A fény gyermeke ✔

4.fejezet - Az erő 2/2

Következő nap Mitsuhide kihívta Obi-t egy párbajra. A nagy harc közben megjelent Kiki is. 

-Ááá.. Jó reggel Kiki-dono!

-Jó reggelt Obi. Mitsuhide.

-Ööö.. Jó reggelt Kiki!

A tegnapi kis dolgok miatt Mitsuhide nagyon zavarban volt. Mivel Obi majdnem kikotyogta, hogy szerelmes Kiki-be, így nem mert a szemébe nézni.

-Én most megyek! Hátha a Mesternek szüksége van rám! - köszönt el Obi

-Kiki... Akarsz velem gyakorolni?

-Szíves örömest - mosolyodott el Kiki - Akkor mi is volt az a tegnapi? Mire gondolt Obi?

-Öööö... Nem fontos..

Ahogy Kiki rátámadt a kardjával Mitsuhide-ra az említett személy mögött kiemelkedett a földből egy darab szikla. Ebből senki sem vett észre semit. Elkezdett közepes barna színbe izzani.

-Ööö.. Kiki! M-i-i ez az izzás rajtad? Csupa barna vagy!

-Nem tudom, hogy ez mitől van. Szerintem hagyjuk mára abba. - azzal elrakta a kardját és elindult

Mitsuhide amint megfordult nagyon meg volt ijedve. Egy nagy szikla volt mögötte. 

-Ööö.. Kiki!

-Igen?

-Figyelj.. Sajnálom a mait. Nem tudtam válaszolni a kérdésedre..

-Nem fontos. Ha nem akarod elmondani, akkor nem kell.

Ahogy a nap rásütött Kiki-re Mitsuhide szemében olyan volt, mintha ragyogna.

-K-k-kiki! Nagyon gyönyörű lány vagy! Amióta ismerlek szeretlek téged! Nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek!

Kiki egy furcsa, már majdnem gyilkos pillantásnak tűnő nézéssel ránézett Mitsuhide-ra, majd otthagyta. Mitsuhide nagyon zavarban volt. *Jaj de hülye vagyok! Miért mondtam el neki?! Most biztosan megutál engem! Utána megyek és megmagyarázom. Igen!* Azzal Mitsuhide Kiki után rohant. Az egyik kis kertben talált rá. Volt a kertben egy kis tó, és a tó melletti padon ült Kiki. 

-Kiki!

-Mitsuhide most menj el! *Miért dobog ilyen hevesen a szívem? Mi történik velem?*

Mitsuhide nem ment el, hanem odaállt elé.

-Kiki figyelj! Az előbbit komolyan mondtam! Nagyon szeretlek és azt szeretném, hogy tudd! Amikor azon a bálon találkoztunk akkor beléd szerettem! 

Ahogy Mitsuhide hadonászott a kezével, úgy a kis tó elkezdett hullámzani. Mitsuhide-t sötétkék aura szerűség vette körbe, ami hullámzott. Olyan volt mintha vízben állna. Odament Kiki-hez nem törődve a következményekkel, megfogta a kezét, felhúzta magához és megcsókolta. Kiki nagyon meglepődött, de visszacsókolt. Mitsuhide körül még mindig ott volt a víz szerű anyag, de most már Kiki is úszott a saját barna "aurájába". *Mit csinálok? Miért csókolom vissza? Hisz nem is szeretem!* Kiki-nek egyre hevesebben dobogott a szíve. *Vagy mégis? A szívem érzem, hogy ellenzi. Igen is szeretem őt!* Szétváltak egymástól.

-Öööö.. S-s-sajnálom Kiki! Az engedélyed nélkül tettem!

-Maradj csöndbe te lüke! - szólalt meg mosolyogva Kiki. - Nem gond. Szeretlek Mitsuhide! 

Ez az esemény után ketten elmentek sétálni, megbeszélni dolgaikat. De nem voltak egyedül. Mindezt Obi kifigyelte. *Vajon tájékoztassam erről a Mestert?* Jobbra nézett és majdnem megvakult. Hatalmas nagy fényesség keletkezett. Kiki és Mitsuhide is észrevette ezt. Mindhárman annyit láttak, hogy egy test felemelkedik a levegőbe (a fényburkon belül), levegő gömb van körülötte, és mint egy 3 gyűrű megy körbe-körbe egy tűz, egy víz és egy föld karika a gömb körül. Pár másodperc múlva ez abbamaradt és a test leereszkedett a földre. 

-Shirayuki!

-Shirayuki-san!

Két ember kezdett el futni a test felé. Zen és Ryu. Kiki és Mitsuhide is odafutottak, utánuk meg Obi ment.

-Oujo-san minden rendben? - szól Obi.

Ekkor Ryu kivételével mind az öten elkezdtek ragyogni. Zen-t a tűz vörös fénye, Obi-t halványkék fény, Kiki-t barna fény, míg Mitsuhide-t sötétkék fény vette körül, és középen Shirayuki emelkedett fel a maga aranyló fényével. Ryu riadtan nézte a történéseket. Amint ez véget ért Shirayuki felébredt.

-M-m-mi volt ez? - kérdezte Ryu.

-Nem tudjuk.

-Most először történt ez, hogy így ragyogtunk.

-Shirayuki jól vagy? Te láttad, hogy mi történt?

-Jól vagyok. Mindent láttam.

-Ööö.. Tényleg mindent? - kérdezte Misuhide

-Én csak ezt az esetet láttam.

-Hú..

-Miért, mi történt? - kérdezte Zen

-Semmi.. - szólt egyszerre Kiki és Mitsuhide egy kissé piros fejjel.

-Oké..

-Herceg! Menjünk és kérdezzük meg a Mestert, hátha ő tud valamit erről az egészről!

Azzal hatan elindultak az orvosi szárny felé...

Sziasztok! Tudom, nagyon hosszú lett ez a rész! Jó olvasást továbbra is!