Új tanár (Ereri) /Szünetel/

(9.) Korán reggel

-Levi szemszöge-

Végre péntek...
Már felkeltem 6:00-kor hogy időben beérjek a munkába.
(Mit ne mondjak...Szeretek inkább idő előtt megérkezni valahova mint hogy elkéssek.)
Kimásztam az ágyamból és már neki is fogtam az öltözésnek hogy mihamarabb elkészüljek. Reggelinek egy kis rántottát csináltam (mert hát, van időm,) hozzá pedig egy csésze fekete teát.

-Meglepően gyorsan kész lettem. Még csak 6:20 van. -gondoltam magamban miután ránéztem a kezemre csatolt, fekete karórámra.

Leültem az asztalhoz és neki láttam a reggelimnek. Legalább is azt akartam, de a rántotta és a tea egyaránt forró volt még, így hátradőltem és hagytam egy kicsit kihűlni.
Elgondolkoztam azon hogy mi is lesz a mai napon és kikkel lesz órám, de mivel ez még csak a második napom, ezért a beosztásomról fogalmam se volt. Gyorsan előhúztam az akta táskámból egy összehajtott papírt amin az idei beosztásom áll.

-Lássuk csak...-mogyogtam.- Az első órám a...kilencedikesekkel. Második a... -tovább keresgéltem a táblázatban.
- A tizenegyedikesek...- Egy pillanatra megállt a tekintetem.
- A tizenegyedik osztály... Az Erenék osztálya! Szóval hamarosan újra láthatom őt. -egy kis vigyor húzódott a számra.

Eszembe jutott a tegnap.
Lehet hogy, mivel úgy tűnt hogy ő semmire sem emlékszik, talán túl messzire mentem, főleg úgy hogy az iskolában történt a dolog. De ha tudná mi volt tegnap! Biztos vagyok benne hogy másképp reagált volna rá! Nem csak hogy részegen vonszoltatta haza magát, még utána elkezdett rám mászni és kérlelni engem, de én elutasítottam őt. Akkor ugyan azt akarta mint amit én tettem vele tegnap. Csak hogy tegnap nem volt leitatva mint az állat, és nem a piától izgult fel annyira. Viszont én durván letámadtam őt, amiért ki kell hogy engeszteljem őt! Csak várnom kell a megfelelő alkalomra, végül is nem hiába vállaltam be ezt az állást!

Miután megreggeliztem kiléptem a házból és az autóm felé vettem az irányt. Beszálltam és elindultam vele a munkahelyem felé. Út közben elhaladtam Eren háza mellett, de őt sajnos nem láttam. Tovább hajtottam. Úgy pár perc múlva, olyan 6:50 tájékán megérkeztem.
Alig voltak páran az iskolában, szinte üres volt minden. Hirtelen valaki rá ugrott a hátamra, annyira hirtelen hogy reflexből majdnem meg rugtam őt.

-LEVIII!!! -kiáltotta el magát vidáman Hanji üdvözlés képp, miközben azon volt hogy hátulról a karjai között összeroppantson.
Nagy nehezen sikerült lekaparnom magamról az őrült nőt.

-Bazdmeg Hanji! Mostantól minden reggel így fogsz fogadni? Egyébként meg mióta vagy te itt? -üvöltöttem el magam az üres folyosón.

- Áh, Bocsika. Nem akartam össze törni azt a kicsike csontjaidat! -mondta vigyorogva és megpaskolta a fejemet amire én csak dühösen és egyben ridegen néztem rá. Szinte éreztem az ijesztő és sötét aurát magam körül amire Hanji ijedve lépett hátra pár lépést.

- Öm..izé..E-egyébként meg úgy egy órája vagyok itt. Képzeld! Kipróbáltam egy tök jó kis kísérletet nem kellett hozzá más csak egy kis kénszulfid meg...-próbálta terelni a szót, de mire végig mondthatta volna már ott se voltam mert elindultam a tanári felé.

-NEMÁR LEVI! NE CSINÁLD MÁR EZT! MÉG BE SE FEJEZTEM! -kiabált utánam majd futni kezdett.

Már éppen csuktam volna be magam után a tanári ajtaját de Hanji gyosan befutott még előtte. Az asztalom felé tartottam. Körbe néztem de senki nem volt a tanáriban rajtam és Hanjin kívül. Leültem az asztalomhoz majd elővettem a fiókomból néhány dolgozatot amit még a régebbi tanár hagyott maga után aki Eren osztályát tanította és én vettem át a helyét. A dogákat javítani kezdtem amit a felettem álló Hanji csöndben figyelt.

-Nincs jobb dolgod pápaszem mint hogy engem basztass?

-Most pont nincs. -válaszolt nyugodtan amire én csak felsóhajtottam egyet.

Végre eljutottam oda hogy Eren dolgozatát javítsam.
Boldog voltam hogy az övé, viszont matek tanárként az eredménye miatt nem igazán repdestem az örömtől. Már az első feladat amire tízből, csak három pontot tudtam megadni neki.
Szegény szerencsétlennek szerintem egy kis korrepetálásra lenne szüksége.
Mondjuk úgy hogy Hanji itt áll mellettem, nem nagyon kötött le, haladtam a következőre.

- Levi... -szólalt meg lassan Hanji.

- Kuss és hagyj dolgozni! -szóltam rá érzelem mentesen, amire ő csak még jobban lejjebb hajolt hozzám.

- De...Erenről lenne szó!

-Monnd!

-Tudod Levi... Tegnap előtt ugye mindent elmeséltél, hogy te vitted haza őt miután kiütöttél egy szintén részeg csávót aki rámászott az utca közepén. Majd miután hazaértetek, Eren mászott rád és akart téged, amit állításod szerint nem hagytál...és mivel tegnap ugye találkoztatok is, sikerült vele beszélned erről?

- Nem. Lehet hogy már nem is emlékszik rá... Plusz nem sikerült kimondottan beszélgetnünk...-válaszoltam látszólag nyugodtan, de belül kissé csalódott voltam.

- Akkor... -ekkor elpirult és bepárásodott a szemüvege az izgalomtól majd perverzen folytatta. -Akkor meg mit csináltatok? A lyukas órádon is, csak nem Erenhez mentél? De hisz akkor tesije volt...-elgondolkozott majd gyorsan felkapta a fejét. - Csak nem hivattad ki az öltözőbe?? És ha csak ketten voltatok és ahogy mondtad hogy nem beszélgettetek akkor... -hirtelen egy lányos, de azért halk sikítás csúszott ki a száján. Azt hiszem fangörcsöt vagy mit kapott.

A picsába is... Túlságosan is jól ismer! Sajnos ez van ha valakivel már általános iskolás kora óta barátok vagytok. Már nem is tudom hány éve ismerem őt. Ő volt az iskolában szinte az egyetlen barátom akiben megbíztam. Szinte mindent elmeséltünk egymásnak ha arra volt alkalmunk. Pont ahogy legutóbb is. Azt is elmeséltem neki hogy bele szerettem egy nálam sokkal fiatalabb iskolás srácba. Ez a srác pedig nem más volt mint Eren. Mióta ide a környékre költöztem, szinte minden alkalommal mikor megyek valahova (akár kocsival, akár gyalog) mindig volt eséjem elhaladni a háza előtt és látni őt. Vagy kint volt az erkélyen, vagy az ablakból láttam. Annyira aranyosnak és kedvesnek találtam azzal a gyönyörű türkiz szemeivel és barna hajával, hogy szinte első látásra beleszerettem. Azóta ha valahol az utcán meglátom igyekszem követni és mindent megtudni róla és akárhányszor láttam őt, egyre inkább úgy éreztem akarom őt. Most mindenki hívhat egy leskelődő pedofilnak, de ez van. Nem tudtam mit tenni ellene. Aznap a bárnál is ez történt (ami inkább hasonlított egy szórakozó helyhez) és így tudtam haza vinni őt, és hát mind ezt Hanji is jól tudja.

- Idióta vagy Hanji mint mindig! -mosolyogtam úgy hogy ne lássa. Ennek ellenére ő csak tovább vihogott magában.

- Jó reggelt! Remélen semmilyen fontos dologban vagy beszélgetésben nem zavartalak meg titeket -lépett be az ajtón Erwin.

- Reggelt' Erwin! Nem zavartál meg. Épp menni készültem a következő órámra. -álltam fel a székemről a cuccommal együtt és kisiettem a tanáriból, ott hagyva kettőjüket.

Menet közben néha hátra néztem hogy megbizonyosodjak arról hogy Hanji nem jött utánam, de szerencsére tényleg nem jött, mert attól függetlenül hogy benne bízok a legjobban, semmi képpen sem árulnám el a tegnapit neki és az hogy ő mit gondol cseppet sem érdekel.
Végül épségben és pont időben megérkeztem a kilencedikesekhez akik csöndben figyelték ahogy belépek az osztályukba. Nyugodtan és határozottan el is kezdtem az órát. Már szinte vártam hogy vége legyen, mivel a következő órán végre láthatom Erent.

Sziasztok!😊
Megvan a 450 megtekintés *-*(vagyhogyismondammicsoda😂)
és a 90 ⭐
^°^ Nagyon köszönöm nektek, és else tudjátok képzelni mennyire örülök hogy tetszik nektek❤😁
És mint minden új résznél) remélem hogy tetszett ez a rész is😘
Sietek a következővel!
🙋