A fény gyermeke ✔

15. fejezet - A szökés

Lassan eljött az este. Zen-nek el kellett mennie egy közeli erődöt megnézni. Shirayuki egyedül volt a nap hátralevő részében. Sokat tudott gondolkodni. *Mit csináljak? El akarok menni, de nem lehet, mert Zen újra lebetegedhet, miattam. Vajon mit talált ki Garak-főmester?*
Shirayuki hamarosan meg is tudta. Ahogy nyílt az ajtó, Shirayuki fel is ült.
-Mester!
-Ssss.. csendben, nincs sok időnk!
Shirayuki bólintott.
-Tudom, hogy megint elakarsz menni. Meg is értem. Van rá mód.
-De... mi lesz Zen-nel??
-Ne aggódj miatta. Kiki és Mitsuhide vigyáznak rá. Meg én is.
-Köszönöm.
-Szóval... az elemeket ha használod tudsz egy testet alkotni. Olyan lesz mint te, csak...
-Mi csak??
-Olyan mintha örökké aludnál. Azt hiszem.
Shirayuki félt ettől. Meg lehet érteni, hisz olyan mintha meghalna.
-Akkor... nem fogok halottnak kinézni?
-Nem. Egy fajta kómába esel.
-Jó. És ezt honnan tudja?
-Én is eltudom olvasni azt a könyvet.
-Azt meg hogy...?
-Régebben tanultam ezt a nyelvet.
-Értem.
-Mikor akarsz indulni?
-Minél hamarabb.
-Értelek.
-Hogy tudom megcsinálni azt a testet?
-Le kell nyugodnod hozzá. Magadba kell nézned és az álmaidba kell lépned. Egy álmon belül két okot kell keresned: Kiért és Miért.
*Kiért tenném?? Clarines biztonságáért.
Miért?? Mert még inkább fel szeretném fedezni ezt az országot.*
-Megpróbálhatom most?
-Van elég energiád??
-Szerintem igen.
-Akkor én megyek. Előtte lenne pár dolog még: Vigyázz magadra! Várunk vissza.
Shirayuki bólintott. Miután kiment a mester, leült az ágyra és elkezdett meditálni.
*Nézzek magamba és keressek egy álmot....*
Shirayuki egy ideig ült néma csendben, mikor elkezdett halványan fényleni. Egyre erősebben. Végül kinyitotta a szemét. Világoskék volt az egész. Majd elkezdett egy elmosódó valami kiemelkedni belőle. Egyre kivehetőbb volt az alakja. Shirayuki volt az. Nem is. Egy hasonmás. Egy test. Vagy mégse. Egy megszilárdult árny inkább. Mostmár teljesen hasonlított rá. Gyengén "leszállt" az a másolat Shirayuki elé. Shirayuki szeméből eltűnt a kék fény, a szeme lecsukódott majd felébredt. Fáradtnak és gyengének érezte magát. Miért ne lett volna az?! Hisz most hozott létre egy új "testet"! Sok energiát használt fel hozzá. Shirayuki hitetlenkedve ránézett arra a testre. Felemelte a kezét és hozzáért. Hirtelen tele lett energiával. A test energiáját kapta meg. De valami más is volt. A test szemszögéből látta ahogy elkészült.

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen fura, de az egyik felét telefonon, a másikat gépen írtam.

-Várjunk csak... Ha hozzáérek a testhez megkapom az emlékeit?! A Mester tényleg segített ezzel. Ki kéne próbálnom valamit...

Shirayuki felemelte a kezét és óvatosan megpofozta azt a testet. Ő is érezte.

-Akkor nem csak az emlékeket, hanem az érintést is továbbítja. Eléggé fura lesz így menni.

Shirayuki felkelt, betakarta a testet és átöltözött. Meleg ruhát vett fel.

-Kell egy kis élelem az útra, néhány gyógyfű és víz.

Ahogy mondta ezeket egy táskába pakolta őket. Mikor végzett már hajnalodott. Óvatosan kinyitotta az ajtót. Körülnézett és Zen-en akadt meg a tekintete. Ott aludt az ajtó mellett. Shirayuki csendben kilépett az ajtón és becsukta maga után. Óvatosan megsimította Zen arcát.

*Mennyire fog hiányozni...*

Zen ébredezni kezdett. Shirayuki gyorsan, de csendesen elfutott a kijárathoz. Kiment az ajtón és be is csukta azt. Óvatosan körbe nézett. Nem látott a közelbe senkit. Elindult a kapu felé. Ott állt a két "kedvenc" őre. Odament hozzájuk és megszólalt:
-Kérlek ne szóljatok arról, hogy elmentem. A kastélyban úgy tudják, hogy kómába vagyok.
-Shirayuki! Merre tartasz?
-Csitt! Rendben, megtesszük.
-Köszönöm.
Azzal felvette a kapucniját és elindult. A közeli faluba akart menni. Egy nap az út oda, lóháton. Elég élelmet pakolt be magának.

Shirayuki szemszöge
-----------------------------------------------------------

Egy jó ideje mentem már, amikor valami furcsát kezdtem érezni. Meleg volt. És puha. A kezemen majd az arcomon. Egy kéz volt az. Leültem egy fa alá gondolkodni.
-Zen...
Zen-nek a keze volt. Felismertem a puhaságából. Tudom, hogy ez furán hangzik. Mintha.. egy rég nem látott barát arcát látnám. Felismerném, hiába változott annyit - már ha változott. Akkor aztán egy hangot is hallottam:
-Shirayuki...
*Ezt meg hogy? Miért hallom Zen hangját?*
-Kérlek. Ébredj fel!
Abban a pillanatban elkezdtem szépen lassan kinyitni a szemem. Nem is én. A test. Egyszerre voltam az erdőben és a szobába.
*Hogy lehetek egyszerre két helyen?!*
-Zen..
-Jó reggelt!
-Jó reggelt! - mosolyodtam el.
-Szeretnék valami fontosat mondani.. nem is. Kérdezni.
-Mondjad nyugodta.. - nem tudtam befejezni a mondatot, mert elsötétült előttem minden. Hamarosan újra kinyitottam a szemem. Az erdőben ültem.
-Ez meg mi volt? - dörzsöltem meg a szemem.
Felálltam és mentem tovább...

Zen szemszöge
-----------------------------------------------------------

Amint visszaértem az erődből azonnal Shirayuki-hoz indultam. Nem pihentem, nem ettem. Semmit sem csináltam. Csak ő járt a fejemben.
*Hogy érezheti magát?*
Beakartam menni az ajtón, de zárva volt. Így leültem mellé és vártam. El is aludtam.

|Körülöttem teljes káosz volt. Holttestek mindenütt, a plafon félig leszakadva. Valahol a messzeségbe tűz is égett. Hirtelen valami fényesség támadt. A közepén egy test volt. Nagy nehezen felálltam, amikor észrevettem, hogy vörös fénnyel világít a nyakláncom. A világító test felé húzott. Épp indultam volna, mikor valaki a hátam mögött megszólalt:
-Zen. Ne menj oda! Veszélyes! Gyere inkább ide. Hozzám.
Megfordultam. Shirayuki állt ott. Valahogy fura volt. Gyönyörű zöld szeme barnává változott.
-Nem. Nem! Nem te vagy ő! |
Valaki megsimította az arcom. Ébredezni kezdtem. Lassan kinyitottam a szemem. Senki nem volt ott. Felálltam és megpróbáltam még egyszer bemenni. A kilincs engedett mostmár. Shirayuki aludt még. Csendbe becsuktam az ajtót és leültem az ágya melletti székre. Csak néztem őt. A gyönyörű vörös haját. Az arcát. A kezét. Nem tudtam betelni a látványával. *Szeretem őt. Akár a hercegségemet is feladnám érte.* Belenyúltam a zsebembe és kivettem onnan valamit. Egy gyűrű volt az. Fogtam a kezemben és csak vártam.
-Shirayuki..
Felemeltem a másik kezem és rátettem az arcára. Jó volt érezni őt.
-Kérlek. Ébredj fel!
Hamarosan elkezdte kinyitni a szemét. Szépen lassan.
-

Zen..
-Jó reggelt!
-Jó reggelt! - mosolyodott el.
-Szeretnék valami fontosat mondani.. nem is. Kérdezni.
-Mondjad nyugodta - nem tudta befejezni a mondatát, mert elájult. Vagy elaludt? Nem tudom. Leraktam a gyűrűt a párnája alá.
-Remélem, hogy megtalálod.
Felálltam és elindultam a szobám felé...

Sziasztok! Sajnálom, hogy eddig nem volt rész! Nem volt ötletem. De az egyik haverom segített így meg is jöttem a következő fejezettel! Hogy tetszett?
#ezerszo