D E Á K Á D Á M
---------------------------------Akkor most nem játszol? - kérdezte döbbenten Nika.
-Nem tudom. - túrtam bele idegese a hajamba.
-Most kajak itt hagynál minket? Tesó! Egy csapat vagyunk! Te vagy a kapitány! Nem hagyhatsz itt minket! Nélküled veszítünk! - mondta csalódottan Dávid.
-Sajnálom, de túl ideges vagyok! - mondtam lehajtott fejjel.
-És? Ha ideges vagy levezetheted a pályán! Csak ne a mi kapunkba rugd! Annyira azért figyelj! -bíztatottak.
-Ahj, a francba már! Legyen! - pacsiztam le velük.
-Ez a beszéd! - vigyorgott Levi.
☆☆☆☆☆☆☆☆
Egész sokan voltak a néző téren, köztük Kamilla is. Mikor felnéztem, rá mosolyogtam, mire intett egyett és unottan dobálta a szájába a popcorn-t. Ha most nem játszanék, ott ülhetnék mellette, és ketten ennénk a kukoricát, miközben össze érne a kezünk. Ő pirulva elkapná a kezét és én..
-Ádám! Gyere már! - szakította meg a gondolataim Levi.
Kamilla érdeklődve nézett rám. Akkor esett le, hogy míg gondolkodtam, őt nézten.
Upsz, lehet kicsit elbambultam.
-Igen? - kérdeztem.
-A telefonod! - adta át.
A kijelzőn Lili neve világított.
-Szia, Lili! - köszöntem.
-Óh, nem Lili vagyok! - szólt bele egy ismerős hang. -Szerintem szeretnéd még, hogy a drága hugocskád éljen nem de? - kérdezte nyálasan apám.
-Hozzá ne érj bazdmeg! - kiálltottam el magam.
-Óh semmit se csináltam vele. Vagyis, ami neki nem fájt olyat nem. Csak bekötöttem a kis száját.
-Hol vagy te..
-Jól gondold meg, hogy mit mondasz! - vágott bele a szavamba dühösen.
-Hol vagy?! - ismételtem meg.
-Leírom sms-ben. Fél órád van ide érni, különben Lili.. - mondta vigyorogva.
Idegesen tettem le telefonom. Megnéztem a címet, majd gyors futottam a kocsimhoz. Kettő ember futást hallottam magam után.
-Állj már meg! Hova mész? - kérdezte idegesen Dávid.
-Az apám elrabolta a hugom! - hadartam el.
-Megyek veled! - szállt be mellém Levi.
-És? Majd megmented a meccs után! - mondta idegesen Dávid.
-Ide figyelj te kis pöcs! - fordultam felé. Megfogtam a pólóját és közel húztam magamhoz. - Leszarom a kurva meccset, leszarom, ha csalódsz bazdmeg, ahogy téged is leszarlak! De ha a húgom bárki bántani meri, az nem éli túl. Akár testileg vagy lelkileg de megemlegeti! Mikor vissza jövök számolok veled! - köpködtem a szavakat az arcába, és dühösen ellöktem.
-Hé! Hova mentek? - jött hozzánk hírtelen Kamilla.
-Megmentjük a hugát! - válaszólta Levi helyettem.
-Megyek veletek! - szállt be hára.
-Nem! Ez veszélyes! - néztem rá szigorúan.
-Nem érdekel! Többen vagyunk annál jobb! Na, indulj már!
Beindítottam a motort és elindultam a megadott címhez.
-Levi, te hívd a rendőröket erre a címre! Kamilla te a mentőt, ha esetleg úgy alakulna! - dünnyögtem. -Én meg felhívom anyám.
-Anya! - kiabáltam bele.
-Fiam, mondjad de nagyon gyorsan. Épp dolgozom! -szólt bele gyorsan.
-Szerintem rá ér! Lilt elrabolta apám!
-Hogy mii?? - kérdezte riadt hangon. -Mondd, hogy viccelsz! - hangja könyörgő volt.
-Szerinted viccelnék ilyennel? - kérdeztem idegesen.
-Hol van? Oda megyek! - kérdezte idegesen, sírva.
-Nem! Nem jöhetsz ide, veszélyes! Megyek én, már hívtuk a rendőröket és a mentőt is! - szórítottam rá a kormányra.
-Mentőt miért? - ijedt meg.
-Lehet szükség lesz rá.
-Csak érjenek hamarabb oda a rendőrök, mint te! - suttogta reménnyel teli hangon.
-Csak érjek én hamarabb oda, hogy megöljem a fickót!
Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, mint látjátok. Remélem tetszik, és nem okoztam csalódást. Véleményetek érdekel most is.
Nagyon szépen köszönöm a több mint 6K megtekintést, és a 11. helyet az ifjúsági kategóriában!
Rengeteg erőt adtok, a hozzászólásitokkal, szóval nagyon Köszönöm!
Új borító lett:
Szeretlek titeket💕:
Viksu1
YOU ARE READING
Rossz fiú bevetésen
Teen Fiction-Azt hiszed menő vagy? - nevetett fel gúnyosan. -Baby, én tudom! Azt is tudom, hogy titokban belém vagy esve! Azt is tudom, hogy rólam álmodozól, minden gondolatod körülöttem forog! Azt is tudom, hogy otthon az én adatlapomat bámulod! Suliban engem...