A balerina rosszfiúja

13. Lina

Három héttel a bankett után Zsanival a szobámban kerestünk valami megfelelő ruhát nekem estére. Ragaszkodott hozzá hogy kimozduljunk szilveszterkor, még úgy is hogy nekem semmi kedvem nem volt hozzá. 

- Egy seggfej nem fogja elrontani az utolsó olyan szilvesztered, amikor illegálisan iszol! - jelentette ki még tegnap a telefonban, most pedig az ágyamon fekve reagálta le a ruhákat, amikre azt gondoltam, hogy jó lenne felvenni, mögöttem pedig már tornyosult a kupac amire nemet mondott. 

- Hát ez biztos nem - a szerkény alján találtam egy ezüstszínű, flitteres trikót. 

- Micsoda? Ez nagyon jó! Vedd fel! 

Sóhajtottam. - Minek öltözzek csinosan, ha úgysem akarok tetszeni senkinek?

- Azért, hogy magadnak tetsszél! 

- Pizsiben, bőgős filmet nézve tetszenék magamnak - jelentettem ki. Amióta Axellel szakítottunk, ez volt az esti programom. Bár a legtöbbször nem kellett film a könnyeimhez.

- Nem! Nem sírunk többet tudjukki miatt! 

- Voldemort miatt nem is - húztam a szám félmosolyra. A bankett óta Zsani nem mondja ki Axel nevét, mintha attól félne hogyha hallanám, összetörnék. Lehet, hogy van is benne valami.

- Na! Minimum ilyen mosollyal lássalak! - felállt, és kivett a szekrényemből egy ultraszűk fekete magas derekú nadrágot. - Ez a trikóval, és a magassarkúmmal tökéletes lesz!

Karácsonyra egy ezüstszínű szandált kaptam tőle. 

- Te kis számító - nevettem, és felvettem a ruhákat. 

__________________________________________________________________

Pár órával később Zsanival beléptünk a Playbe, életem első diszkójába. Zsani volt már itt Bendivel, és biztos vagyok benne hogy történt köztük valami, de ahányszor felhozom, eltereli a szót. Bendivel amióta szakítottam Axellel nem beszéltünk, kivéve amikor meg próbált győzni, hogy az ő hibája az egész alku, Axel nem tehet semmiről, adjak neki egy új esélyt. Kedves volt, de pontosan tudtam, hogy én is ugyanezt tenném, ha Zsanit ilyen hirtelen, és látszólag ilyen semmiség miatt dobnák ki. Csakhogy ez nem semmiség. Amikor az első pasid megcsalt, a második pedig csak fogadás miatt volt veled együtt... Hát az nem olyan dolog, amit két másodperc alatt fel tudsz dolgozni. Ennyire vak lennék a fiúkkal kapcsolatban? Nem veszem észre ha átvernek? Tényleg olyan naiv vagyok, mint amilyennek Szilvi és Teó tartott? 

- Elgondolkoztál, kincsem - szólt, vagyis inkább kiabált Zsani. A dübörgő technó miatt muszáj volt neki.

- Kicsit - erőltettem mosolyt az arcomra, és inkább Zsani sminkjére koncentráltam. Fantasztikusan állt neki a füstös szemhéjfesték és a műszempilla, kiemelte a nagy barna szemeit.

- Igyunk valamit! - húzott a bárpulthoz, és kért két vodka-lime-ot. 

- Nem szeretem a vodkát - néztem Zsanira. Valamiért mindig is körömlakklemosóra emlékeztetett a szaga meg az íze.

- Hát, pedig ha baj van, vodkát iszunk! - a csapos odaadta az italokat, mire Zsani behajolt, és ragyogó mosollyal megköszönte, mire a srác pedig végigmérte és rákacsintott.

- Történt valami Bendivel? - kérdeztem. Zsani csak akkor szokott pasimágnesként viselkedni, amikor nagyon ki van bukva.

- Bendivel? Mi történt volna? - próbált zavarodott képet vágni. 

- Elmondhatod - fogtam meg a kezét. Lenézett, láttam, hogy a sírás szélén van, de végül kihúzta magát és  a szemembe nézett.

- Csak egy hülye f*sz, mint minden fiú.

Úgy döntöttem, megelégszem ezzel egy ideig.

- Ennél szebben nem is mondhattad volna - koccintottunk.

___________________________________________________________

- TURN UP THE SPEAKERS! - ordítottuk ugrálás közben. Az első vodka óta...hát lement már egy pár, meg egy pár más is volt. Amikor vége lett a zenének, Zsani kifulladva megölelt.

- Leülök egy kicsit, aztán hozok valamit!

- Rendben, itt megvárlak - mondtam, épphogy elkezdtem  táncolni a következő dalra, mire odajött hozzám Zsófi, egyik volt balettos társam.

- Mindjárt új év Lina! - kiáltotta.

- Úgy ám, Zsófi - nevettem. 

- Táncoljunk! - a nyakamba tette a karját, és élveztük a zenét.

Később, amikor Zsófi kiment igazítani a sminkjét, elkezdtünk normálisan beszélgetni.

- És kikkel vagy itt?

- Tudod, a csapattársakkal.

- Ugye nincs itt Teó vagy Szilvi? - ráncoltam össze a homlokom.

- Hát... - kezdte, de nem jutott tovább a mondandójával, mert rohant a wc-re, ahonnan szinte rögtön öklendezést hallottam.

- Jól vagy? - nyitottam rá.

- Persze - törölte meg a száját, és állt fel. Sápadt volt, és imbolygott. Kikísértem, és figyeltem, ahogy odabilleg a barátaihoz. Nem mentem vele. Ki tudja, hogy közöttük van-e Teó.

- Vigyázz magadra! - kiáltottam utána. Megfordult, rám mosolygott, és ment tovább.

Megráztam a fejem, és meg akartam volna keresni Zsanit, amikor egy nagy, ismerős alak állta el az utam. Erőt vettem magamon, és felnéztem, de már tudtam, hogy kit fogok látni. Teót.

- Szia Lina - vigyorgott. Piaszag áradt belőle. - Szexi vagy.

- Köszi - mondtam, és megpróbáltam kikerülni, de nem engedett. Hátráltam, a falnak ütköztem, ő pedig nekitámaszkodott a falnak. 

- Miért nem voltál ilyen szexi amikor együtt voltunk? - úgy járatta végig a tekintetét rajtam, mintha ő egy oroszlán lenne, én pedig a préda.

- Nem tudom, hagyj békén - feszengtem. Nem tetszett, hogy ilyen közel van. Szabadulni akartam.

- Az ellenkezés tetszik - mosolygott. 

- Mi van? - néztem rá értetlenül. - Engedj már el!

- Nem, nem - elkezdett simogatni.

- ENGEDJ EL! - ordítottam rá, majd ráraktam a kezem a mellkasára és ellöktem. Megtántorodott, majd jött újra vissza.

- Ne lökj el szivi, - jött újra közelebb - mert csak beindulok tőle.

Rémülten néztem rá. 

- Azt mondta, hogy hagyd békén! - hallottam egy ismerős hangot, majd a következő pillanatban Teó a földön hevert.

- Hé! - bömbölte Teó.

Axel dörzsölgetni kezdte az öklét, majd rám pillantott. 

- Köszi - mondtam döbbenten. Megvonta a vállát, és megfogta a kezem.

- Tűnjünk el innen! - nézett a szemembe, és kisétáltunk a diszkóból. Nem engedtem el a kezét. Valamibe kapaszkodnom kellett, a nagy őrültség közepette.

A bejáratnál várt ránk Zsani és Bendi, összekarolva.

- Megvagytok? - kérdezte Bendi.

Bólintottam, majd vacogni kezdtem. Magamhoz húztam Zsanit, aki rám mosolygott. Axel a vállamra terítette a kabátját, s a kezét a vállamon hagyta. Ránéztem. Hálás voltam neki. Lövéseket hallottam, majd tűzijáték jelent meg az égen, és mi néztük, négyen, összeölelkezve. Így léptünk át az újévbe.