♡Huszonkilencedik♡

2.6K 159 22
                                    

D E Á K  Á D Á M
---------------------------------

-Mégis mikor akartad elmondani, hogy együtt vagytok? - kérdezte idegesen Levente.

-Állj már le! Nem vagyunk együtt! - forgattam meg a szemem.

-Megcsókoltad ember! - akadt ki.

-Na nem mondod! - mondtam neki úgy mint egy hülyének. Majd leesett nekem is. Megcsókoltam!

-Miért mondta, hogy a barátja vagy? - gondolkodott hangosan.

-Szerinted miért? Mert Vera mindenki számára idegesítő. Valószínű Kaminak agyára ment a csaj hangja és ezért. Vera meg neki támadott. - vontam vállat, miközben a tekintetemmel kerestem Kamillát.

-Áh, nem hinném! Tuti szeret még! - bólogotott.

-Nem úgy nézz ki. - húztam el a szám.

Éppen az a srác ment Kamihoz, akit reggel láttam. Egy hatalmas öleléssel köszöntötték egymást. Úgy néztek ki, mint egy pár. Mint egy szerelmes, boldog pár.

-Beszélj vele! - rángatott vissza Levi hangja.

-Mégis mit? Ember, nem látod, hogy ott van vele egy srác? - kérdeztem idegesen.  -El fogom veszíteni. Sőt, már rég elveszítettem! - túrtam bele a hajamba idegesen.

-Menj már oda bassza meg! - emelte feljebb a hangját.

-Mit ordibálsz? Hülye vagy? Jó, oda megyek! - indultam el.

Majd megálltam és vissza mentem.

-Mégig mit mondok neki? - kérdeztem zavartan.

-De nyomorék vagy öcsém! Oldd meg! - nevetett fel és ott hagyott.

-Hát kösz! Jó barát vagy! - kiáltottam utána és szem forgatva megfordultam. -Jézusom! - kiálltottam fel. Ugyanis, mögöttem pont Kamilla és az a srác állt. Kicsit megijedtem.

-Ádi, szeretnék valakit bemutatni neked! - kezdte Kamilla.

-Előtte beszélhetnénk? - kérdeztem idegesen.

-Öhm persze. Nem baj? - nézett félénken a srácra.

-Dehogy! Menj nyugodtan! - adott puszit az arcára.

Ökölbe szorítottam a kezem.

Amúgy én nem vagyok féltékeny.

-Szóval, miről szeretnél beszélni? - kérdezte mosolyogva.

Ne mosolyogj és ne nézz így rám, mert eskü neked esek!

-A mai napról. Pontosan mi is történt? - kérdeztem fürkészve.

-Figyelj, ez csak egy baráti csók volt oké? Köszönöm, hogy segítettél, de ez csak ennyi volt. Semmi több! - emelte ki a végét.

-Biztos? - kérdeztem érzelem mentes hangon. Ami nehéz volt, mert rengeteg érzelem volt bennem. De jelenleg nem valami boldog érzések. Inkább, fájdalom, csalódottság. És ez az én hibám.

-Igen! - bólintott.

-Szeretnék másról is beszélni! És szeretném, hogy meghallgass! - néztem rá könyörgően.

-Ádi nézd! Én szeretlek, de szerintem hagyjuk. Maradjunk barátok! Megpróbáltuk, nem ment. Bekattantál. Ott hagytál a szarban. Nem tudom miért, de már mindegy. Nem tudom, hogy mégis mit rontottam el, de már mindegy. Barátok maradjunk jó? - kérdezte könnyekkel küszködve.

-Kami, én szeretlek! A rohadt életbe kurvára szeretlek bazdmeg! Nem érted, én nem tudok csak barátként tekinteni rád! Nem akarok barátként tekinteni rád! - kiálltottam rá.

-Sajnálom! - mondta sírva és elment.

Hali! Meghoztam a huszonkilencedik részt! Remélem tetszik és nem okoztam csalódást! Véleményetekre most is kíváncsi vagyok, mint mindig!
Imádlak titeket!
Csók💕:
Viksu1


Rossz fiú bevetésenWhere stories live. Discover now