A balerina rosszfiúja

7. Lina

Villámgyorsan elszaladó másfél óra után Rita, a tánctanár kettőt tapsolt.

- Oké, gyerekek, fiúk meghajlás, lányok pukedli és vége - Axel elengedte a derekam, kissé lazábban fogta a kezem, majd furán nézve megcsinálta a meghajlást. Ez a rész nem lesz benne a táncban, csak a régiesség és Rita kedvéért kell csinálni. Mindegy. - Gyerekek, ügyesek vagytok, főleg  így első próbához képest! Jövő héten pénteken ugyanígy, ugyanekkor. Jó hétvégét!

Axel teljesen elengedte a kezem.

- Hát akkor - fontam össze hátul a kezeimet. - induljunk. - Axel biccentett, én pedig megkerestem Zsanit, hogy menjünk öltözni.

- Gyere - húztam magammal, mert még mindig nagyokat nevetett Bendivel.

- Oké, oké. Bendivel egyszerűen... nem is tudom melyikünk a szerencsétlenebb - nevetett.

- Te! - vigyorogtam, ahogy az öltözőbe léptünk.

- Hé!

- Csak vicc volt, na  - mosolyogtam rá. - Figyelj, ma bepótolhatnánk az ottalvós filmezést ha gondolod.

- Szuper. Hol?

- Hát, inkább nálatok. Apa holnap nem dolgozik. - grimaszoltam.

- Jajj, akkor tényleg nálunk. - Zsani bekötötte az adidasát. - Mehetünk?

- Aham - ahogy kiléptünk az öltözőből észrevettem hogy Bendi és Axel is vár ránk. Jaj. Épp elég kínos volt a cigis dolog után a tánc, ahol viszont jól éreztem magam, és talán hosszabb ideig tartottuk összekulcsolva kezünket, mint ahogy kellett volna. Ahj.

- Hölgyeim - dobta felénk Bendi a híres, kilencedikes szíveket szétfacsaró, hollywoodi mosolyát.

- Én viszont sehol sem látok úriembereket - "lepődött meg" Zsani.

- Hölgyem, kérem, tudom, hogy ön ismeri a priuszomat, de azért ezt az ártatlan fiatalembert - boxolt Axel vállába - még nem kéne elítélni.

- Induljunk már, te hülye - forgatta a szemét Zsani.

- Milyen türelmetlen a fiatalasszony! - "háborodott fel" Bendi.

- Első ránézésre olyan, mintha együtt lennétek - állapította meg Axel.

- Hát tudod egy fürdőzéssel indult...  -kezdtem.

- Meztelenül - folytatta Bendi tágra nyílt szemekkel.

- Óvodásan - fejezte be Zsani.

- De ki mondta, hogy nem követte több fürdőzés? - kacsintott Bendi.

- Nyugi, gyerekek - fogtam Zsani pártját, ahogy a sötét utcákon sétáltunk haza.

- Csinálni kéne valamit ma este - csillant fel Bendi szeme.

- Ottalvós buli lesz, te birka - tudatta vele Zsani.

- Mehetünk? - nézett rám Axel. Jaj, mi azért nem vagyunk a többtízéves fiú-lány barátság szinten, mint Zsaniék, hékás. 

- Ha lánynak érzed magad - vontam vállat vigyorogva. Úgy döntöttem nem akadok fel rajta. Axel csak aranyos. Aranyos?? Jaj.

- Szomorú, hogy csak így lehet részt venni a bugyiban való párnacsatázásban - biggyesztette le a száját.

- Emberek, az ottalvós buli nem egy pornófilmforgatás!  

- Ha mehetnénk, mi megállapítanánk - válaszolt Zsaninak Bendi.

- Perverz vagy.

- Még szerencse. Nem is sejti a legtöbb ember, de én ezzel mindenkinek segítek!

- Pff - ez Axel volt. Úgy tűnt, mintha ő nem viccnek fogta volna fel, hanem komolyan vette volna a  második mondatot.

- Axelnak sokat kell segíteni - dúrt a srác hajába. Mázlista Bendi! Te jó ég, egyre hülyébb dolgokra gondolok. - Pedig nézzétek, nagy bociszemek, szép, egészséges fogak, szép kiállás! Ha bika lenne mennyit érne! 

- Kár, inkább egy marha - mondta Axel.

- És még szerény is! Hölgyek, gyorsan vigyék el, nincs belőle kettő!

- Nagyon pörögsz ma Bendi - vigyorodtam el.

- És még tovább is pörögnék! 

- De sajnos ki lettünk taszítva a szórakozásból - "szomorkodott" Axel.

- Csinálunk mi magunknak szórakozást, testvérem. Jössz hozzánk psp-zni?

- Természetesen!

- Nem tán meleg buli? Mik lesznek ott - rázta a fejét Zsani.

- Nem lesz ott semmi melegség! Csak hideg férfiasság, ahogy leverem ezt a nyommert Fifában.

- Persze, persze. Múltkor ki is kapott ki?

- Hagytalak, nyerni, nem kell felvágni!

- El is higgyük, mi? - kérdeztem.

- Axel, ellenem fordítottad az asszony barátnőjét!

- Asszony? 

- Most már az asszony is dühös - rázta a fejét "szomorúan" Bendi.

- Dehogy az - mosolygott Zsani. Sose tudott sokáig haragudni Bendire.

- Öhm, hát hölgyek itt vagyunk! - nézett Zsaniék kertesházára, amivel srégan szemben volt az övéké. - Jóéjt! - ölelt meg gyorsan.

- Hát, Lina - Axel a kezeit kinyújtva mosolygott le rám gyönyörűen. - Első ölelés?

- Most az egyszer - vontam meg a vállam bujkáló nevetéssel az arcomon. Lábujjhegyre álltam, hogy a nyaka köré fonjam a karom, de mivel ő rám nézett furán összeütközött az orrunk.. meg egy kicsit a szánk. Axel a derekam mögé rakta a kezét, és amint sikerült a vállára tennem a fejem, a fülembe suttogott.

- Van még mit gyakorolni - éreztem a hangján, hogy mosolyog. Nem tudtam megszólalni.

- Axel, vége a szeretetidőnek, indulás - szólt Bendi, amire elengedtem Axelt, és ő is engem, bár jóval lassabban.

- Hát, akkor sziasztok! - köszönt Zsani.

- Jó éjt lányok- intett Axel félmosollyal az arcán.