psp-zés lett volna, akkor valami nevetés kihallatszott volna a szobából, vagy ilyesmi, de semmi.

- Én mindig - mosolygott kicsit keserűen, és az arcomba csukta az ajtót. Pár másodpercig bámultam az ajtót. Mi volt ez? A fejemet rázva megfordultam, és elindultam, hátha utolérném még Linát, ahogy hajnalodott.

Megláttam, és utánasiettem. Igazából fogalmam se volt, hogy mint mondjak neki. Még mindig éreztem az ajkaimon a csókját. 

- Lina! - szólítottam meg, amire megfordult. - Hazakísérhetlek?

- Persze - nézett rám nagy szemekkel. - Bár, igazából innen már csak pár háznyira van, szóval biztos nem fogok eltévedni, így ha gondolod, nem...

- Cssss.. - tettem a szájára az ujjam. - Baszki, olyan szexi amikor zavarban vagy!

Elpirult.

- Hát te meg akarsz ölni - simítottam végig az arcán.

- Nem is igaz - újra rám nézett. Megőrjítettek a nagy zöld szemei.

- Merre kell menni? - szakítottam meg a pillanatot.

- Konkrétan oda - mutatott három házzal odébbra.

- Ja - nevettem. - Mindegy, azért a jó úriember mindig hazaviszi a hölgyet.

- Hazaavisziii? - kiáltotta, ahogy felkaptam. - Te jó ég! - kalimpált a lábaival.

- Nyugalom, mindjárt ott vagyunk - indultam el.

-Nem vagy normális - ahogy kapaszkodott belefúrta a fejét a vállamba.

- Ezért már megérte.

- Ha-ha.

- Megérkeztünk - tettem le. 

- Figyelj - kezdtem. - Nem akarom, hogy ami kettőnk közt van, ma véget érjen - a szemébe néztem. - Szóval el foglak vinni randizni.

- Én meg majd igent mondok. Vagy nem - kacsintott és a kapujuk felé sietett volna, de megfogtam a derekát. Felnézett rám kissé elvált ajkakkal, mire én puhán megcsókoltam. Ahogy elváltunk hallottam a sóhaját, én pedig adtam a homlokára egy puszit.

- Akkor újra - mosolyogtam rá. - Eljössz velem randizni, Sárvári Lina Boglárka? 

- Igen, Rácz Axel Bence - viszonozta a mosolyomat. - Jó éjszakát! - hátrált, és besétált a kapun.

- Jó éjt Lina! - néztem utána, amíg be nem lépett az ajtójukon.