1.fejezet - Az erő 1/2

685 39 3
                                    

-Zen! Zen merre vagy? - kiabált Shirayuki

-Shirayuki!

Odafutottak egymáshoz és szorosan megölelték egymást. Miután elengedték egymást Zen lopva körülnézett. Nem volt közelükbe senki így forrón megcsókolta szerelmét, Shirayukit. Meglepődött a lány, de viszonozta a csókot.

Amikor aznap találkoztak egyikük sem gondolta, hogy mennyire megfog változni az életük. Mint legelőször, amikor megpillantották egymást. 

-Elmegyünk egyet sétálni?

-Igen - mosolyodott el Zen.

Kézen fogva sétáltak, a kastély dolgozóinak és lakóinak a figyelmét felkeltve, amikor egy hangot hallottak.

-Zen! Shirayuki! - a hang hallatán megfordultak és Mitsuhide futott feléjük. 

-Mi az Mitsuhide??! - kérdezték meg az említett személyt.

-Velem.. kell.. jönnötök. Most.. a-zon-nal. - lihegve folytatta mondanivalóját -Furcsa köveket találtak az egyik falu melletti tisztáson. Vibrál körülöttük a levegő. A falusiak félnek, és nem tudnak mit csinálni. Mit tegyünk?

Zen egy kis gondolkodás után válaszolt:

-Szólj a többieknek, megnézzük a köveket!

-Zen. Lovagolhatok veled? Nem az hogy Mitsuhide vagy Obi mögött nem érezném biztonságban  magam, csak érted... - nézett oldalra Shirayuki.

-Igen. - mosolyodott el Zen

Shirayuki és Zen kölcsönösen szerették egymást. Sok bonyodalmon keresztül kitartottak és ott voltak egymás mellett. A másik nélkül, elvesztek volna. Egyfajta példaképek voltak egymásnak.

Pár perc múlva megérkezett Mitsuhide, Obi és Kiki kíséretében. Elmentek a lovakért, majd el is indultak. 

-Tudom, hogy hova kell mennünk, gyakran járok arra. Mutathatom az utat?

-Igen. - bólintott Zen. Így Mitsuhide ment elől, diktálva a tempót és mutatva az utat. Egy jó 30 percnyi lovaglás után lassítottak, míg végül megálltak. 

-Megérkeztünk. - állította meg a csapatot Mitsuhide.

A sziklák négyszög alakban helyezkedtek el, szinte magasabbak voltak egy embernél. Körülöttük a fű le volt égve, és alatta fekete volt a talaj.

-Mi történt itt és hogy kerültek ide a kövek? - szállt le a lóról Zen segítségével Shirayuki.

-Nézzétek! - szólt Obi - Jelek vannak vésve a kövekbe!

Zen odament az egyik kőhöz, amin lánghoz hasonló jel volt. Mitsuhide is odament egyhez, az övén hullám jelek voltak. Kiki a harmadikat nézte meg. Egy kör benne egy négyzettel. Obi végül odament a negyedikhez. Csigavonalhoz hasonlító jel volt rajta, Shirayuki unta az állást ezért leült a kör közepére. A négy ember megérintette a négy jelet.

-Tűz - szólt Zen.

-Víz - szólt Mitsuhide.

-Föld - szólt Kiki.

-Levegő - szólt Obi. Hirtelen óriási nagy fényesség lett. Mind az ötüket megvakította a fény. Az egész középről indult, ahol Shirayuki ült. Belőle jött a fény. Egyre élesebb és világosabb lett, aztán hirtelen eltűnt ahogy jött. Mind a négyüknek egy-egy darab a kezében maradt a sziklából.

-Mi a franc volt ez? - kérdezte Obi.

-Nemtudom... Shirayuki!! - szalad oda Zen középre. Shirayuki amint felállt pár lépés után összeesett. Zennek sikerült elkapnia, mielőtt megüthette volna magát.

-Shirayuki! Jól vagy? Ébresztő!!  - Az említett személy elájult. Zen felvette a karjába és elindult a lovak felé.

-Kiki! Obi! Mitsuhide! Gyertek, indulunk! - majd felültek a lovakra és elindultak vissza a kastélyba.



2019.12.20. Sziasztok! Nem tudom, hogy küldött e értesítést a wattpad... Egy pár dolgot változtattam a fejezeten, remélem, hogy így is tetszeni fog nektek! :3

A fény gyermeke ✔Where stories live. Discover now