Új tanár (Ereri) /Szünetel/

(6.)

Mivel egy hete nem volt rész gondoltam bepótolom és kirakom a kövit nektek!😆
Ebben a fejezetben gondoltam kicsit talán rövidebben,
de leírom az előző eseményeket Levi szemszögéből is.😉
De nem csak az lesz olvasható benne!
(Meg mivel ugyan abban az időben játszódik az előző fejezettel,
ezért kitaláltam hogy ugyan azon a napon rakom ki!😀😂)
attól még Jó olvasást!! és remélem hogy tetszeni fog így is!!
\(•-•)/

-Levi szemszöge-

*Még az öltözőben*

Amint meghallottam hogy miattam izgult fel, nem figyelve a körülményekre neki estem ajkainak, izgatni és kényeztetni kezdtem őt. Teljesen úgy éreztem mintha nem is én lennék. Legalább is ép ésszel nem csinálnék ilyet.
Amikor a kezem rajta mozgott, Erenből folyamatosan jöttek a nyögések amiket viszont előszeretettel hallgattam.

- Hah..Hadnahgy! Méhgis mihért csinhálod ehzt? -kérdezte tőlem lihegve.

Vajon mit kéne mondanom...hmm...

-Komolyan nem emlékszel? Tegnap este... -kezdtem volna elmagyarázni neki miért is csinálom, de megakadt a szavam és elkezdtem gondolkozni.

Ha Eren nem emlékszik a tegnap estére és én most elmondom neki, vajon el fogja hinni? Vagy mi lenne ha most csak szórakoznák vele egy kicsit és lassacskán segítenék neki rájönni mi is volt akkor az estén? Igen...Azt hiszem ezt fogom tenni.
Csak nehogy bárkinek megemlítse ezt!

Eren arca egyre inkább vörösebb lett és láttam rajta hogy nem bírja sokáig. Amint megláttam és még a nyögdécselős, lihegős hangja is hozzá társult éreztem hogy én is felizgulok és a nadrágom is kezdett szűkebb lenni, de megpróbáltam azzal nem törődni. Kitaláltam hogy ugyan azt fogom vele csinálni amit ő tett velem tegnap.
Eren kérlelően nézett rám majd megkérte hogy vegyem be a számba és mivel amúgy is megtettem volna, eleget tettem a kérésének. Lejjebb csúsztattam a fejemet Erenen és a számat kezdtem el használni.
Mielőtt még elmehetett volna kivettem a számból.
A padra és a földre lövelt ki az élvezete, amit elkezdtem feltörölni mielőtt bárki meglátná.

Valakinek a lépteit hallottam.
Oda szóltam a padon elterült Erennek és gyorsan felkaptam, majd a hátsó WC-be siettem vele amit aztán be is zártam.

Benyitottak az öltözőbe. Ha jól hallottam az egyik osztálytársa lehetett az, de nem voltam benne olyan biztos.
Megvártuk amíg kiment és végül kijöttünk a WC-ből. Eren végre talpon volt.

Mire kiléptünk abból a mocskos mellékhelyiségből, kezdtem sajnálni őt, amiért így letámadtam. De még mindig nem bántam meg!

Ő elkezdett öltözni én meg mellette álltam.
Egy kis csend után megszólaltam;

- Eren! Remélem nem haragszol rám emiatt (már hogyne haragudna?!😒) , csak tudod, nem tudtam magamat vissza fogni. Pont ahogy te tegnap. Ja és vedd ezt egy kis bocsánat kérésnek, szintén a tegnapi miatt.-próbáltam újra a tegnapra célozni.

- A tegnap? Miről beszélsz, mi volt tegnap? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.

Ismét nem válaszoltam, csak hogy húzzam az agyát.
Válasz helyett a nem rég kapott orvosi papírt nyomtam a kezébe.

- Ez a felmentésed a mai testnevelés órára! Ja és ha kérdezi a tanárod mondd azt hogy egész eddig az orvosiban voltál! Most pedig menj! -szóltam Erennek, aki csak ott állt azzal a "Most meg mi a fasz van?" fejével, de nem mondott semmit.

Kimentem az öltözőből ott hagyva Erent, mielőtt bárki megláthatott volna.
A tanári felé igyekeztem. Szerencsére senki ismerős alakkal nem kellett összefutnom mivel mindenki órán volt.
Amint odaértem bementem és előpakoltam a következő órámra ami nekem a kilencedikesekkel lesz és persze matek.
A tanáriban velem együtt ott volt Erwin aki az iskola igazgatója és egyben egy történelem tanár is. Épp a gépén intézett valamit, (biztos valami iskolai ügy.) Meg még volt egy másik tanár is akit még nem sikerült megismernem, bár megvagyok nélküle.

-Elfelejtettél köszönni Levi! -szólalt meg Erwin a monitorja mögül.

-Bocs...Üdv! -morogtam ki az orrom alól.

Semmi kedvem nem volt ahoz hogy leálljak vitatkozni azon hogy egyébként ő se köszönt.
Inkább csak imádkoztam hogy meg ne kérdezze mit csináltam ezen az órán, mert nem készültem semmi füllentéssel, szóval most kibaszottul megszívnám.

Előpakolás után, abban a maradék pár percben megittam egy jó erős kávét és kiültem az iskola előtti parkba és megpróbáltam kiszellőztetni a fejemet egy szál cigarettát szívva (Nem vagyok egy nagy dohányos, de feszült helyzetekben kimondottan jól esik ahogy a nikotin átjárja a tüdőmet.) Lassan elindultam a cuccomal a következő órámra, utána újra a következőre, és újra.

Viszonylag nyugodtan teltek el az órák az első napomon. De, sajnos a szünetekben nem sikerült összefutnom Erennel. Vagy nem is jön ki a szünetekben az a kölyök, vagy csak nem akart velem össze futni. Kitudja...

Mikor már az összes órámnak vége lett, és még utána végeztem egy kis papírmunkával is, összepakoltam a táskámat és haza mentem a kocsimmal.
Olyan 15-16 óra körül értem haza. Levettem a cipőmet. És egy fél óra takarítás után ledőltem az ágyamra, ahol pár perc múlva már be is kómáltam.