Offline

>> Kilenc <<

N I N A

Reggel izzadtan ültem fel az ágyamban. Már megint azt álmodtam, hogy valami beleragadt a fogszabályzómba az egyik metszőfogamnál, amire valaki felhívta a figyelmemet és a következő, amit észrevettem, hogy az egész iskola rajtam nevet. Ez a visszatérő rémálmom. Tudom, kicsit túlzás és elég paranoiás, de a mániákus ellenőrzésemnek hála még nem vált valóra! Plusz, nemsokára végre megszabadulok tőle.

- Szia - nyitottam ki az ajtót, miután nyolcvanadszor is ellenőriztem a fogszabályzómat, hogy nem maradt-e benne az ebéd nyoma.

- Szia - lépett be Logan, aztán tanácstalanul megállt mellettem, amíg bezártam az ajtót, és megakadt a szeme a feldíszített karácsonyfán.

- Menjünk a konyhába - intettem a kezemmel, aztán elindultam előre, mutatva az utat. - A nővérem hazajött a szünetre, most odafent van, de nem sok vizet fog zavarni - legyintettem, és helyet foglaltam az asztalnál, ahova már kikészítettem a tanulnivalókat.

- Én nem zavarok? - kérdezte Logan. Furcsa volt a saját ruhájában látni, pedig csak egy fekete nadrág volt rajta, meg egy szürke kapucnis melegítőfelső. Kabátot fel sem vett, csak a sulitáskája volt még nála, nedves haját teljesen széttúrta.

- Dehogy - ráztam meg a fejem mosolyogva. Ha nem lett volna itt, tuti nem tanultam volna, a szünet végéig biztosan nem.

Előző nap összejött a társaság, nagyon jól szórakoztam. Most nem csak tízen voltunk, jött még néhány kosaras, és még Lucy meg Rafael is ott volt, akivel most volt először szerencsénk találkozni (szombaton érkezett, repülővel, természetesen).

Így már teljes volt a csapat. Ginger és Fleming, Jess és Ryan, Lucy és Rafael, és mint kiderült, Becca és Luke. Rám meg jutott vagy hat fiú. Logan, Austin, Chris, Dave, Kevin és Matt. Jó sokat nevettem a hülyeségeiken, és aztán este Logannel mindenkit hazafuvaroztunk, aki alkoholt fogyasztott. Logannel olyan bajtársiasan éreztem magam, mintha nem egyedül lennék a csatamezőn, ami nagyon megnyugtató érzés volt.

- Biztos, hogy csak kólát iszol? - kérdeztem tőle, amíg a többiek a pontokkal voltak elfoglalva, mi pedig ott ültünk a boxban, a pályánk előtt. - Nálam van a jogsim, ha szeretnél - biztattam udvariasságból, és hogy ne érezze azért magát rosszul, mert ő nem ihat. Igaz, mindannyian a korhatár alatt voltunk, de értelmes kamasz lévén feltalálták magukat, és volt annyi eszük, hogy nem ittak hányásig.

- Biztos - bólintott, a szemével a többieket követve. Ettől a választól megkönnyebbültem. Eszem ágában sem volt vezetni.

- Hát én ezt nem hiszem el - huppant le mellénk Austin. - Már megint Ryan vezet - adta meg a választ fel sem tett kérdésünkre. Mivel ilyen sokan voltunk (összesen tizenöten), ezért összesen négy bowling-pályát foglaltunk le, de a pontokat csak egy sorba rendeztük, nem úgy, hogy melyiken ki vezet.

- Csapatokban kéne játszani - gondolkozott Chris hangosan mellettünk. - Tuti Ryannel lennék. Fingom sincs, hogy csinálja - motyogta ködös tekintettel, miközben az üdítőjében lévő szívószálat rágcsálta.

- De Rafael a második - sétált oda hozzánk Dave, lehalkítva a hangját. Ő csempészett be egy kis alkoholt, és egyértelműen jól is bírta, pláne "csak" harmadikos létére.

- Valahonnan ismerős nekem ez a Rafael - nézett Logan a srácra, és az ő kezét fogó, ábrándos tekintetű Lucy-ra.

Megvontam a vállam.

- Ez csak egy játék - nyögtem be, mire mindegyik fiú úgy nézett rám, mintha nem lennék normális.

- Látszik, hogy lány vagy - legyintett Matt Grayson, a csapatkapitány. Leesett az állam.