A fény gyermeke ✔

13. fejezet - A baj kezdete

Shirayuki és Zen befejezték a csókot. Csupán a fejüket támasztották össze és néztek maguk elé.
-Sajnálom... - szólalt meg Zen
-Mit?
-Azt, hogy elakartalak küldeni Tanbarun-ba.
-Nem baj. Az a fontos, hogy most itt vagyok.
-Így igaz.
-Tudod, hogy miért tettem?
-Nem..
-Vigyázni akartam rád. Amikor megírtam azt a levelet valaki felbontotta és elolvasta. Kémkedtek utánad...
-Értem.. Tudod, hogy miért mentem el??
-Nem..
-Bántani akartak egy személyt...
-Kit?
Shirayuki felemelte a fejét és úgy folytatta:
-Téged.
Zen nem lepődött meg. Miért is tette volna? Hisz minden nap van valaki aki megpróbálja bántani őt. A sok papírmunkával....
-Nem olyan ember akire gondolnál. Hogy kívül álló, ismeretlen személy.
-Akkor ki volt?
-Ha jól hallottam... Gróf Haruka.
-Mi???!
-Csendesebben!!
-Nem is biztos, hogy a gróf volt.
Csend telepedett rájuk. Gondolataikba merültek.
-Zen..
-Igen?
-Félsz??
-Nem. Vagyis nemtudom. Attól félek, hogy nem tudok jó herceg lenni. Meg... hogy elveszítelek téged.
-Te nagyon is jó herceg vagy.
-Hogy állsz a gyakorlással??
-Mire gondolsz??
Zen lopva körülnézett. Majd suttogva folytatta:
-Az idomítással.
-Egész jól megy. Sokat tudtam gyakorolni. Megtanultam kontrollálni az erőmet.
-Az jó... Én hiába gyakoroltam nem ment. Valamiért.. Csak akkor tudom előhívni a tüzet, ha dühös vagyok. Mintha... valamilyen méreg táplálná. Van kedved gyakorolni?
-Igen, van.
-Akkor indulás!!
-Most?
-Miért ne?
-De Zen! Még nem gyógyultál meg teljesen!!
-Az igaz.. De úgy érzem magam, mintha olyan lennék mint régen.
-Pihenned kell!
-Jó, de csak akkor, ha reggel eljössz edzeni.
-Megigérem.
Mindketten elmosolyodtak. Shirayuki felállt és megszólalt:
-Megyek aludni. Jó éjt!
-Várj! - fogta meg Zen a kezét - Kérlek maradj itt.
-Jó.
Sokáig beszélgettek, míg a végén elaludtak.
Hajnalban Shirayuki már ébren volt. Csendben felkelt és kiosont a szobából. Ahogy kilépett Mitsuhide-n, Obi-n és Kiki-n akadt meg a tekintete.
-Srácok...
-Üdv itthon Shirayuki! - szólalt meg Kiki
Shirayuki szeméből egyesével buggyantak ki a könnyek.
-Köszönöm.
-Mit?
-Hogy vigyáztatok rá.
-Ez a feladatunk.
Kiki és Mitsuhide elindultak. Hamarosan Obi is megfordult és ment utánuk.
-Obi! Kérlek várj!
Obi megfordult és visszament Shirayuki-hoz.
-Köszönöm a segítséget! - azzal megpuszilta az arcát.
Obi egy kicsit belepirult a pusziba (ez így nagyon hülyén hangzik xD). Megfordult és a nyitott ablakon kimászott.
*Utána menjek?*
Shirayuki felkötötte a haját és ő is elindult. A tetőre indult fel, reménykedve, hogy Obi is ott van. Igaza is volt.
-Obi! Miért menekülsz el mindentől?
-Hogy én menekülök! Te rohantál el innen, hagytál itt mindent és mindenkit!
-De.. én csak Zen-t akartam megvédeni!!
Elkezdett fújni a szél. Obi körül a hajnali szürkeség halványodni kezdett.
-Még hogy megvédeni! Mivel elmentél, így leromboltad a védelmi falát! Nem tudtunk rólad semmit!
Egyre erősebben kezdett fújni a szél. Lassan már egymás hangját sem hallották.
-Nem csak őt bántottad meg! Engem is!
Shirayuki azt vette észre, hogy Obi sír. A kemény és törhetetlen lelkű fiú, megtört.
-Mindig csak magadra gondolsz! Fontosabb az, hogy a saját bőrödet mentsed meg!!
-Tudod, hogy ez nem igaz! Egyedül a kisvárosban sokszor éheztem! Tudod, hogy miért? A szegény kisgyerekeknek adtam oda az ételem! Hogy nekik ne kelljen éhezniük! Te semmit sem tudsz az ilyenekről!
A szél esőfelhőket hozott magával. Csak úgy dörgött az ég. Obi körül világoskék volt a légkör. Mikor észrevette, hogy mi történik megfordult és eltűnt az éjszakában.
-Ne... mit tettem?? - rogyott térdre Shirayuki. Egy idő után, felállt és lejött a tetőről. Bezárkózott a lakásába és nem jött ki onnan. Egész nap csak sírt.

Zen amikor felébredt kipihentnek és egészségesnek érezte magát. Még egy ideig feküdt az ágyon. Gondolkodott. *Mostmár eldöntöttem. Ha vége az egésznek, akkor megteszem. Megkérem őt. Nem érdekel, hogy a bátyám vagy a nemesek mit mondanak. Ez az én döntésem.* Zen amint kinézett az ablakon esőfelhőket látott. Dörgött az ég alja és nem nézett ki jól. *Meg kell keresnem Shirayuki-t.* Felkelt és kilépett a szobából. Ryu állt az egyik könyvedpolcnál.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt herceg. Hogy érzi magát?
-Köszönöm, csodálatosan. - mosolyodott el Zen. - Elmegyek egy kicsit sétálni.
-Rendben. Vigyázzon magára.
Zen bólintott majd elindult. Kijött a gyógyszerész épületből és kiment a hátsó udvarra. Ott találta Kiki-t, Obi-t, Mitsuhide-t és a gyógyfüvész Mestert.
-Jó reggelt Zen-herceg! Éppen magára vártunk!
-Jó reggelt!
Kiki és Mitsuhide elmosolyodott,míg Obi komoran elfordult.
-Obi. Mi a baj?
-Semmi.
-Akkor kezdjük is el!
-Elnézést, én nem értem, hogy mi van itt.
-Ja igen. Önnek még nem magyaráztam el. Az elemek próbája következik. Egymással fogtok küzdeni, hogy megnézhessük, hogy ki a jobb.
-Érteeem...
-Akkor? Ki választ először?
-Majd én. - lépett elő Kiki és Obi egyszerre.
-Akkor.. Küzdjetek meg egymással!
Mindketten bólintottak. Kiki körül egy barna aura jelent meg, míg Obi-nál kifehérredett körülötte minden.Kiki kezdte a támadást. Egy szikla darabot küldött Obi felé, miközben egy kicsit megemelte a talajt az említett lába mögött. Kiakarta gáncsolni. Obi csak állt ott. Nem akart félreugrani. Majdnem eltalálta őt, mikor egy villám belecsapott a kőbe és szétzúzta azt.
-Egy kicsit tovább fejlesztettem.. Mostmár az időjárást is tudom irányítani!
-Gratulálok, ennyi elég is lesz.
Kiki kissé durcás fejjel nézett Obi-ra,majd megszólalt:
-Gratulálok. Hogy sikerült ennyire kifejlesztened?
-Csak figyeltem, vártam és cselekedtem.
-Ez csodás volt Kiki! - lépett oda Mitsuhide Kiki-hez.
-Ugyan.. láttál már ennél jobbat is. - mosolyodott el Kiki.
-Az igaz.. Akkor én jövök! Zen..
-Igen?
-Jössz egy harcra?
-Igen.
Felvették az alapállást és elkezdték a harcot.
*Mit tegyek? Hisz nekem csak a düh tudja előhozni... Kell egy emlék,ami feldühít. Amikor Raji herceg hülyeségeket mondott azon a partin.*
Zen teste lánggolni kezdett. Mitsuhide körül a levegő sűrűsödni,majd vízzé kezdett válni. Mitsuhide támadt először. Zen ahogy védett hátba vágta ellenfelét. Mitsuhide-nak egy kicsit megégett a pólója. Mitsuhide körül azonnal eltűnt a víz burok, míg Zen továbbra is lángolt.
-Rendben, köszönjük elég volt!
-Egy dolog van,amit nem értek..
-Mi a gond Zen?
-Ti mind olyan könnyen tudjátok kezelni, előhozni és eltűntetni az idomítást. De én.. nekem a düh hozza elő és csak akkor tűnik el, ha lenyugodok. A lenyugvás viszont nem megy olyan könnyen.
Mitsuhide aggódva nézett Zen-re.
-Mindannyiunknak van valami ami segít.
-Nekem a személyiségem. Hisz olyan vagyok mint a föld. Kemény és törhetetlen. - szólt Kiki
-Én ezt az erőt védelem céljából használom. Megakarom védeni azt akit szeretek. - szólt Mitsuhide.
-Te Obi?
-Igen?
-Neked mi segít?
-Semmi. Minden. Senki. Mindenki.
A többiek értetlenül néztek rá. Pár perces csönd után, Zen megszólalt:
-Shirayuki-t nem láttátok?
-Én még nem...
Obi megfordult és elfutott.
-Obi!! - kiáltotta Zen.
Kiki szó nélkül Obi után futott.
-Kiki!
Mitsuhide épp indult volna, mikor Zen megállította.
-Hagyjad. Majd ő kideríti.
-Jó.
Mitsuhide féltette Kiki-t. Nem Obi-tól hanem, hogy bármi baja esik. Miután Shirayuki elment megkérte Kiki kezét. Ő azonnal igent mondott. Pár hónap múlva meg tartották az esküvőt. Gyönyörű volt. Nem csak a környezet. Maga a menyasszony lélegzet elállító volt.

Mitsuhide nagyon boldog volt....

-Obi!!
-Kiki-dono kérlek menj el!
-Miért? Mi történt?
-Ha megint elmegy azaz én hibám lesz. Nem tudnék megbocsátani magamnak.
-Ki?
-Shirayuki.
-Mi történt??
-Reggel miután elmentetek az orvosi szárnyból veszekedtünk. A tetőn. Majdnem bántottam, még szerencse, hogy vissza tudtam magam fogni.
-Most hol van?
-Szerintem a lakásában.
Kiki megfordult és elkezdett Shirayuki lakása felé futni. Hamarosan oda is ért. Bekopogott. Semmi. Megfogta a kilincset és lenyomta. Az ajtó engedett.
-Shirayuki! Itt vagy?
Nem jött válasz, csupán sírás hangok hallatszódtak kifele. Kiki elindult a hang felé. Shirayuki az ágyán feküdt és sírt. Nem láthatta a fölé hajoló alakot. Leakarta szúrni őt...

Sziasztok! Meg is jöttem a következő résszel! Direkt az izgalmas részeknél fejeztem be... 😜😜