Új tanár (Ereri) /Szünetel/

(13.) Este nyolcra a bárnál

-Eren szemszöge-

Rá néztem a telefonomra. Az órája 18:56-ot mutatott.
Fel álltam az asztalom felől, ott hagyva a házinál nyitva hagyott könyvemet, készülődni kezdtem. Felvettem egy viszonylag kényelmes sötétzöld pólót és egy fekete farmert. Végül is, minek kiöltözni ha így is csak az idióta haverjaimmal leszek egy kicsit sem puccos helyen?
Körülbelül 10 perc múlva induláshoz készen álltam az ajtóban és a cipőmmel bajlódtam azután gyorsan zsebre vágtam a szükséges dolgokat és bezártam magam mögött az ajtót. Egy pillanatra megálltam, a kulcsal a kezemben és elgondolkodtam majd amint kiléptem az utcára a fülesemet a fülembe dugva indultam csöndesen a már akkor besötétedett utcán.

Az utca nyugodt hangulatot árasztott. Se egy autó, se egy ember.

A dalok dúdolása közben, figyelmem a házakra terelődött amiknek az ablakából, fények szűrődtek ki. A fényeknek köszönhetően tökéletes belátás nyílt a házakba ahol emberek voltak. Emberek a szeretteikkel, biztonságban egymás karjaiban.
...A családjukkal.
A látványtól elmosolyodtam.
Nem is tudom hány perc telhetett el, a sarkon megpillantottam a bárt az út túloldalán aminek bejáratánál az osztály társaim álltak. Legalábbis néhányuk; Connie,Ymir, Crista, na és persze Jean és Marco is.

A zenének amit hallgattam is pont vége lett.
Kihúztam a fülemből a fülhallgatót, és átrohantam az út túl oldalára. Amikor felléptem volna a járdára, elhajtott mögöttem egy autó aminek vezetője átrohanásom következtében erőszakosan rám dudált. A hátamon és a lábamon éreztem a kocsi szelét, ami szinte már súrolta a ruhámat.
Hirtelen teljesen lesokkoltam.
Nem sokon múlt hogy elüssön. De szerencsére megúsztam.
Najó...Soha többet ilyet!

Nem törődve a történtekkel, megállok a többiek előtt. Ártatlan mosollyal az arcomon álltam meg és köszöntem nekik, hiszen nem igen volt okom aggódni az előbbi miatt, de szeintem a többiek nem így gondolták.

-Jól vagy? -kérdezve Crista aggódóan, mint ahogy mindenkivel szokta.

-Persze, mégis miért ne lennék jól?

- MIÉRT?! Mert majdnem elütött az az alak! -akadt ki Connie, majd az ujjával az utca végébe mutatott ahol az előbbi kocsi fordult be.

- Nyugi skacok... Látjátok hogy semmi baja! Inkább felejtsük el ezt az egészet és érezzük jól magunkat, oké? -próbálta nyugtatni a többieket Marco.
Vártunk, de a kérdésére senki nem válaszolt.
- Na ne csináljátok már!

Pár percet vártunk még. Idő közben Sasha, Reiner és Bertold is csatlakozott hozzánk.

-Emberek, várunk még valakit? Mert ha nem, akkor bemehetnénk, mert már tíz perce elmúlt nyolc...

Jean kérdésére mindenki azt felelte hogy nincs senki más aki esetleg jöhetne, ezért bementünk.

Sziasztok újra!
Tudom hogy nem lett egy hosszú rész... De mivel már szerettem volna kirakni, úgy gondoltam befejezem. (Igen...elég sok ideje állt már a sztori, ezért gondoltam itt az ideje haladni végre vele egy kicsit :)..)
Holnap ha minden igaz meg tudom írni a következő részt is, mivel állítólag semmi dolgom nem lesz (igen...ez már nagy szó xD )
Na szóval...Sziasztok a kövi részig!😉