Offline

>> Harminckilenc <<

N I N A

- Szóval építészet - ráncoltam a szemöldököm, várva, hogy Logan megmagyarázza.

A bál után Logan hazahozott, és a kocsiban beszélgettünk még.

- Aha - bólintott. - Végülis, a fizika úgyis kell hozzá, és egy ideje apámmal rajzolgatok, hogy még összedobjak egy portfóliót.

- Nem kellett volna már leadni? - furcsálltam.

- Még van egy hónapom - vont vállat.

- Én is tudok segíteni, ha gondolod. Mármint nem biztos, hogy tudok, csak... megpróbálhatom. Elvégre minek járok akkor rajztanfolyamra - mosolyodtam el, és zavartan lesimítottam a ruhámat a combomon. Gyorsan belebújtattam a karom a kabátom ujjába, ami eddig csak a hátamra volt terítve.

- Igazából, az tök király lenne - bólogatott Logan.

- Ha visszajöttünk a sítáborból, úgyis lesz egy csomó dolgunk, hozzácsaphatjuk a portfóliódat is - vigyorodtam el. - De szerintem Ginger is szívesen segít, ő már megcsinálta a portfólióját és fel is vették... - hallgattam el hirtelen. Nem akartam most elszúrni a kedvem azzal, hogy Ginger jövőre New York-ban lesz. - Tényleg, mekkora szerencse, hogy a kanadai jelentkezési időszak még nem zárult le! Mi történt volna, ha nem jelentkezel a UBC-re (University of British Columbia, Vancouver, Kanada)? Akkor jövőre nem is mész egyetemre? - tereltem is a témát, de különben is érdekelt a válasza.

- Ja, kihagytam volna egy évet. De valószínűleg így is ki fogok, ha nem vesznek fel - vont vállat megint.

- Nem érzed úgy, hogy megtaláltad az igazit? - ráncoltam a homlokom. - Hogy igen, ez az, amivel foglalkozni akarok...

- Nem - rázta meg a fejét Logan, és maga elé nézett. - Soha nem voltam kiemelkedően jó semmiben - morogta, mintha magához beszélne.

- Nem baj az - mosolyodtam el halványan. - Én sem voltam, és én sem érzem, hogy ez az, amit életem végéig csinálni akarok. Illetve azt sem tudom, mi az az "ez" - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe, mire Logan felnevetett. Már régen mondtam neki, hogy több szakra is jelentkeztem - marketingre, pszichológiára, médiára - és egyikkel sem tudom, hogy mit akarnék kezdeni.

- De akkor miért ragaszkodsz ahhoz, hogy járj jövőre egyetemre?

- Mert attól, ha még egy évet itthon töltök, nem leszek előrébb - magyaráztam. - Vállalnék valami munkát és ugyanúgy nem tudnám, mit akarok kezdeni az életemmel. Így legalább megyek valamerre, kapok esélyt arra, hogy ötletet szerezzek. - Most én vontam vállat.

- Ez így érthető - bólintott Logan, amint értelmezte a hallottakat.

Pár percig még ültünk egymás mellett szótlanul, aztán én törtem meg a csendet.

- Komolyan ilyenekről beszélgetünk a bál után? - nevettem fel a helyzet abszurditásán, és Logan is csatlakozott hozzám.

- Veled túl könnyű beszélgetni, bármilyen nehéz témáról - suttogta a fiú.

- Hmm, ez aztán szép bók volt - biccentettem, és az alsó ajkamat rágcsálva lehajtottam a fejemet.

- Tudom, hogy neked nincs szükséged a külsődnek szóló bókokra - mondta szórakozottan Logan.

- Miért?

- Mármint miért gondolom így, vagy miért nincs rájuk szükséged?

- Miért gondolod, hogy nincs rájuk szükségem.

- Egyrészt, mert mostanra szerintem te is tudod, hogy gyönyörűnek tartalak, másrészt pedig, mert tisztában vagy vele, hogy nem a külső a legfontosabb. Ezt a reakcióidból vettem le.