A fény gyermeke ✔

16. fejezet - Fény és Sötétség

Mikor beértem fogtam magam és bedőltem az ágyamba. Nem öltöztem át. Nem törődtem senkivel és semmivel. Csak aludtam.
|Egy sötét szobában voltam. A szoba közepe felé fordultam, ahol egy kő szobor volt. Odamentem és felemeltem.
-Zen! Mit csinálsz?
-Gyerünk... törd el!
-De.. én... nem akarom!
A testem magától mozdult. A kezeim közül kiengedtem a szobrot. Ahogy leért a földre, a becsapódás erejétől eltört. Valamilyen sötét por szállt ki belőle. Felemeltem a kezem és elkezdtem a por felé nyúlni.|
Pár óra alvás után felébredtem. Hogy mire? Melegem volt. A testem lángolt. Felálltam és oda mentem a tükörhöz. Nem látszódott belőle semmi. A szemem viszont, furcsán megcsillant. Mintha tűz égett volna benne. Pislogtam egyet. A csillanás eltűnt.

Shirayuki szemszöge
-----------------------------------------------------------

Egy nap múlva...

Szerencsésen beértem a faluba. Az utcán nem volt senki. Nagyon meglepődtem, mivel sütött a nap és nagyon jó idő volt. Se egy gyerek, se egy kiskutya. Elindultam a piac felé. Az is üres volt. Annak az utcának a végén volt egy fogadó. Elindultam felé. Bekopogtam és ezt mondtam:
-Elnézést! Van itt valaki?
Nem jött válasz. Megfordultam, de akkor valaki megfogta a tarkómnál a ruhát és berántott az ajtón. Pár perc múlva körbenéztem. A fogadónak a padlóján ültem. Az ajtó - immár - csukva volt.
-Te ki vagy? - kérdezte a fogadós.
-Shi-Shirayuki vagyok. Gyógyfüvészként dolgozom. Vagyis dolgoztam.
-Hogy-hogy csak dolgoztál? - kérdezte egy férfi.
-Mert... mert..
-

Mert?
-El kellett mennem.
-Nini! Egy bűnözővel van dolgunk!
-Nem! Nem és nem!!
-Akkor miért szöktél el? Mivel ezt szökésnek hívják, drágám.
Sírva válaszoltam:
-Akit szeretek csak így tudtam megvédeni.
-Szerelmes ez a lány!!
-Talán férjhez is ment már?
-Nem hiszem.
-Hisz nincs gyűrű az ujján.
-Elééég! - ahogy kiáltottam egy fuvallat söpört végig a fogadó előterén.
Néma csend volt körülöttem. Minden ember kissé ilyedten nézett rám.
-Miért nincs senki az utcán?
Nem kaptam választ. A csend nyomta már a dobhártyám.
-Egy sötét dolog miatt. - jött elő egy öregember a tömegből. -Egy szörnyű és erős valami van a közeli barlangban. Pár napja kezdődött. Egy férfi jelent meg itt, aki kérdezősködött ez a valami után. Mi azt mondtuk neki: "Nézze meg abba a barlangba.". Itt maradt egy ideig. Tegnap ment el. Ma reggel a nők mosni mentek a barlang melletti folyóhoz. Egy másik férfi holtteste volt ott. Nagyon megijedtünk, ezért nem jöttünk ki. Féltünk, hogy mi leszünk a következők.
Felpattantam és megszólaltam:
-Hol van az a barlang?
-Oda akarsz menni?
-Igen.
-Mi lesz a szerelmeddel?
-Ő nem tudja, hogy eljöttem. Azt hiszi, hogy kómába vagyok, amiből nagyon ritkán ébredek fel rövid időre.
-Ez meg hogy lehet?!
-Az most nem számít. Ha nem akarnak a barlanghoz vezetni, legalább a holttestet hadd lássam.
-Nem nyúltunk hozzá. Ott van még a barlangnál.
-Shirayuki-san.. kérlek ne menj oda. - kérlelt a fogadós.
Odamentem, megfogtam a kezét, körülnéztem és megszólaltam:
-Én csak magukon szeretnék segíteni. Segítsenek, hogy segíthessek!
-Mit segíthetne nekünk egy fiatal és gyenge lány, egyedül? - kiabált ki egy férfi hang a tömegből.
Felismertem a hangját. Lollant volt az.
-Hol van?!
-Ki?
-A férfi aki az előbb kiabált!
-Nem tudon, hogy mir-
-Lollant! Hol vagy?! Gyere elő!
A szemem kék fénnyel kezdett el világítani. A testem felemelkedett és elkezdtem átalakulni. A hajamba egy világoskék csatt került, a fülembe egy sötétbarna fülbevaló, a nyakamba egy ezüst színű nyaklánc és a kezemre egy vérvörös karkötő került. A ruhám hófehér és földig érő lett. Megkaptam az ősi erőt. Most viszont használni akartam. Lollant ellen, aki megakart ölni engem. Zen-t is bántani akarta.. A fogadóban lévők a falhoz húzódtak. Láttam a szemükben a félelmet. Egyedül egy ember maradt a terem közepén: Lollant. Azonnal felismertem. Ő sem volt a régi. Szeme pirosan világított és fekete talárja volt.
-Mit akarsz?
-Amit te. Igazságot.
-Miért akartál megölni?
-Útban voltál. Sikerült volna, ha az a csaj oda nem ér.
-Őt Kiki-nek hívják és a világ legjobb női kardforgatója!
-Kit érdekel?! Annyi a lényeg, hogy annyi idő után itt vagyunk egymással szemben az ősi erőkkel. A fény és a sötétség harca véget ért. Ez már a háború!
Azzal egy tűzgolyót küldött felém. Én eltérítettem egy szél fuvalattal, így az a plafonnak ütközött. A plafon meggyulladt.
-Gyorsan menekítenek ki akit csak lehet! - kiálltottam.
Lollant viszont csak nevetett.
-Nem megy innen senki sehova!
*Valahogy segítséget kéne hívnom.. De hogyan? A.. a... a másik test segítségével!*
Elkezdtem mély levegőket venni. A testre gondoltam. A két rész kapcsolatára. És akkor.. kinyitottam a szemem és felpattantam az ágyból. Kirohantam a szobából és egyenesen Zen rezidenciája felé indultam. Amikor odaértem kinyitottam az ajtót és megszólaltam:
-Zen! Gyere minél hamarabb az északról legközelebb lévő faluba! Hozd Obi-t, Kiki-t és Mitsuhide-t! Szükségem van rátok!
-Shirayuki! Mit keresel itt?
-Siess! - azzal becsuktam a szemem.
Éreztem, ahogy az a test kezd megszűnni. *Csak ennyit bírt... * Újból kinyitottam a szemem. Lollant előtt álltam, aki értetlenkedve nézett rám.
-Mit csináltál?
-Csak azt amit tennem kellett!
A kezeimet oldalra mozdítottam, így egy-egy kőfalat képeztem a fogadó falához közel.
-Futás kifele!
-Az nem lesz olyan könnyű! Míg te "teremtesz" én pusztítok. Te építesz én rombolok.
Lollant is ugyanúgy mozdította a kezét, de ő visszafele. A falak leomlottak egyenesen az ott állók fejére.
-Neee! - sikítottam el magam.

Mesélő szemszöge
-----------------------------------------------------------

Ahogy Zen állt a tükör előtt egyszer csak Shirayuki rontott be hozzá.
-Zen! Gyere minél hamarabb az északról legközelebb lévő faluba! Hozd Obi-t, Kiki-t és Mitsuhide-t! Szükségem van rátok!
-Shirayuki! Mit keresel itt?
-Siess! - azzal Shirayuki elájult. Mintha egy rongybaba lett volna. Zen meglepődött, majd zavarba lett. Shirayuki felső testén egyedül egy kötés volt ami a kebleit takarta. Nagy meglepetésére a test elkezdett halvány kis csillagokká alakulni.
-Shirayuki! Mi történik?!
-Az csak egy test. - lépett be a szobába a gyógyfüvészmester. -Az igazi ott van abba a faluba, amit mondott.
Zen felemelte a fejét és ránézett a mesterre.
-Miért engedte el megint?
-Ő ment el magától. De siessetek!!

Sziasztok! Itt is lennék a következő résszel! Ezzel együtt lenne egy kis bejelentésem. Pár rész múlva vége lesz a történetnek. Legyenek majd bónusz részek?