Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)

23.rész "Nekem ő a legfontosabb a világon."

Louis szemszöge:

Dühös tekintettel néztem az előttem álló lányra. A lányra, akit mindennél jobban szeretek.

-Húzd fel a pulcsidat!-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

Felhúzott szemöldökkel nézett rám.

-Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak!

A dühöm ellenére a meglepődtem.

-Faith azt mondtam, hogy húzd fel a pulcsidat!-sziszegtem mérgesen.

Kezdtem elveszíteni a türelmemet, de nem akartam felemelni a hangom. Nem akartam megijeszteni.

Megforgatta a szemét, és feltűrte a ruha ujját. Felém nyújtotta a kezét. A selytésem beigazolódott, amikor észrevettem a rengeteg vágást a kezén.

-Miért Faith? Miért csinátad?

Hitetlenül felnevetett.

-Mintha nem tudnád! Rémlik valami erről a névről; Eleanor?

Ne ne ne ne! Istenem kérlek mondd, hogy nem tudta meg!

Faith szemszöge:

Láttam, hogy Louis arcára kétségbeesés ül ki.

-Félreértetted Faith!-kezdte a magyarázkodást.

Megráztam a fejem.

-Ne kezd ezeket a sablon szövegeket! Ha nincs elfogadható magyarázatod, akkor most azonnal összepakolok, és elmegyek innen úgy, hogy soha többet nem látsz!-csattantam fel mérgesen.

Láttam, hogy gondolkodik arról, hogy mit válaszoljon. Hogy mit hazudjon nekem.

-Nem mondhatom el Faith! A saját érdekedben!-szólalt meg végül.

A szememben könnyek gyűltek.

-Az istenért Louis, ne kerülgesd a forró kását! Ez nem az én érdekem! A napnál is világosabb, hogy megcsaltál Tomlinson! Szerinted nem érzem rajtad a női parfümöt, ami nem az enyém?! Szerinted nem látom, hogy kamuzol?-kérdeztem suttogva.

Hátraléptem, ő pedig ilyedten nézett rám.

-Ne Faith! Kérlek, ne menj el!-kérlelt könyörögve.

Hitetlenül néztem rá.

-Mit vársz? Úgy őszintén! Nem mondasz nekem semmit, főleg nem az igazat!-tártam szét a karom.

A könnyek végigszántottak az arcomon. Versenyeztek, hogy ki ér előbb az út végére.

-Faith értsed meg, hogy miattad nem mondom el! A te érdekeidet szolgálom!-emelte fel a hangját.

Összerezzentem, és ilyedten hátráltam, a falnak üzközve.

-Vagy elmondod az igazat, vagy most azonnal itthagylak. Örökre.-mondtam remegő hangon.

Reméltem, hogy megszólal. Vártam, hogy a döntése az én javamat szolgálja. Hogy ne kelljen itthagynom.

-Jó! Elmondom, csak kérlek ne menj el!-kétségbeesett hangján megesett a szívem.

Leroskadt az egyik bárszékre, én pedig mindenre felkészülve vártam valami logikus magyarázatra.

Azt mondtam mindenre felkészültem?

Nem.

Nem tudtam volna elhagyni.

Akármit is tesz, nekem ő a mindenem. Nekem ő jelenti az életet.

Nekem ő a legfontosabb a világon.