Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)

Epilógus

16 év múlva:

Faith szemszöge:

-Vigyázz, labda!-hallottam a férjem kiáltását, majd egy hatalmas csattanás, és a nappali hatalmas üvege darabokban hevert a padlón.

Döbbenten néztem az ablak maradványait, miközben Emma is lejött az emeletről a zajra.

-Mindenki jól van?-kiabált Louis a kertből.

Ó, drágám csak kerülj a szemem elé.

-Louis William és Jacob David Tomlinson!-kiabáltam el magam.

Hihetetlenül mérges voltam rájuk. Ezt már a múlt hónapban is eljátszották, csak akkor éppen a konyhaablakkal.

-Ó, jajj!-kuncogott mellettem Emma, és letelepedett a kanapéra.

A férjem lehajtott fejjel kullogott be, nyomában a fiammal. Megálltak előttem, és a tipikus Tomlinson bociszemeket meresztették rám.

-Lennétek szívesek megmagyarázni, hogy ez mégis mi?-kérdeztem idegesen.

-Ez drágám egy betört üveg!-viccelt Louis, de én korántsem voltam humoros hangulatomban.

-Ha jót akarsz magadnak Louis, akkor befogod! Nyomás összetakarítani!-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

A két fiú elment lapátért és seprűért, én pedig a konyhába mentem, hogy megkeressem az ablakos telefonszámát. Jó lenne, ha még ma tudna jönni, hisz nem lakhatunk ablak nélkül.

Miután elintéztem az ablakost, aki biztosított, hogy minél előbb itt lesz, visszamentem a nappaliba, hogy megnézzem a két jómadarat.

Össze volt szedve minden üvegszilánk, de csak Emma ült a helyiségben, és vadul nyomkodta a telefonját.

Emma tizenhat éves. Gyönyörű szőke hajú,kék szemű lány, akiért természetesen minden fiú odavan. Magánsuliba jár, ahol rengeteg barátja van, és ha jól értesültem valami kis szerelem is kialakulóban van.

-Mivel irogatsz olyan nagyon?-ültem le mellé.

Elmosolyodott, és felém fordult.

-Abby-vel. Azt mondta, hogy hallotta Nancy-től, akinek Darcy mondta, hogy Gigi szerint tetszem Adam-nek! És Kristen beszélt Adam havefjával, és elvileg Adam el akar hívni engem randizni!-visongott, mire elmosolyodtam.

-Hogy mivan?-hallottam a férjem hangját a hátunk mögül, mire Em csalódottan felsóhajtott.

Tudja milyen az apja, és ha rajta múlik, képes testőröket küldeni Emma-ra.

-Menj fel a szobádba, majd én elintézem!-súgtam oda neki.

Bólintott, és felszaladt a szobájába, én pedig Louis-hoz léptem.

-Ki ez az Adam gyerek?-húzta fel a szemöldökét.

-Tiniszerelem Louis. Ne mondd már, hogy ez baj!-csóváltam a fejem.

-Pedig igenis baj! A lányunk nem fog tizenhat évesen holmi huligánnal randizgatni! -csattant fel.

Leesett állal néztem rá.

-Louis ezt te sem gondolod komolyan! Nem vonhatod meg tőle! Minden lánynak van szerelme ilyen idős korban!-védtem Emma-t, hiszen igazam volt.

Ezt Lou is tudta, de nem fogja egyhamar beismerni.

-Nem érdekel Faith! Nem ismerjük ezt a fiút, és nem hagyom, hogy a lányommal is megtörténjen az, mint anno veled!- a mondat második felét már hallkabban mondta.

Lesütöttem a szemem.

-Miért Louis? Miért gondolod azt, hogy Emma-nak is olyan elcseszett kamaszkort szán a sors, mint nekem?-kérdeztem csalódottan.

-Nem ezt gondolom! Egyszerűen féltem, ennyi az egész! Nem bírnám elviselni, ha valami történne vele!-rázta a fejét kétségbeesetten.

Tekintetem kicsit meglágyult, és magamhoz öleltem Lou-t.

-Emma okos lány. Tud magára vigyázni, és amúgy is. Ez egy magániskola. Nem vesznek fel minden jött-mentet oda!-emlékeztettem, hogy a világ egyik legkiválóbb iskolájáról beszélünk.

-Igazad van. Ne haragudj!

Szorosan öleltem magamhoz, és a hátát simogattam. Mindig is tudtam, hogy Emma kamaszkora nagy kihívás lesz neki.

-Viszont az üveg miatt még mindig haragszom! Apropó, hol van Jacob?-kérdeztem, és elhúzódtam tőle.

Mosolyogva megforgatta a szemét, és megvonta a vállát.

-Nem tudom. Megyek, megkeresem.

Mosolyogva néztem, ahogy eltűnik a folyosó végén.

Louis és Jacob nagyon hasonlítanak. Míg Em az én hajamat örökölte, Jacob az apjáét. Barna kusza tincsei, és gyönyörű tengerkék szemei vannak. Ugyan még csak tizennégy éves, de máris hódít a lányok körében. De ezt nem csodálom, az apja kiskorától kezdve a csajozásra tanítja.

-Videójátékozik.-lépett be a nappaliba Louis, ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Tiszta apja!-ráztam a fejem mosolyoga.

Louis kinyújtotta a nyelvét, és levágta magát mellém.

-Freddie mikor jön?-kérdeztem.

-Holnap délelőtt megyek ki érte a reptérre.-karolt át Louis.

Másnap:

-Anya, apa elmentem, Adam vár rám a mozi előtt!-kiabált be Emma az előszobából.

-Álljon meg a menet!-jelent meg Louis- mire Em sóhajtva a falnak támaszkodott.

-Hatra itthon vagy, nem iszol alkoholt, és nem engeded, hogy túlságosan rádnyomuljon!-sorolta a feltételeket.

Emma unottan bólogatott, én pedig homlokon csaptam magam.

-Jó, jó. Mostmár mehetek?-húzta fel a szemöldökét Em.

Láttam Louis-on, hogy még tartogat valamit.

-Ezt a saját érdekedben kell elmondanom. Szóval.....van egy méhecske és van egy virág. A méh rászáll a virágra, és használatba veszi a fullánkjá......-nem tudta befejezni, mert egy nagy tockost kapott tőlem.

Emma kikerekedett szemekkel figyelte az apját, majd motyogott valami köszönésfélét, és elsprintelt.

-Louis! Komolyan így akartad felvilágosítani? Sőt, miből gondolod, hogy fel kell?-akadtam ki.

Lou a tarkóját dörzsölgetve vállat vont.

-Harcias vagy asszony!-nevetett, mire csak megvontam a vállam, és egy puszit adtam az arcára.

______

Jézusom.......nem tudok mit mondani.... Ennek is vége, és ez hihetetlen.....