Új tanár (Ereri) /Szünetel/

(10.) Elkésve

-Levi szemszöge-

*8:50*

Besétáltam a 11.-esek termébe (még szünetben, ezért senkitől egy apró köszönést nem kaptam. Tch...ennyit arról hogy "tiszteld a tanárt!" Mondjuk annyira talán nem is érdekel.)
Ugyan szünet volt, de minél előbb látni akartam Erent ezért gondoltam előbb érkezem. Lepakoltam a tanári asztalra, azután pedig körül szemléltem az egész osztály termet, Erent keresve. Vagy háromszor körbenéztem a nyüzsgő osztályon, de őt sehol nem láttam. A helye is üresen állt, mellette a padtársa magányosan ücsörgött miközben egy könyvet olvasott (ha jól tudom az ő neve Armin Arlert, de nem vagyok benne biztos. Annyit tudok hogy a többi tanár szerint egy különleges diák, legalábbis sokan dicsérik.)

-Te vagy Armin Arlert? -sétáltam oda hozzá, aki az ablak melletti padsorban ült.

- Igen. -kapta fel a fejét a könyve mögül.

- Remek és nem tudod hogy hol lehet most Eren? -kérdeztem tőle mire a fél szememmel láttam hogy a mögötte ülő fekete hajú lány is felkapta hirtelen a fejét és szemfülesen halgatta ahogy Erenről érdeklődök. De nemigazán törődtem vele.

- Sajnos nem. Ma eddig még be se jött.

- Értem. Remélhetőleg nem lett beteg. De ha bármit megtudsz róla szólj! -mondtam határozottan és kicsit talán csalódottan.
Csak is kizárólag ő miatta vártam ezt az órámat, de ő nincs itt...
Éppen fordultam volna vissza az asztalomhoz, amikor egy lány hangját hallottam amint kissé ingerülten és mogorván odaszólt hozzám.

-Elnézést, de magának mi köze van Erenhez?! Hiszen ön csak egy matek tanár! -mondta felháborodva a fekete hajú lány. Szerintem ő is Eren egyik barátja. De remélem nem a barátnője (mármint úgy).

Lassan megfordultam a szokásos, érzelem mentes tekintetemmel és néztem bele a szemébe. A lány csak ridegen nézett rám, válaszra várva amit mielőtt még adhattam volna, a csengő megszólalt.

Vissza sétáltam az asztalhoz és elkezdtem az órát. Erent pedig képtelen voltam beírni hiányzónak. Kiosztottam a dolgozatokat amiket nem rég javítottam ki és azután a tanóra csak telt és telt. Dögunalmasan még akkor is ha én tartottam azt.

-Eren szemszöge-

Kipihenve nyitom ki a szememet. Nyugodtan nyújtózkodtam. Furcsáltam hogy nem ébresztőre keltem de, jól esett. A szokásosnál is világosabb van.

Na várjunk csak...

Gyorsan megnéztem a telefonomon az időt.
.
.
.
BASSZUS NEM HIÁBA VAN ILYEN VILÁGOS!!! MÁR 9:30 VAN!!!

Gyorsan kipattantam az ágyamból és felrángattam magamra a ruháimat, és fél perc alatt rendbe raktam a hajamat is. Szintén villámgyorsan felkaptam a cuccaimat és ahelyett hogy még bekaptam volna valami harapnivalót, éhes gyomorral kezdtem rohanni a megszokott útvonalon...mondjuk így belegondolva már nem is értem miért rohantam, hiszen már ígyis úgyis elkéstem.

-Megérkeztem...-gondoltam magamba miközben leginkább azon voltam hogy össze ne essek azután hogy körübelül nyolc percen keresztül futottam, egészen a suliig. (Amit szintén nem értek, mi a francért csináltam.😂)

Lihegve léptem be az iskola kapuján amikor meghallottam a csengőt. Minden bizonnyal most csengethettek ki a második óráról. 
Felsiettem a termünkbe. Köszöntem a többieknek (az már nem érdekel ki hallhatta,) majd miután leültem a helyemre a padra hajtottam a fejemet és kifújtam magamat.