A balerina rosszfiúja

12.Axel

A kékestetős randi óta felpörögtek az események. Heti két tánc, tz-k, küzdés, hétvégék együtt, esték együtt... Észre se vettem szinte, és máris öltönyben álltam a tükör előtt, a nappaliban.

- Ohh, az én fess nagyfiam! - rakta fel anya a nyakláncát, ölelt meg engem, és adott puszit az arcomra.

- Mindig ilyen vagyok.

- Persze - nézett anya a tükörbe, ahol a visszanéző srácnak már nem volt karikás a szeme, mint amikor még ideköltözött. Anyu kissé eltávolodva a szemembe nézett. - Tudod, ez a kislány nagyon jó hatással van rád.

- Félek, hogy őt már jobban szereted mint engem - mondtam viccelve. Igaz, ami igaz, anya meg a kicsim között szoros kapcsolat alakult ki a hónapok alatt. Mi hivatalosan is együtt voltunk, anya meg kb örökbe fogadta őt.

- Mindig is szerettem volna egy kislányt - mosolygott keserédesen. A nővérem az ő mostohalánya, és amikor találkoztak, Szandi már túl volt azon a korszakon, hogy szét lehessen ölelgetni. Anya megpaskolta a vállam. - Elég volt a szentimentalizmusból, drága, itt az ideje indulni. Kész vagy? 

Bólintottam, és elindultunk a szalagavatóra.

__________________________________________________________

Megérkeztünk a sportcsarnokba, anya elszaladt a többi szülőhöz, a fényképezőgéppel, amivel valószínűleg kivakuzza majd a szemem, én pedig  megkerestem a többieket. 

- Szia te f*sz! - ordított nekem Bendi. Felröhögtem, öklöztünk, osztályfőnök pedig a kezébe temette az arcát. 

- Gyerekek, legalább ma viselkedjetek 18 éveshez illően! 

- Igyekszünk tanárúr - kacsintott rá Bendi, az ofő pedig forgatta a szemét. 

- Lina? - kérdeztem Benditől.

- Befejezi a haját az öltözőben - válaszolt helyette Zsani.

- Köszi - indultam el.

- Bemegy a lányöltözőbe, nézd meg - röhögött Bendi.

- Maradj már - szóltunk egyszerre Zsanival, összemosolyogtunk. Megkedveltem Zsanit, mióta Linával együtt vagyunk. Beléptem az öltözőbe, és a tekintetemmel egyből kerestem Linát. Egy nagy tükör előtt állt, és épp egy csatot tűzött a hajába. Észrevett a tükörben, és rám nézett. Leesett az állam. Hatalmas, ujjatlan, fehér menyasszonyi ruhában volt, hátul fűzővel. A haja hullámokban omlott le a vállára. 

- Elképesztően gyönyörű vagy - suttogtam, és megcsókoltam a vállát. Elmosolyodott, megfordult, és szájon csókolt. Éreztem, hogy szeretem.

__________________________________________________________

A tánc, a rengeteg fénykép és a szalagtűzés után, elindultunk a bankettre, ahol az egész étterem a miénk volt. Pezsgővel koccintottunk a négy évünkre, amiből nekem egy volt csak itt, de az életem legszebb időszaka volt. A tanárok nosztalgikusan mosolyogtak ránk, történeteket emlegettünk fel a suliból, egészen addig, amíg Zsolti szavai összefolytak, és megbotlott a nyelve. Mivel mindenki kezdett részeg lenni, a tanárok felálltak, mondták hogy vigyázzunk magunkra, és hívjunk taxit.

- Igyunk arra, hogy túl vagyunk a szalagavatón! - állt fel, dülöngélt, és kiáltott Bendi. Vigyorogtam, és a szabad kezemmel (amivel nem Lina derekát fogtam) lehúztam a felesem. Lina felém fordult, és megcsókolt.

- Hmm, meggyes pálinka - nyalta meg a száját. - Finom, de kicsit csajos! - vigyorgott. 

- Csajos? Megmutassam hogy mennyire vagyok csajos? - hajoltam közel, Lina pedig kuncogni kezdett.

- Inkább elhiszem hogy nem vagy az - kezdett játszani a hajammal. 

- Jól nyomod Axel - ült le mellém Máté. Részeg volt. - De nem elég jól.

- Mi? - kérdezte Lina, és visszahúzta a kezét, engem pedig jeges rémület járt át. Nem hiszem el, teljesen elfelejtettem...

- Hülyeségeket beszél, részeg - néztem Mátéra gyilkos tekintettel. Linának nem kell tudnia az alkuról.

- Már biztos, hogy megvehetem azt a három doboz cigit - szomorkodott. - Megyek, rá is gyújtok.

- Várj! - kapta el Lina a karját. - Magyarázd el nekem, hogy mi történt.

- Azt jobb, ha nem tudod - legyintett, és fel akart állni, de Lina nem engedte el.

- Érzem hogy rossz lesz, de tudnom kell.

- Baszki - Máté rájött, hogy mekkora szarba kevert engem. Jókor már.

- Inkább elmondom én - vettem nagy levegőt. Lina nagy szemekkel nézett rám, hogy én is tudom, amit ő nem. - Szerintem menjünk ki.

Felkaptuk a kabátunkat, és ideges csendben sétáltunk ki egymás mellett az étterem előtti kerti részhez. Nehéz volt elhinni, hogy pár perce még meghitten csókoltuk egymást, most pedig egymás kezét se fogjuk, annyira elhidegült tőlem. És még nem is tudta, hogy mit akarok neki mondani.

Kiértünk. 

- Lina, kicsim - simítottam meg az arcát. - Rövid idő alatt sokkal jobb emberré tettél. Mindketten  tudjuk, hogy régebben még nagyobb barom voltam mint most... És... - zsebre tettem a kezem, nem bírtam a szemébe nézni. - és hagytam hogy a fiúk fogadást tegyenek rád.. vagyis ránk.

- Milyen fogadást? - ölni tudott volna a tekintetével.

- Hogy mikor fogunk lefeküdni.

- Jesszus! Axel, komolyan? - ledöbbent. - Mikor volt ez?

- Nem sokkal azután hogy idejöttem..

- Na ne! Akkor még együtt se voltunk. 

- Tudom, szóval ezért is volt az egész ötlet hülyeség.. - próbáltam menteni a helyzetet.

- Aha - nem hitt nekem. - Ugye nem azt akarod mondani hogy emiatt vagyunk együtt? 

- Nem, félreérted, azért vagyunk együtt, mert..

- Mert meg akartad nyerni a fogadást, menő akartál lenni vagy mi? - Lina teljesen kiakadt. 

- Nem, figyelj rám..

- Nem, nem, eleget mondtál. Erre kellettem - rázta a fejét hihetetlenül. - Én meg még bíztam benned - könnyek folytak le az arcán. Ösztönösen odanyúltam, hogy letöröljem őket. Elrántotta a kezem.

- Hozzám ne érj, te utolsó, hazug dög - ütött rá ököllel a mellkasomra.

- Hallgass meg Lina..

- Nem. Haza akarok menni. 

- Maradj! - csak ennyit tudtam kinyögni.

- Nem - Hátrafordult, és látta, amint egy taxi most jön valakiért. - Hagyj egyedül, kérlek! - nézett a szemembe. Hideg, metsző volt a tekintete, szemében könnyek. 

- Lina!

Nem reagált. Sarkon fordult, futott, beszállt a taxiba, becsapta az ajtót, és elhajtott vele az autó. Elment... itt hagyott... és kilépett az életemből.