Rossz fiú bevetésen

♡Huszonnyolcadik♡

D E Á K  Á D Á M
--------------------------------

-Mi volt az igazgatóiba? - kérdezett fürkészve Levi.

-Voltál az igazgatóiba? Miért? - jött a kérdés néhány embertől.

Éppen az udvaron álltunk egy kis csoportban és beszélgettünk. Nem volt nagy a társaság, csak páran voltunk az osztályból és egy-két ember a csapatból. Természetesen Vera is velünk volt, ahogy Kamilla is.

-Ugye nem kaptál semmi rosszat? - kérdezte Vera nyávogó hangon.

-Természetesen nem! - vigyorogtam.

-Mesélj már, miért voltál ott? - kérdezte Dávid pattogva.

Dávid azaz ember, aki lemarad valamiről, akkor ott baj van. Nagyon imádja a pletykákat, főleg, ha ő tudja meg őket először. Ez néha, nekem nagyon jól jön, de néha a kutyát se érdekli.

-Semmi extra. Az igazgató behívott beszélgetni, hogy jobban kéne teljesítenem. - vontam válat hanyagul.

Hazudtam. Nem kell mindenkinek tudnia, hogy miről beszélgettünk. Elég ha csak Levente tudja, azokon kívül, akik bent voltak.

-Majd korrepetállak mindenből! - vágta rá Vera, és végig simított a kezemen.

-A faszt! - vágtam rá gyorsan. - Akarom mondani, nagyon köszönöm, kedves vagy, de inkább olyan emberek segítsenek másokon akik tudnak is. Nem sértésből Vera, de sík hülye vagy!

Kamilla elkezdett kuncogni majd mikor ránéztem egy halvány mosolyt villantott rám, amit viszonoztam. Levi megbökte óvatosan a válam jelezve, hogy látta amit látott.

-De lehet, hogy tudnék olyanokat mutatni neked, amiket még sose láttál! - kacsintott.

-Jézusom, hogy lehetsz ilyen hülye liba? Nem veszed észre, hogy nem érdekled? Menj már innen, mert kezdesz idegesíteni! - kiabállt rá Kamilla.

-Ugyan kis csillagom! -nevetett fel Vera. - Csak féltékeny vagy, mert nekem még lehet esélyem. Neked viszont nem. - vigyorgott rá. - Fogalmam sincs mi történt köztetek, nem is érdekel - dobta át a haját a vála felett - De te eljátszottad az esélyed. Szóval megjegyzek neked valamit édes. Ádám. Sose. Lesz. A. Tiéd. - mondta, mint egy fogyatékos.

Kamilla rám nézett kérdőn. Fogalmam sincs mit akarhatot, szóval választás elé álltam.
Ha bólintok neki, vagy valamit leigazolok, vagy csak simán hülyének néz. Nem kockáztattam, ezért inkább kacsintottam.

-Tényleg? Mert szerintem nem így van. Tudod, Ádival együtt vagyunk! - válaszólta.

-Kajak? - kérdeztük egyszerre páran.

-Ne nevettes már! - nevetett erőltetetten Vera.

-Nem viccelek! - mosolygott rá.

-Ádám ez igaz? - kérdezte magas hangon.

-Így van! - feleltem vigyorogva és megfogtam Kamilla kezét.

Végre megfogtam újra a kezét.
Hihetetlenül jó érzés, hogy ilyen közel volt hozzám. Olyan mintha megint együtt lennénk.
De nem vagyunk.
Ez csak egy játék.
Sajnos.

-Akkor bizonyítsátok be! Egy csókkal! - szólt közbe Levi.

Döbbenten néztem rá.
Mégis mi a fenét csinál ez?

Levente csak vigyorogva bólintott egyett.

Kamillára néztem aki alig láthatóan bólintott egyet.

És akkor megtörtént.

Megcsókoltam.

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Nagyon sajnálom, hogy csak most teszem ki, ugyanis harmadjára írom újra. Nem a wattpad a hibás, hanem én, mivel béna vagyok és kitöröltem véletlen. Remélem tetszik a rész, és nem okoztam csalódást! Véleményetekre kíváncsi vagyok!
Puszi💕:

Viksu1