17.rész "...jobb, ha leülsz!"

693 82 7
                                    

Louis szemszöge:

Reggeli után Faith követett engem az emeletre.

Egész éjjal azon gondolkoztam, hogy mit mondjak neki. Be kell vallannom az érzéseimet akkor is, ha nem fogok pozitív visszajelzéseket kapni tőle.

Amikor  a szobámba értünk becsuktam magunk mögött az ajtót, és letelepedtem az ágyra.

Faith egy mozdulattal kinyitott az ablakot, majd ő is letelepedett mellém. Nem értettem az előbbi cselekedetét, de amikor előszedte a cigisdobozát mindent megértettem.

Percekig ültünk szótlanul. Talán mindketten arra vártunk, hogy a másik beszéljen.

-Sajnálom!-mondtam végül.

Felnéztem rá. A szájába harapva lehajtotta a fejét, hogy kerülje a tekintetemet.

-Faith...én.....Nagyon sajnálok mindent! Elcsesztem ezt az egészet. Meg kellett volna látogatnom téged, hiszen megígértem. De nekem fontosabb volt a karrierem... Istenem mekkora egy barom vagyok!-temettem a tenyerembe az arcomat.

Rettentően ideges voltam magamra.

-Nem csak a te hibád, Louis!-válaszolta halk, vékony hangon.

Meglepetten néztem fel az arcára. Mostmár ő is a szemembe nézett. Ahogy jobban megnéztem az arcát, aggódva tapasztaltam, hogy eléggé sápadt volt. Szeme fáradtan pásztázott engem.

-De...De, az enyém. Megígértem dolgokat, amiket nem tartottam be. És miattam omlottál össze...többször is.-sóhajtottam fel.

Újra a szemeibe néztem. Könnyesek voltak, de egyből letörölte a könnycseppeket.

-Kérdezhetek valamit?-kérdezte remegő hangon.

Rögtön bólintottam.

-Két napja amikor....amikor idejöttem...komolyan gondoltad azt hogy...hogy egy kurva vagyok?

Szemeim kikerekedtek.

Istenem, komolyan e miatt volt ilyen?

-Természetesen nem! Részeg voltam Faith! Nem tudtam mit beszélek!-védekeztem, habár a szavaimra nem volt mentség.

Faith csak szomorúan elmosolyodott, és egy könycsepp is is lefolyt az arcán.

-A részegek őszinték.-motyogta.

Elnyomta a cigijét, és felpattant az ágyról. Próbált minél előbb kijutni a szobából, de nem hagyhattam megint elmenni.

Utána mentem, és elkaptam a karját. Szembe fordítottam magammal, de ő hátrált. Egészen a falig ment, de onnan már nem volt menekvés.

-Hallgass meg, kérlek!-suttogtam a fülébe.

Lassan bólintott egyet.

Megragadtam a karját, és visszahúztam az ágyhoz.

-Azt hiszem jobb, ha leülsz!-motyogtam zavartan.

Összeráncolt szemöldökkel nézett rám, végül leült.

Fel-alá járkáltam, és magamat győzködtem arról, mondjam el az igazat.

-Louis...-motyogta, de félbeszakítottam.

-Ne! Mondom...csak,...csak össze kell szednem a bátorságomat!

Lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt, és mégegyszer, utoljára átgondoltam magamban mindent.

Néhány határozott lépéssel az ágy szélén ülő ágyhoz léptem, leguggoltam elé.

Kezét az enyémbe vettem. Éreztem ahogy remeg, így kicsit megszorítottam a kezét.

Tekintetét rám emelte.

Nyeltem egy nagyot, és a szemébe néztem.

-Én szerelmes vagyok beléd Faith! Lennél a barátnőm?

______

Guys, sajnálom a kihagyást, de nem volt ihletem, és nem akartam összecsapni!

U.i.: a My new babysitter-t ideiglesen leszedem. Amíg be nem fejezem ezt a sztorit, nem kerül vissza. Utána igen.

Anna xx

Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now