Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)

5.rész "Hirtelen összeesik..."

Louis szemszöge:
            

__________

Az egész szombatom azzal telt, hogy Faith-et kerestem. Megnéztem minden lehetséges helyen, ahol elbújhatott, de nem találtam meg.

Azt a kis tisztást hagytam utoljára, ahová egyszer követtem.

Mikor kiértem a kis patakhoz nem láttam senkit. Csalódottan leültem a földre, és néztem, ahogy a víz lassan folydogál.

Ez volt az utolsó hely, ahol megtalálhattam volna.

Ültem néhány percig, és kettőnkön gondolkoztam, amikor valami megcsillant a fűben.

Összeráncolt szemöldökkel vettem fel a kis tárgyat, ami egy ezüst színű karkötő volt.

Egy kis szív alakú medál volt rajta, amire egy F betűt gravíroztak.

Ezer közül is megismertem volna ezt az ékszert.

Ez Faith karkötője.

Mindig a kezén volt, soha nem vette le.

Ez jelent valamit. Mi  van akkor, ha azért hagyta itt, hogy megtaláljam? Üzenni akart nekem?

Felpattantam, és beültem a kocsimba.

A régi házamhoz vezettem. Lehet, hogy a megérzéseim tévednek, de szerintem itt lesz. Itt kell lennie.

Mikor megálltam a házam előtt, láttam, hogy a kapu nyitva van.

Kiszálltam az autóból, és bementem.

Furcsa volt megint itt járni.

Benéztem a konyhába, ahol minden úgy volt, ahogy én hagytam, leszámítva a vastag porréteget a pulton, és a szekrény polcain.

A nappaliban is változatlan volt.

Az emeletre mentem.

Azt hittem, képzelődök, amikor dúdolást hallottam a szobából. Lassan lépkedtem a szoba felé, ami az övé volt. Kezdek meghülyülni, vagy tényleg itt van? Tényleg azt akarta, hogy megtaláljam azt a karkötőt, és eljöjjek ide? Tudta, hogy rájövök, hogy itt lesz? Ezer meg ezer kérdés kavargott a fejemben, miközben a folyosó végéhez sétáltam. Olyan valótlannak tűnt az egész, mintha halucinálnék. De nem, tisztán hallottam a hangját, ahogy a kedvenc dalát dúdolja.

Tettem egy utolsó, hazározott lépést, és megálltam a nyitott ajtó előtt.

-Faith-mondom, mire nekem háttal álló lány megpördül a tengelye körül.

-Louis! Segíts!-suttogja kétségbeesetten.

Hirtelen összeesik, én pedig el akarok indulni felé, de nem tudok.

Kiabálok, üvöltök, de nem sikerül szabadulnom a láthatatlan kötelektől.

Hirtelen eltűnt allattam a föld. Zuhanni kezdtem, végül teljes sötétség volt körülöttem.

_________

-Faith!-ültem fel az ágyamban.

Izzadtam, lihegtem és össze voltam zavarodva.

Felkapcsoltam az éjjeli lámpámat, és körbenéztem a szobámban.

Freddie aludt, csak a szuszogását hallottam.

Nem nem nem! Megálmodtam a holnapot?

Ez nem lehet igaz. Olyan valós volt, de csak egy illúzió volt az egész. Péntek éjjel van, nem szombat délután, és nem mentem el keresni Faith-et a kis patakhoz, nem találtam meg a karkötőjét, és nem volt ott a régi házamban.

-----------

Hiiiiii!

Ha tetszett, hagyj nyomot magad után!

A gif az annyira....ahwwww.

Anna xx