Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)

8.rész "...nem törődtem vele."

Gyenge az, aki csak szavakkal képes kifejezni, hogy mennyire szeret.

Dante

Faith szemszöge:

Újabb értelmetlen napom vette kezdetét. Reggel felkeltem,  felöltöztem, és fokozott felügyelet mellett végeztem el minden mozdulatomat.

Egyébként Vanessa-t külön szobába tették, így most egyedül vagyok.

Mindenki árgus szemekkel figyelnek, azt hiszik készülök valamire. Pedig eszemben sincs. Belefáradtam ebbe a fél évbe. Mostmár beletörődtem mindenbe. Csak szenvedek és túlélem az ittlétet. Bármire felkészültem, csak kerüljek ki innen. Akár a halál is jöhet. Mostmár nem érdekel.

-Evens mozogj már!-kiabált valahonnan egy mély hang.

Feleszméltem, és továbbcsoszogtam a sorban. A konyhás egy kanál undorító trutyit dobott a tányéromra, és mogorván továbbküldött.

Fáradt tekintettel leültem a legeldugotabb asztalhoz. A nevetséges műanyag evőeszközöket babráltam, és próbáltam nem nézni az ételre. Már a kinézetétől is felfordult a gyomrom.

Nagyon keveset szoktam itt enni, ezért eléggé le vagyok fogyva.

Remegő kézzel a kiszáradt számhoz emeltem a poharamat, és belekortyoltam a langyos csapvízbe. Valahogy leküzdöttem a torkomon, és visszatettem a tálcámra az üvegpoharat.

Az étkezőben csend volt.

Észrevettem Vanessa-t a terem másik végében. Ő is engem nézett. Halványan elmosolyodtam, és megint lehajtottam a fejem.

-Az ebédidőnek vége!-harsogták.

Felálltam, és a kezembe vettem a tálcám, amin érintetlenül hevert az aznapi ebéd. Lassan elvánszorogtam a szemetesig, és kidobtam a megmaradt ételemet. A tálcát és a tányért a mosogatóba raktam.

Kedvtelenül kicsoszogtam a szabadidő helyiségbe. A tévét a portás bekapcsolta, de minden beteg mással volt elfoglalva. Kivételesen engem sem érdekeltek a hírek, csak ültem a megszokott fotelemben, csendben és egyedül. Nem vágytam senkinek a társaságára.

A gondolataim ezer felé jártak. Mégis, arra gondoltam igazán, ami már régóta foglalkoztat. A halál. Olyan könnyen megölhetném magam. Ellophatnám az ebédlőből a műanyag villát, eltörhetném, és vagdoshatnám magam. Bevehetném egyszerre az összes gyógyszeremet. Megtehetném, hogy nem eszek és nem iszok semmit hetekig, és akkor is meghalhatnék.

De nem. Mindenhonnan figyelnek. Itt összeszokott rendszer működik. Mindenki ismeri mindenki mozdulatát.

Valyon Louis mit mondana, ha tudná mikre gondolok? Louis...... Nem, őt nem érdeklem. Neki csak a sztárélete, a barátnője és a banda a fontos. Engem már rég elfelejtett.

Felsóhajtottam, és az ölembe ejtettem a kezem. Tekintetem a csuklómon lévő karkötőre terelődött. Az ezüst lánc, amin egy szívecske medálba gravírozott F betű lógott még mindig a kezemet díszítette.

A "szüleimtől" kaptam amikor tizennégy éves lettem. Istenem, milyen régen volt! És mennyi minden kiderült azóta! Hogy hazudtak nekem mindenről, és csak a nevelőszüleim voltak. Soha nem ismertem az igazi szüleimet.

Hallottam, hogy a kapu nyílt, de nem törődtem vele. Gondolom valamelyik őr jött lecserélni a kollégáját.

Halk beszédet hallottam, de ahogy a hangerő fokozatosan emelkedett, én is arrafelé akartam tekinteni.

-Sajnálom uram, de csak holnap van látogatás!-mondta szigorú hangon a recepciós hölgy.

-Nem érti hogy most kell vele beszélnem?-kiáltott fel egy rekedt férfi hang.

Összeráncolt szemöldökkel felemeltem a fejem. Nem, biztos csak képzelődök.

-Uram, ha nem távozik, erőszakkal kell eltávolíttatnom!

-Nem érdekel!

Lépéseket hallottam, amik egyre hangosabban, és gyorsabbak lettek.

-Faith!-kiabálta valaki a nevem.

Tudtam, selytettem hogy ki az, de nem akartam elhinni.

Azonban amikor felemeltem a fejem, és elnéztem oldalra, lesermedtem.

Abban a pillanatban találkozott a tekintetem a kék szemű fiúval, amikor két őr megragadta a kezét, és elkezdték kiráncigálni az épületből.

-Louis.....-suttogtam könnyes szemmel.

Arcomon ekkor már patakokban folytak a könnyek. Nem tudtam elhinni, hogy itt van.

Elhomályosult tekintettel láttam, ahogy a legfontosabb személyt az életemben egyre távolabb viszik tőlem.

__________

Mivan holnap no suliii?????

Hagyj nyomot magad után!

Anna xx