26.rész "Elhanyagolt minket, a családját."

666 72 7
                                    

Faith szemszöge:

Értetlenül néztem Louis hugát, aki láthatóan zavarban volt. Egyik lábáról a másikra állt, és a száját rágcsálta. Louis is mindig ezt csinálja.

-Én lemegyek, ha kell valami, szóljatok!-szólalt meg Louis, majd elhagyta a szobát, és becsukta maga mögött az ajtót.

Lottie lassan az ágyhoz sétált, és leült a szélére. Nem szólalt meg, csak a kezét tördelte.

-Nézd, Lottie. Ha azért jöttél, hogy megint olyanokat mondj nekem, mint karácsonykor, akkor...-kezdtem, de félbeszakított.

-Nem! Ellenkezőleg! Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek!-vallotta be.

Kicsit feljebb ültem, és magamra húztam a takarót.

-Elmesélek neked egy történetet.-sóhajtott fel.

Meggyötörtnek tűnt. Korántsem volt olyan, mint amikor legutóbb láttam.

-A bátyám mindig a futókapcsolarairól volt híres. Danielle volt az első igazi szerelme. Boldog volt, és jó volt ezt látni. Örültem annak, hogy végre mosolyogni látom. Aztán elhozott téged hozzám karácsonykor, és bevallom, megijedtem. Féltem, hogy elcsábítod Louis-t, és elhiteted vele, hogy szereted, aztán ott fogod hagyni.
Amikor Louis jelentkezett az x-factorba, nagyon jó volt vele a viszonyom. Mindent együtt csináltunk, és imádtuk egymást. Aztán minden megváltozott. Louis összekerült a srácokkal, és nem maradt ideje semmi másra. Elhanyagolt minket, a családját. Ivott, bulizott, cigizett, egyszerűen nem volt önmaga. Velem is megromlott a viszonya. Ha hívtam, mindig egy szóval lerázott. Egy ideig elviseltem, de volt egy nap, amikor nagyon fájt ez a cselekedete. Lassan három hónapja volt ez a nap. A barátommal, Tommy-val szakítottunk. Illetve ő szakított velem, mert talált magának valami kurvát. Napokat sírtam, és csak egy dologra lett volna szükségem. Egy bátyra, aki megvigasztal. Felhívtam Louis-t, hogy beszéljek vele. Józan volt, hallottam a hangján, de meg se hallgatott, közölte, hogy dolga van és letette. Nagyon kivoltam. Szinte minden éjjel álomba sírtam magam, nem mentem sehova, nem ettem, lefogytam. Úgy egy hét múlva hazajött. Látta milyen szarul vagyok, de nem kérdezte meg, hogy mi a bajom. Mesélt a koncertekről, a turnékról, el volt magával. Én meg csak hallgattam, mert nem tehettem mást.

Lottie sírt amikor befejezte a beszédet.

Megsajnáltam. Louis anélkül okozott neki fájdalmat, hogy tudott volna róla.

Ahogy néztem Lottie-t, rájöttem valamire.

Hogy ő csak egy tizennyolc éves lány, akinek szüksége van a bátyjára.

Louis szemszöge:

Nem tetszik ez nekem. Lottie már lassan egy órája fent van. Eleve furcsa volt, ahogy viselkedett, de ezt végképp nem értem. Amikor ajtót nyitottam neki, mintha könnyes lett volna a szeme, és még csak meg sem ölelt. Azt mondta, Fizzy-től tudja, hogy Faith beteg, ezért jött.

-Louis!-hallottam Faith hangját.

Gyorsan felszaladtam az emeletre, de a szobaajtóban megtorpantam.

A hugom Faith-et ölelte, és közben keservesen zokogott.

-Beszélned kell vele! Most!-jelentette ki a szemembe nézve a barátnőm.

Bólintottam, mire Faith súgott valamit Lottie fülébe. A hugom felállt, és intett, hogy kövessem.






Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now