Új tanár (Ereri) /Szünetel/

(12.) "Levi... Te tetted ezt velem!"

-Eren szemszöge-

Miután otthagytam a hadnagyot a szememben újra könnyek gyűltek, ami szerencsére a rohanásom közben senkinek nem tűnt fel.
"-Miért velem történik mind ez? Na és mi volt ez az előbbi?? Tökre mint valami shojo animében. Viszont...viszonozta, és ez nem olyan volt mint tegnap! Ez...valahogy más volt." -gondoltam magamban.

Nem sokkal késöbb megérkeztem az osztály teremhez ahol az óra éppen elkezdődött. Magálltam az ajtó előtt és pár másodpercig még magam elé meredve ácsorogtam. A gondolataim éppen hogy újra kavarogni kezdtek a fejemben, de nem adtam túl sok lehetőséget rá, helyette megtöröltem a szememet, megigazítottam a hajamat majd benyitottam az osztály terembe és illedelmesen köszöntem.

-Hát te, Eren? Hol jártál? -kérdezte a tanárunk érdeklődve.

-...A folyosón. Elnézést a késésért! -mondtam neki, és próbáltam úgy tenni mintha sajnálnám a dolgot.

Oda ballagtam a helyemre és addigra komoly arccal ültem le a szokásos helyemre. A földrajz tanár egy ideig még engem nézett és gondolom, azon gondolkozott hogy mit képzeltem magamról, amiért ilyen semleges választ adtam.

Hirtelen pittyegni kezdett a telefonom a zsebemben. Gyorsan a kezembe kaptam és megbizonyosodtam róla hogy a tanár nem vette észre az apró, csengőhangot amely a telefonból hallatszott. A pad alatt, észrevétlenül nyitottam ki a képernyő zárat. Egy üzenetem érkezett Mikasától.

Mikasa:
Eren! Hova tűntél szünetben? Mi történt?

Gondoltam nem válaszolok óra alatt, majd inkább órák után elmondok neki néhány dolgot abból ami történt (de nem az összeset, mert annak elég durva vége lenne...)
Kikapcsoltam a telefonom képernyőjét és leraktam a nyitott földrajz atlaszom mellé amelyből épp Japán térképe ékelődött.
Pár másodperc múlva a telefonom újra jelzett.

Mikasa:
Eren! Nem vagyok hülye. Itt ülök mögötted, és láttam ahogy elolvastad az üzenetem...most azonnal válaszolj!

Eren:
Majd szünetben!

Azután hogy megírtam a választ, a telefonom ismét jelzett.

Mikasa:
Nem. Most!

Hihetetlen ez a lány... nem veszi észre hogy épp óra közepén vagyunk? A francba is...

Eren:
Oké. Csak annyi hogy beszélnem kellett a Hadnaggyal és megkérdezte hogy miért nem voltam ott az óráján.

Mikasa:
Ennyi?

Eren:
-.- Igen.

Mikasa:
Rendben...Hiszek neked.

Annyira rosszul esett hogy hazudnom kellett neki, de muszáj voltam. Nem kockáztathatom hogy kiderüljön az igazság, és az hogy mit érzek a Hadnagy iránt.

*Timeskip*

Órák után mindhárman hazafelé tartottunk, út közben pedig beugrottunk egy útba eső kis kávézóba.
Miután ott is végeztünk tovább sétáltunk, a kávénkat szürcsölve ( amit egyébként Armin fizetett.)
Egy ideje nem igazán beszélgettünk egymással. Nem is olyan régebben, minden nap amikor csak találkoztunk, mindig volt valami téma amiről beszélgethettünk. Talán azóta nincs az a hangulat amióta a Hadnagy megérkezett. Nem merek megszólalni, félek hogy valami olyant mondok amiből ki fogják deríteni a valódi érzéseimet, hiszem mégiscsak a legjobb barátaim. Pedig még én sem fogtam fel igazán az érzéseimet...

- Mikasa! Nem is mondtad, neked hanyas lett a matek dolgozatod? -törte meg a közöttünk lévő kínos csendet.

- Ötös lett. Ahogyan neked is Armin. -válaszolt nyugodtan.

- Na látod Eren! Még Mikasának is ötös lett dogája! Mostmár tényleg javítanod kéne az átlagodon, különben sehova nem fognak felvenni egyetemre!

- Armin! Te nem tudnád korrepetálni Erent? -kérdezte Mikasa, Armint, aki ezután elgondolkozott a dolgon.

- Én korrepetálnálak... de mivel nekem is szintén tanulnom kell, ahogyan mindenki másnak is, így nem férne bele az időmbe. Bocsi. De... Biztos van valaki aki tudna korrepetálni-

-Nem szükséges... Majd keményebben tanulok! Elég ennyi. -vágtam Armin szavába amitől teljesen elhallgatott.

- Eren, nem tudom mi ütött beléd, de te nem ilyen szoktál lenni! Valamit titkolsz előlünk... -gyanakodott Mikasa, amire egyből felkaptam a fejemet.

- Nem! Minden a legnagyobb rendben van! Egyébként is, biztos nem csak nekem vannak titkaim közülünk, így erre nem is kellene válaszolnom ha nem lennétek a barátaim... -vágtam a fejükhöz, és a kereszteződésben befordultam és futni kezdtem egészen haza.

Amint megérkeztem ledobtam a cuccaimat, átöltöztem, ettem és ezek után bevetődtem az ágyamba, ahogy minden nap szoktam és elővettem a telefonomat amin megnyitottam a Facebookot és más közösségi oldalt.
Úgy fél óra múlva egy üzenet érkezett az osztályunk csoportjába;

Jean:
Hello emberek! Kinek van kedve eljönni a WildYou bárba egy kis pénteki piálásra/bulizasra? 👊😎

Marco:
El ne felejtsd hogy nélkülem nem mész oda! Megyek veled!

Ymir:
Na jön a buzi pár is... De attól függetlenül jól hangzik! Christa drágám, te jössz?❤

Connie:
Nocsak kibeszél buzi párról xd Ha jön valaki más is, akkor én is benne vagyok!

Christa:
Öm... Még nem tudom... lehet megyek.

Sasha:
En megyek !!

Armin:
Bocsi srácok, én nem érek rá...

Ymir:
Lemerem fogadni hogy tanulsz! Háh! Strébeer...

Armin:
Igen tanulok...

Christa:
Hagyd már őt! Legalább ő valami fontossal tölti az időt!

Jean:
Najólvan... Aki jön az jöjjön 20-ra a bár bejáratához! Most én léptem!

Elolvastam az utolsó üzenetet is és elgondolkodtam...
Elgondolkodtam hogy megéri-e nekem újra elmenni arra a helyre. Némán és mozdulatlanul meredtem a telefonom kijelzőjére. Egyik pillanatról a másikra jöttek elő a fejembe az érvek amiért érdemes lenne vagy esetleg nem lenne érdemes elmennem oda.
Normálisan nem macerálnák ennyit emiatt. De mostanában teljesen más vagyok...

Hadnagy... te tetted ezt velem. Teljesen kifordítassz magamból.

Sziasztok!
Sajnálom hogy eddig kellett várni erre a részre...
Csak hát két kurvinca miatt sose volt időm megírni..khm...DarkRosali khmcandyfountain😂😂
(De Szeri van!!😘😆😂)
Na meg eléggé nehezen jött az ikhlet, de ezt remélem megértitek😅
(Ha esetleg helyesírási hibákat találtok benne azt nézzétek el nekem😅)
A kövi részig pedig sziasztok!😉😀