Rossz fiú bevetésen

♡Második♡

D E Á K  Á D Á M
-----------------------------------

A rajz óra gyorsan eltelt. Az egyik álmunkat kellett lerajzolni. Én természetesen magamat rajzoltam le, ami mellesleg tökéletes lett. Na jó, még nincs kész, de már így is remek. A színpad közepén vagyok, és körülöttem emberek akik engem hallgatnak.

Kiléptem a teremből, mikor a rajz tanárunk utanánam szólt. Sóhajtva fordultam meg, és vártam, hogy kiböki-e amit mondani akar.

-Nem tudod, hogy hol van Kamilla? - kérdezte csípőre tett kézzel.

-Miért tőlem kérdezi? - döbbentem meg.

-Akkor máshogy mondom! Láttam, hogy vele beszéltél és elment! Mit mondtál neki, hogy kihagyta az órát? - sziszegte idegesen.

Nem tudtam, hogy reagálni, így csak képen nevettem és elmentem. Még, hogy én bántottam! Kikérem magamnak! Engem senki sem hibáztathat soha, mert én vagyok Deák Ádám! Ez felháborító!

-Tesó, mi van veled? - ért be Levente.

-Ch! Az a rohadt tanár! Még, hogy én hibás! Én tökéletes vagyok! Ilyet mondani!

-Úgy érzem lemaradtam valamiről. - vakarta zavartan a fejét.

-Á, semmi. Csak egy csaj elment ma órásról és a tanár engem ismétlen ENGEM a tökéletességet hibáztatott! Nem mást! Engem! Eltudod ezt képzelni? - kérdeztem idegesen.

-Borzasztó. - rázta a fejét gúnyosan. - De miért téged? - gondolta át.

-Mert mielőtt elment vele beszéltem. De nem ez a fontos. - legyintettem. - Hát ez a tanár se lesz a kedvencem. Ch! Én hibás? Hát ez rágalom! Fel is jelentem! - vettem elő a telefont.

-Még is kinek te hülye? - nevetett fel Levente. - A rendőrök nem ezzel foglalkoznak.

-Akkor elmondom anyámnak! - dünnyögtem.

-Akivel szarban vagy?

-Akkor az anyádat!

-Miért van meg neked az anyám telefonszáma? - döbbent meg.

Nem válaszóltam rá, mert közben már hívtam. Kicsöng!

-Szia Ádám, baj van? - kérdezte. Kicsit lehetett hallani a hangján, hogy megijedt.

-Attól függ! Figyelj már! Engem lehet hibáztatni bármiért is? Mert nem hinném! Az a hülye rajz tanár, azt mondta hibás vagyok! Pedig én TÖKÉLETES vagyok! - hadartam.

-Lassabban. Miért hibáztat téged? - kérdezte.

-Kösz, hogy meghallgattál. Kezdődik a tesi óra. Szia! - nyomtam ki.

-Válaszolj már! - fogta meg a vállam Levi.

-Mire? Sok kérdést tettél fel. - levettem a kezét a válamról és folytattam az utam.

-Miért van meg anyám száma?

-Mikor részeg voltál akkor írtad bele te hülye! - nevettem fel.

-Ja, az lehet. És mit besztél a lánnyal? - kérdezte.

-Basszus, mennyi kérdést teszel még fel. Úgy érzem, mintha kihalgatáson lennék! - csóváltam a fejem.

-Ki van kihalgatáson? - jött mellém Vera.

-Menj már innen! - fintorodtam el.

-Jó bunkó vagy! - tette keresztbe a kezét.

-Tudom! - vigyorodtam rá, miközben hátrafele mentem és neki mentem valakinek. Kamilla volt az, aki most a földöm fekszik. Mondom én, hogy mindenkit leveszek a lábáról.

-Jól vagy? - nyújtottam a kezem.

-Aha, kösz. - dünnyögte.

-Beszélhetnénk? - kérdeztem.

-Nem érek rá! Mennem kell tesire. - került ki. Megfogtam a karját és visszahúztam.

-Várj! Miattad engem csesztek le! Azt mondták hibás vagyok! Én! - akadtam ki. Megint.

-Örülök neki. Szia. - mondta és ott hagyott. Komolyan! Engem senki sem hagyhat egyedül!

Elé futottam és megállítottam.

-Engem senki sem hagy sehol! Nem rázhatnak le! Szóval én most lerázlak! Szia! - hagytam ott.

♡ Sziasztok! Meghoztam a második részt! Köszönöm a pozitív visszajelzéseket! Remélem ez is elnyeri tetszéseteket! ♡
~Vikiii27~