A fény gyermeke ✔

KÜLÖNKIADÁS - Kiki és Mitsuhide

A nap amikor Zen és Obi harcolni kezdtek

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Ö.. Kiki!

-Igen Mitsuhide?

-Elmegyünk egyet sétálni? Mivel most Zen is elment és Obi is... Így gondoltam, hogy akkor már mi is elmehetnénk..

-Felőlem.

Elindultak. Csak ketten, vagy mégse. Obi egy kicsit távolabbról figyelte őket. A közeli erdőben voltak, így könnyen tudod hallgatózni és elbújni. 

-Mióta is ismerjük egymást?

-Lassan már 3 éve. 

-Emlékszel arra a party-ra? Az erkélyre menekültem, és te pont ott voltál.

-Igen. Egy kicsit fura volt, hogy a herceg testőrje elbújt egy ilyen alkalmon. 

-Nem szeretem, az ilyen bálokat...

Miután kiderült,hogy Shirayuki a Fény gyermeke

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Elmentem! - szólt Zen.

-Akkor én is indulok. - jelentette ki Obi

Mitsuhide felnézett a könyvéből, intett egyet és olvasott tovább. Zen Shirayuki-hoz, obi felderítésre ment. Mitduhide megtalálta amit keresett, becsukta a könyvet és visszatette a polcra. Miközben mozdult a keze látta, hogy Kiki is ott van még a szobában. *Mit tegyek? Csak menjek oda hozzá? Mit kéne mondanom?*

-Ó! Kiki! Nem is tudtam, hogy te még itt vagy!

Kiki ölésre kész szemmel nézett rá.

-F-f-f-figyelj Kiki.

-Hm?

-Tudod gondolkodtam. Öö..

-Min?

-Kettőnkről. N-n-nem úgy értve.. vagy mégis. Kérdezni szeretnék valamit.

-Mondjad csak nyugodtan.

Mitsuhide odament Kiki-hez és megfogta a kezét. 

-Régóta ismerjük egymást. Mindig a hátát védtük a másiknak... Lennél a barátnőm? (xD Nem tudtam máshogyan megfogalmazni a kérdést xD)

Kiki elpirult. *Mit mondjak neki? Szeretem őt meg minden..*

-Szeretlek Mitsuhide.

-Szeretlek Kiki!

Azzal megölelték egymást és elkezdtek csókolózni. Az ablaknál lévő kanapé előtt álltak. Mitsuhide leültette Kiki-t, leült mellé folytatták a csókolózást. Mitsuhide keze Kiki hajába túrt. Mivel nem támaszkodtak rádőltek a kanapéra. Ott is csókolóztak tovább, forrón és szenvedélyesen. Lassan szétvált ajkuk és Kiki Mitsuhide mellkasán pihentette fejét. Hallotta szívének dobogását. Mitsuhide átölelte őt és egy ideig így feküdtek, míg a végén elaludtak. Csak kettőjük halk szuszogása hallatszott, mikor kinyílt az ajtó.

-Kiki! Mitsuhide! Visszatértem! - szólt Zen - Ö? Kiki? Mitsuhide?

Kiki és Mitsuhide nem ébredtek föl Zen hangjára. Zen meglepődve nézte kettejüket.

-Mester! Megjöttem! - mászott be az ablakon Obi.

-Pszt! - intette csendre Zen Obi-t.

-Úúú.. Végre összejöttek!

-Te ezt eddig is tudtad? - fortyant fel Zen.

-1-2 napja figyeltem őket...

Kiki elkezdett mocorogni, míg végül felébredt. Ránézett Mitsuhide-ra és elmosolyodott. Közben Mitsuhide is felébredt és visszamosolygott rá. Kiki oldalra fordította a fejét és meglátta Zen-t és Obi-t. Fehér lett az arca majd teljesen elvörösödött. Gyorsan felült és csak nézett maga elé. Mitsuhide is észrevette őket. Felült majd a tarkóját vakarva megszólalt:

-Áá.. Zen! Obi! Máris visszatértetek?

Zen zavarodottsága miatt nem tudott válaszolni. "Rajta kapta" őket miközben együtt voltak. *Mit csináljak? Egy kicsit kínosnak érzem..*

-Igen, de már megyünk is. Eszembe jutott, hogy megbeszéltük Obi-val, hogy gyakorolunk egyet. Obi indulunk!

Azzal ki is mentek. Kiki és Mitsuhide csak ültek egymás mellett. Aztán Mitsuhide odanyúlt és megfogta Kiki kezét.

-Tudod.. Szerintem el kellene mondanunk nekik. Miután visszajöttek.

Kiki csak bólintott. Még mindig piros volt a feje. Mitsuhide közelebb ült hozzá és gyengéden átkarolta őt. Kiki Mitsuhide vállára hajtotta fejét. Kiki ránézett Mitsuhide-ra és megcsókolták egymást, majd továbbra is egymás mellett ülve beszélgettek. Hamarosan visszatértek Zen-ék.

-Fárasztó volt ez az edzés! - szólt Zen.

-Öö.. Zen. Beszélnünk kellene. - szólt Mitsuhide.

Kiki és Mitsuhide felálltak, Zen-t és Obi-t pedig leültették a helyükre. Kiki bátorítóan megfogta Mitsuhide kezét és rámosolyodott.

-Ööö.. Zen.. Kiki és én sz... sz..

-Szeretjük egymást.

-Igen. Szeretjük egymást. Mindig egymás hátát védtük, segítettünk neked. Minden napunkat egymás mellett töltöttük. 

Zen elképedve hallgatta őket. Obi gonoszul vigyorgott.

-Akkor most már egész végig veletek kell lennem?-kérdezte Obi

Kiki gyilkos pillantásokat vetett rá. 

-Ööö.. Akkor. Öm.. -próbál megszólalni Zen.

-De ugyan úgy segíteni fogunk neked! Nem fog változni a viselkedésünk (talán)!

Zen nem tudott megszólalni. Nagyon el volt képedve. Akkor aztán hangosan elkezdett nevetni.

-Bocsánat! Csak nagyon fura volt, hogy amikor belépek ti ott feküdtök. Nem baj. Gratulálok hozzá!

Mindenki mosolygott.....

Ennyi lett volna ez a különkiadás! Remélem tetszett! További jó olvasást!