Rossz fiú bevetésen

♡Huszonhetedik♡

D E Á K  Á D Á M
------------------------------

-Hé Deák! Jó gyenge lettél az utóbbi időben, szerintem le kéne téged váltani. Átveszem a helyed szívesen! - nevetett rám László a csapattársam. A mai edzésen eddig egy gólt se tudtam rugni. Nem azért, mert nem tudnám, hanem mert máshol forognak a gondolataim, valahol Kami körül. Mikor jöttem suliba reggel, Kamilla egy számomra idegen fiúval beszélgetett és nevetett. Öleléssel búcsúztak el.

-Ch, pont te? - kérdeztem gúnyosan - Aki a kapukat is összecseréli? Ne nevettes már - nevettem fel - A foci nem a te sprotod, menj inkább balettezni.

-Na ide figyelj! - jött közelebb hozzám és egy kicsit meglökött. Mosolyogva vártam, hogy mi lesz ebből. - Azt hiszed, hogy te itt vagy valaki, csak mert a legtöbb lány oda van érted? Vagy mert te vagy a csapatkapitány? Lehet, hogy te vagy a legjobb játékos és lehetsz te a "leghelyesebb srác a suliban" de most gyenge vagy! Nem csak kívűl, hanem belül is. Átlátok rajtad Deák, és most én vagyok a soros. Most legyőzlek! - vigyorgott a képembe és közelebb hajolt. - És megszerzem magamnak az édes kis Kamillát. Mindenhogy! - kacsintott.

A kezem ökölbe szórítottam és egy hatalmasat lendült a kezem. Majd mielőtt megvertem volna, leálltam.  Nem éri meg. Pedig megérdemelné.

-Az a helyzet, kedves Kis László, hogy lehet, elgyengültem, de még így is többen vannak mellettem. Erősebb is vagyok nálad attól, hogy lelkileg nem vagyok a toppon. Üthetsz engem, bánthatsz kedvedre. De ha egy ujjal is hozzá érsz Kamillához, akkor esküszöm, hogy pokollá teszem az életed! És ez nem csupán egy üres fenyegetés jól tudod. Hisz ismersz! - mosolyogtam rá és hátrébb löktem. -Óh, és László! - szóltam utána, mikor távozni készült. - Nem csak a legtöbb lány van oda értem, hanem az összes! - kacsintottam rá.

Azthiszem, kezdek visszatérni.

-Na, most hogy mindenki végig nézte a műsort, menjetek a helyetekre! Ketté osztjuk a csapatokat és játszunk! László, hova mész? Még nincs vége az edzésnek! - vigyorogtam rá.

♡☆♡☆♡☆♡☆♡☆♡☆♡☆♡☆♡☆♡

-Móra Ferenc életrajzából felelni fog, Kamilla! - szólalt fel hangosan az irodalom tanár.

A lány felkelt a helyéről és kisétállt a tábla mellé és a tanár felé fordult. Kicsit hátra dobta gyönyörű haját és vett egy mély levegőt.

-Móra Ferenc 1879 július 19-én született és 1934 február 8- án halt meg. Kiskunfélegyházán született, majd Szegeden hunyt el. Muzeologus, író és újságíró volt. - kezdte el, de a kopogás megszakította.

-Jó napot! Elnézést kérek a zavarásért de Kis Lászlót és Deák Ádámot az igazgatói irodába várjuk! - mondta az igazgató helyettes.

Lászlóra néztem, aki vigyorogva nézett rám. Egy magabiztos mosolyt küldtem felé, majd ránéztem Kamira, aki aggódó tekintettel figyelt engem. Rákacsintottam mire megforgatta a szemét egy nagyon halvány mosollyal. Az is lehet, hogy csak én képzeltem be.

-Itt vannak igazgató úr! - nyitotta ki az igazgató iroda ajtaját, és már el is tűnt.

-Foglaljatok helyet! - mutatott a két székre. -Nos, úgy hallottam Kis Lászlótól, hogy megfenyegetted igaz ez? - kérdezte az igazgató hátra dőlve.

-Igen! - mondtam határozottan amin meglepődött.

-Értem. Szabad tudnom miért?

-Persze! -  válaszoltam. -Lászlóval volt a pályán egy kis nézet eltérésünk. Meglökött és le akart váltani a kapitány rangról saját magára, mert ma nem figyeltem oda, és nem tudtam gólt rugni. Mivel uram, én sem vagyok tökéletes bármilyen nehéz is elképzelni. A lényeg, hogy utána mondta nekem, hogy egy olyan lányt akar megszerezni és magávé tenni, akit még csak nem is szeret. És hogy miért? Mert tudja, hogy nekem az a lány a világot jelenti. Uram, valószínű ön is volt már szerelmes. Gondolom ön is így reagálna, ha ezt csinálták volna önnel. - fejeztem be mosolyogva a mondandóm.

-Szóval egy lány miatt. László, arra kérem, hogy annak a lánynak még a közelébe se mehet! Igen, én is voltam már szerelmes, nem egyszer, és ez is megtörtént már velem. Vagyis, hasonló. - mondta és már tervezte lezárni az ügyet, mikor László közbe vágott.

-Hazudik! - nézett rám idegesen.

-Uram, nem hazudok! A csapatban mindenki hallotta a szócsatánkat!

-Jó, majd kikérdezem őket! Menjetek órára! Viszlát! - mutatott az ajtóra.

-Viszlát! - köszöntem el.

Nyertem, mint mindig.

Sziasztok! Meghoztam a részt! Remélem tetszik, és nem okoztam csalódást!
Csók💕:
Viksu1