14.rész "A csókja olyan volt mint egy drog."

795 87 13
                                    

Az együtt töltött idő hozza magával a szerelmet, de a külön töltött percek vezetnek ahhoz, hogy napról napra még jobban szereted őt. /anonymous/

Faith szemszöge:

Tudtam, hogy ő az, hiszen ki más lenne?

Nem engedhettem volna, hogy megtegye, de egyszerűen nem tudtam ellenállni.

A csókja olyan volt mint egy drog. Egyszerűen nem tudtam leállni vele.

Nem volt helyes amit csináltunk, de erre igazán csak akkor jöttem rá, amikor levegőhiány miatt elváltunk egymástól. Rögtön belém csapott a felismerés, és kétségbeesetten löktem el magamtól a fiút.

-Istenem Faith, én annyira sajnálom! Tudom hogy nem vagy még felkészülve erre, de egyszerűen elragadott a hév és..... A picsába már!

Louis ökle pillanatokon belül találkozott a kemény fallal. Az ütés közvetlenül mellettem csattant, de nem ijedtem meg. Valahogy számítottam erre a reakcióra.

Pillanatokon belül már egyedül álltam a folyosón. Ijedten néztem körbe, pont mikor Louis becsapta maga után az ajtót. Odasiettem, és megpróbáltam benyitni.

-Louis engedj be!-kértem, amikor az ajtót zárva találtam.

Csörömpölést hallottam bentről, és csak remélni tudtam, hogy nem most kezd el tombolni.

-Nem! Menj el! Nem akarok ennél nagyobb kárt tenni benned!-ordított.

Újabb csattanások hallatszottak az ajtó mögül.

-Louis kérlek! Ez nem te vagy!

Homlokomat az ajtónak döntöttem, és lehunytam a szemem.

-De igen! Ez vagyok én! Egy ember, aki csak tönkretesz mindent! Menj el Faith! Most!

Szavai könnyeket csaltak a szemembe. Miért beszél így magáról?

-Akkor sem hagylak magadra!-suttogtam magamnak, és elléptem az ajtótól.

Talán mégis nekem kell megtenni az első lépéseket?

Louis szemszöge:

A szobám úgy nézett ki, mintha hurrikán söpört volna végig rajta. A polcomról az összes dolog a földön hevert, lámpám darabokban volt és még a függönyt is leszakítottam.

Miért csinálom ezt?

Amikor mindent rendbe hozhatnék, és talán őt is visszakaphatnám.

Azt hiszem Faith feladta a küzdelmet. Elküldtem, mert nem kéne végighallgatnia, ahogy dühömben tönkreteszek mindent.

Idegesen kortyoltam egy nagyot a boros üvegből, ami még félig volt. Az íze keserű volt, és marta a gyomromat.

Megint italba akarom folytani a bánatomat?

Miért nem hagyom, hogy segítsenek?

Mérhetetlenül dühös voltam magamra. Amiért gyenge vagyok. Amiért itt szenvedek mint valami pisis ahelyett, hogy végre talpraállnék.

Megszorítottam az üveg nyakát, és mérgemben hatalmas erővel a földhöz vágtam. Az üveg darabokra tört, a sötét folyadék pedig hatalmas foltot hagyott a fehér szőnyegen.

Hátráltam egészen a falig. Hátamat neki döntöttem, és lecsúsztam egészen a földig.

A kezem sajgott, de a lelkem is.

****

Egész nap a szobámban voltam. Csak este hat óra felé mentem le.

Ma még ugyan nem ettem semmit, de nem kívántam az ételt. Csak egy pohár vizet ittam.

Benéztem a nappaliba, ahol mindössze hárman ültek.

-A többiek?-szólaltam meg.

Rámkapták a tekintetüket.

-Zayn hazavitte Fizzy-t, Liam meg Faith-et vitte pszichológushoz.-mondta Harry, aki mellett Kendall foglalt helyet.

Mist az egyszer örülök, hogy itt van ez a csaj. Legalább elteri Hazz figyelmét Faith-ről.

-Louis mi történt a kezeddel?-kérdezte Niall.

Tekintetem levándorolt az előbb említett testrészemre. Tiszta kék-zöld foltos volt, és alig bírtam mozgatni az ujjaimat.

-Semmi-morogtam.

Hátat fordítottam a többieknek, és gyorsan visszamentem a szobámba.

Megint magamra maradtam a gondolataimmal...

/////////

OMG 1K fölött vagyunk guys!

Amúgy. Az előző résznél mi volt az a 22 komment? (Az enyémeket nem számoltam.)
Hihetetlenek vagytok!

Anna xx

Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now