Rossz fiú bevetésen

♡Huszonharmadik♡

D E Á K  Á D Á M
--------------------------------

-Te beteg vagy! - néztem rá döbbenten.

-Meglehet - nevetett. - Na szállj ki és menj fürdeni, utána aludni! Mostanában nehéz napod lesz! - vigyorgott.

Megforgattam a szemem és bementem a házba, ahol hatalmas "meglepetés" ért. Kamilla exe volt ott.

-Te? - kérdeztem dühösen ökölbe szorított kézzel.

-Én! - vigyorgott -Alias István! - nyújtotta a kezét, amit nem ráztam meg.

-Fogj vele kezet fiam! Muszáj! - avatkozott bele az apám.

Nem tehettem mást, kezet ráztam vele.

-Ügyes vagy, most menj! - parancsolta.

Levegőt vehetek bazdmeg? - gondoltam magamban.

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

-Ádám! Mégis mi van veled? - futott oda hozzám Kamilla és megölelt. Vissza akartam ölelni, de nem tehettem. Így mentem meg, ezért ellöktem magamtól és átnéztem rajta, majd tovább menten. Látszott rajta, hogy fájt neki. Ahogy nekem is.

-Hé tesó! Mizu veled? - jött oda hozzám Levi.

Nene! Legyek már láthatatlan! Miért most jöttök hozzám?

-Mi történt? Szarul nézel ki! - mért végig. -Jó figyelj tesó, kajakra aggódom érted, mondj már valamit!

Megráztam a fejem és sajnálóan néztem rá és elmentem a szekrényemhez, ahol ott volt Dávid.

-Hé veled van egy kis dolgom! - kiálltottam rá.

-Figyelj beszéljük meg jó? -kérdezte higgadtan.

-Ezen nincs mit megbeszélni! - mondtam amit mondanom kellett. Ugyanis ez meg volt beszélve. Igen, apám keze van ebben is.

Meglöktem a válát, mire ő a szekrénynek esett. Úgy történt, ahogy el volt tervezve. Ott ütöttük és rugtuk egymást ahol értük. Egy hatalmas reccsenés hallatszott és a kiabálásom. Eltörte a karom. Én meg betörtem az orrát.

-Bunyó! - kiálltotta el valaki.

-Hé! Hé, mi folyik itt? - rohant közénk Kamilla és Levi. - Ki kezdte? - kérdezte idegesen.

Dávid rám mutatott. Így kellett lennie.

-Ádám mi a franc van veled? - kérdezte arrébb húzva Levi.

-Hagyjatok már békén! - mondtam nyugodt és ijesztő hangon és elindultam az orvosiba, Dáviddal a nyomomban.

-Sajnálom, hogy eltörtem a karod! - nézett rám bűnbánóan.

-Sajnálom, hogy betörtem az orrod, és hogy belekeveredtél ebbe az egészbe!

-Mennyire fáj? - nézett a kezemre.

-Túl élem. - legyintettem.

Az orvosiba mikor beléptünk elszörnyedve nézett ránk a védőnő. Elküldött minket a kórházba miután kikérdezte, hogy pontosan mi történt.

A kórházba begipszelték a karom és közölték, hogy 6 hét múlva menjek vissza, hogy leszedjék.

Dávid bocsánatott kért a múltkori viselkedése miatt, amikor úgy volt, hogy Lilit elrabolta apám. Azt mondta, ideges volt a meccs miatt mert elsőnek ment el az apja. Tudja, nem mentség, de ilyen mikor ideges valaki.

Otthon beszámoltam apámnak, hogy mi történt.

-Remélem örülsz, hogy most csak egy kezemet tudom használni! - néztem rá gúnyosan.

-Menj fel a szobádba. Vár téged valaki. - forgatta meg a szemét.

A reakciója alapján olyan személy lehet, akit nem nagyon akar látni. Felszaladtam a szobámba és ott állt előttem, a gyerekkori legjobb lány barátnőm, Molli.

Sziasztok! Kicsit késve, de meghoztam a kövi részt! Remélem tetszik, és most sem okoztam csalódást!
Annyit elszeretnék mondani, hogy a következő részben lesz Kamilla szemszög. Utána az összes marad Ádám szemszögéből! Köszönöm a kommenteket, mikor kikértem a véleményeteket!
Csók💕:
Viksu1