A fény gyermeke ✔

17. fejezet - Az álmok néha valóra válnak...

Vigyázat! Ez a fejezet véres és "brutális" részeket tartalmazhat!

Zen felpattant és elindult, hogy megkeresse a többieket. Kiki-t és Mitsuhide-t megtalálta, de Obi-t nem.
-Obi-t láttátok?
-Nem rég még itt volt.
-Láttátok, hogy merre ment?
-Igen. Felállt és elindult az erdő felé.
-Melyik irányba?
-Északnak.
-

Gyorsan! Sietnünk kell!
-Mi a baj?
-Út közben elmesélem!

A nap mikor az emberek elbújtak a faluba

Obi az északra lévő falunak tartott. Nem lóval, nem is gyalog. Repült. Az erejét használva tolta maga mögött és alatt a levegőt, így sokkal gyorsabb volt. A szeme néha-néha szürkén megcsillant. Nem volt önmaga. Mivel majdnem megölt valakit, így a sötét erő megszállta őt. Amikor odaért, leszállt és bement a barlangba. Egy zsákutcába került. Körülnézett és várt. Hamarosan egy fiú jelent meg mellette.
-Hogy hívnak?
-Obi vagyok.
-Én pedig Lollant. Kérlek engedj be.
Azzal Obi hatalmas erősségű szelet támasztott és a barlang falának küldte. A fal leomlott. Mögötte egy sötét szoba volt. A közepén egy asztal volt. Rajta egy kőszobor állt. Obi odament és felemelte.
-Obi mit csinálsz?
-Gyerünk... törd el! - szólalt meg egy hang Obi fejében.
-De.. én... nem akarom! - tért vissza az igazi Obi.
Obi teste magától mozdult. A kezei közül kiengedte a szobrot. Ahogy leért a földre, a becsapódás erejétől eltört. Valamilyen sötét por szállt ki belőle. Felemelte a kezét és elkezdett a por felé nyúlni.

Még mielőtt hozzáért volna Lollant ellökte.
-Neee!
Lollant beletette mindkét kezét és elkezdte ezt mondani:
-De hac re clausa finem! Da mihi fortitudinem! Et erunt mihi in tenebras puer! (A bezártságnak eme vége! Add nekem az erőd! Hadd legyek a sötétség gyermeke!  (Ez latin volt xD ))

Lollant szeme pirosan kezdett világítani és a ruhája fekete lett. Obi szeméből eltűnt a szürkeség.
-Mit tettem?!
-Vége a "szolgálatodnak"! Eddig nem dönthettél, mostmár igen! Térdet hajtasz vagy meghalsz?
-Sosem hajtok neked térdet!
-Te akartad!
Lollant dobbantott egyet és a felemelkedő szikladarabot Obi felé ütötte. Obi nem figyelt, így eltalálta őt. Kirepült a barlangból és a folyóba esett. Amikor felállt Gróf Harukát látta a barlang szája mellett.
-Maga mit keres itt?!
-Enyém lesz a sötét erő! Eltüntetem Izana királyt és Zen herceget! Én leszek az úr!
Mikor befejezte egy kard nyúlt ki a mellkasából. Összeesett és megszólalt:
-Lollant... te áruló! - majd meghalt.
-Csak eszköz voltál. Végig én akartam megszerezni.
-Miért?!
-Te is tudod. Mindkettőnket elnyomtak. Rabszolgaként bántak velünk.
Obi nem tudott mit mondani. Lassan kezdett lélegezni és erőt gyűjteni.
-Még egyszer kérlek. Állj át hozzám! Tiporjuk el az elnyomóinkat! - azzal Lollant kinyújtotta a kezét Obi felé.
Obi csak nézte a felé nyújtott kezet. Majd felemelte és elkezdte a sajátját kinyújtani feléje.
-Nem kösz. - azzal egy villám belecsapott Lollant-ba.
-Tudod Obi. Számítottam erre. Nem talált. - azzal maga mellé mutatott.
Az ott lévő fű elégett.
-Basszus!
-Ezért meg fizetsz.
Obi köré - aki még mindig a folyóban állt - egy víz burok került. Egyre jobban kezdte beszorítani őt.
-Jó szórakozást! - azzal Lollant elindult a fogadó felé. *Ha így folytatom, akkor meg fogok fulladni.*

Vissza a csatához

Attól a hatalmas erőtől leszakadt a plafon.Az ott álló emberek nagy részének a fejére ráestek a kövek. Akiket eltalált rosszabb esetben koponyatörés miatt azonnal meghaltak. A többiek léptek párat és a vér veszteség miatt haltak meg. Shirayuki lesokkolt. Csak nézett maga elé sikításra tátott szájjal. A pupillája kitágult és kéken kezdett világítani. A teste felemelkedett és fényleni kezdett. Abban a pillanatban toppant be Zen, Mitsuhide és Kiki. Zen oda akart rohanni Shirayuki-hoz, de egy fal visszatartotta, így az erőtől hátraesett. Teljes káosz volt körülötte. Holttestek mindenütt, a plafon félig leszakadva. Valahol messzebb tűz is égett. Hirtelen fényesség támadt. Nagy nehezen felállt, mikor észrevette, hogy vörös fénnyel világít a nyaklánca. A világító test felé húzta. Épp elindult volna felé - újra -, mikor valaki a háta mögött megszólalt:
-Zen. Ne menj oda! Veszélyes! Gyere inkább ide. Hozzám.
Zen megfordult. Shirayuki állt mögötte. Vagy mégse. Lollant alakult át Shirayuki-vá. Zen erre nem jött rá. Furának érezte. Belenézett a szemébe. Gyönyörű zöldből, barnává változott.
-Nem. Nem! Nem te vagy ő!! - kiabálta Zen.
Akkor egy hihetetlen erősségű jég darab repült Zen szíve felé, az áll Shirayuki álltal.
-Zen!
Még mielőtt elérte volna Zen-t valaki beugrott elé és őt találta el.
Zen csak állt és nézett maga elé.
-Obi! - suttogta Zen.
-Obi! - kiáltotta Kiki.
Akkor egy hatalmas sikítás rázta meg a falakat. A fény felől jött. Zen, Kiki, Mitsuhide és Obi teste felemelkedett és - halványabban - ők is elkezdtek világítani. Zen-ből egy tűz csóva, Kiki-ből egy kő darab, Mitsuhide-ból egy víz buborék, Obi testéből egy kis hurrikán jött ki és indult meg Shirayuki felé. Ő "beszívta" majd Lollant felé fordult és megszólalt:
-Bántottad a barátaimat. Megakartál ölni engem és Zen-t. Obi-t megsebesítetted, lehet, hogy meg is ölted. Itt jött el a véged.
-Ahha...
-Tudod, hogy mi volt a hiba a tervedben?
-Nen volt.
-De igen. Nem számítottál a fény értékével. Ha a sötétségbe felvillan a fény, akkor már van remény arra, hogy az örök feketeség előbb-utóbb megszűnik létezni. Így én a családom erejét használva megállítalak!
Shirayuki testéből végleg kitört a fény és a fogadóban uralkodó sötétséget megvilágította. Lollant teste is kezdett világítani, ahogy a fény szívta be a sötétet.
-Ez mi?! Mit csinálsz?! Neee!! - azzal Lollant apró csillagokká "robbant".

Sziasztok! Itt is lennék a könyv utolsó előtti fejezetével! Hogy tetszett?