A fény gyermeke ✔

8. fejezet - Kiben nem szabad bíznom?

-Kapitány!

-Igen Lollant?

-Furcsa jelenséget vettem észre a herceggel kapcsolatban!

-Folytasd kérlek...

-Egy különleges erő került a herceg és barátai közé. Olyan... Olyan mintha tudnák irányitani az elemeket.

-Ez különös.. Felettébb különös....

-És..... Van az a vörös hajú lány. Aki a hercegnek jóbarátja. Ő.. Valahogy más mint ők négyen. Azt hiszem... Hogy ő mindegyik elemet tudja irányitani.

-Miii?!

-Igen...

-Kérlek továbbra is figyelj rájuk! Mindent tudni akarok! Főleg a lányról!

-Igenis kapitány!

Mikor Lollant kiakart menni az ajtón a kapitány utánaszólt:

-Várjál! Itt egy kis ösztönzés... - azzal odadobott Lollantnak egy kis zsák aranyat.

-Köszönöm kapitány... Nagy örömömre szolgál, hogy önnek segithetek.

-Nem kérek a hizelgésedből!

-Igen, uram. Viszlát.. - azzal Lollant ki is ment az ajtón. Végigfutott a folyosón, át az őrök mögött, majd megállt az udvaron. Egy kis gondolkodás után, továbbment a szobák felé. Bement egy szobába és az ágy melletti kis szekrényen lévő levelet kinyitotta és elolvasta. Hallotta, hogy jön valaki arra, így elbujt az egyik sötét, ablak melletti sarokba. Szerencséjére ott volt a függöny, így az is takarta. Éppen hogy elbújása után, egy fiú és hátán lévő lány jöttek be a szobába...

-Mennyire elfáradtam! De meg is érdemeltem ezt a sok munkát. Mivel elaludtam, igy bekellett pótolnom az elmaradásom. Nem is baj... Megérte. Ha Zen-nel vagyok, akkor csak úgy elszalad az idő. Mintha... Mintha megállna körülöttünk minden. Az az egy este (vagy mondhatni éjszaka) mintha egy óra lett volna. Ahogy ott feküdtünk egymás mellett. Szabadnak éreztem magam.

-Yo Oujo-san!

-Obi! Te mióta vagy itt?

-Most értem ide.

-Fúúúúú...

-Miért?

-Semmi-semmi!

-Elkisérhetlek?

-Igen.

Pár percig néma csöndben mentek egymás mellett.

-Obi.... Kérlek ne mondd e..

Nem tudta befejezni a mondatát, mert Obi befogta Shirayuki száját.

-Nem is kell megkérned. Nem fogom és nem is akarom.

-Köszönöm!

Obi csak mosolygott. Éppen hogy elindultak, amikor Shirayuki elkezdett előre dőlni. Obi éppenhogy elkapta.

-Látom fáradt vagy. El is hiszem.. Hisz mindjárt éjfél. Nem szabadna túlhajszolnod magad. Neked is pihenned kell... - suttogta Obi.

Obi Shirayuki-t felkapta a hátára és futásnak eredt. Hamarosan oda is értek Shirayuki szobájához. Bement és lerakta az ágyra és betakarta. Megfordult, hogy elinduljon, de egy levélen akadt meg a szeme.

-Milyen idióta vagyok. - vette fel a levelet Obi.

Megfordította, hogy kinyissa, de már nyitva volt.

-Baszki.... Mit csináljak? A kézirásból látom, hogy a Mester irta. Ha odaviszem neki a levelet, akkor azt fogja hinni, hogy én nyitottam ki. De ha nem viszem oda, akkor meg nem derül ki, hogy valaki kémkedik Shirayuki után. És hogyha itt van még ebben a szobába?! - suttogta Obi.

Visszatette és gyorsan megfordult. Szemben volt az a sarok, ahova Lollant elbújt. De már nem volt ott. Amig Obi hátát mutatta kimászott az ablakon. Obi hiába meresztette a szemét nem látott semmi gyanúsat. Rajtuk kívül (most már) nem volt ott senki. Elindult az ajtó felé. Halkan becsukta és elkezdett futni Zen irodája felé. Obi remélte, hogy Zen még ébren van.

Sziasztok! Itt is lennék a következő résszel! Bocsika, hogy eddig nem volt folytatás, csak nem volt ihletem a folytihoz. Tudom, hogy nem lett a megszokott részekhez hasonló rész, csak elkezdtem a cselekményt egy kicsit jobban kidolgozni. Köszönöm a sok vote-ot és kommentet! Nagyon jól esnek és ösztönöznek a folytatásra!

Pacsi és Ölelés!