Rossz fiú bevetésen

♡Tizenhatodik♡

D E Á K  Á D Á M
------------------------------

Mindenkit hazavittem, majd hozzánk vettem az irányt. Lili mindvégig a vonalban volt. Kamilla mindig elvörösödött, amikor ránézett az összekurcsolt kezünkre. Levi egy öleléssel búcsúzott tőlem, ezzel jelezve, hogy drukkol nekem.

Mint kiderült, Lilinek semmi baja, még látni se látta azt a seggfejt. Azt viszont nem tudjuk, hogy sikerült elvennie Lilitől a telefont. Anya mikor hazajött, úgy ölelte magához a lányt, mintha évek óta nem látta volna. A húgom tíz percig bizonygatta, hogy jól van, nem történt semmi. Írtam egy üzenetett Dávidnak is, hogy számítson rám kedden, mert lesz mit mondanom neki.
Letusoltam és bedobtam magam a ágyba, mert eléggé fáradt voltam.

Mondanám, hogy korán keltem a madárcsicsergésre, de nem. Délután egy óra hárminkettő perckor keltem arra, hogy csörög a telefonom.

-Hm, Hello? - szóltam bele kómásan.

-Ádám, szia! Kamilla vagyok, zavarok? - kérdezte vékony hangon.

-Nem dehogy! - ültem fel. -Te sose! - vigyorodtam el, bár ezt nem láthatta.

-Tudunk találkozni háromkor? Szerintem beszélnünk kéne! -mondta teljesen komoly hangon.

-Öhm, persze. Akkor majd érted megyek!

-Oké, hello! - tette le a telefont, mielőtt elköszöntem volna.

-Szia. - mondtam magamnak.

Gyors elmentem letusolni. A ruháim véletlen ott felejtettem a szobámba, ezért a törölközőm a derekamra csavartam és úgy mentem be a szobámba. A folyósón összetalálkoztam anyával.

-Jó reggelt! Fiam, nagyon jó felső tested van, gratulálok, de mi lenne ha nem mutogatnád? Vendégünk van! - forgatta meg anya a szemét.

-Mást is mutathatok nekik. - nevettem fel.

-Öltözz át, és gyere! - mutatott a szobámra.

-Nem! Én ma nem érek rá! - ráztam a fejem hevesen.

-És miért nem? - kérdezte csípőre tett kézzel.

-Anya, van egy lány, és most beszélnénk meg a dolgokat. - húztam el a szám.

-Ahj, menj! Örülj, hogy én vagyok az anyád! - forgatta meg a szemét.

☆☆☆☆☆☆☆

-Szia! - mosolyogtam.

-Helló! - bólintott. - Hova megyünk?

-Hova szeretnél? - kérdeztem vissza.

-Valami nyugodt helyre, ott jobb! - mondta érzelem mentes hangon.

-Baj van? - kérdeztem rosszat sejtve.

-Nincs. - mosolyodott el halványan.

Egy elhagyatott épületnek a tetejére mentünk. Leültünk a földre és fél óráig síri csendben léteztünk egymás mellett.

-Milyen szép időnk van nem de? - kérdeztem nevetve.

-Jah. - válaszólta szem forgatva.

-Süt a nap, itt ülünk csenben egymás mellett. Milyen érzés a világ legszekszibb embere mellett ülni? - kérdeztem vigyorogva.

-Azt hiszed menő vagy? - nevetett fel gúnyosan.

-Baby, én tudom! Azt is tudom, hogy titokban belém vagy esve! Ahogy azt is, hogy rólam álmodozól, minden gondolatod körülöttem forog! Azt is tudom, hogy otthon az én adatlapom bámulod! Suliban engem lesel, és abban bízol, hogy nem veszem észre! Mindent tudok Szöszi! - vigyorodtam rá, a győztesek vigyorával.

-És mi van, ha rosszúl tudod? Ha egyátalán nincs így? - mosolygott rám.

-De így van! - vigyorogtam tovább.

-Én utállak! - nézett a szemembe komoly arc kifejezéssel.

-Ahogy én is utállak! - mondtam ugyan úgy.

Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, mire magamhoz húztan és megcsókoltam. És ő, visszacsókolt!

Sziasztok! Remélem tetszik, és nem okoztam csalódást!
A hibákért ha vannak előre is sajnálom.  Köszönöm szépen a több mint 7K megtekinést és a 7. helyet az ifjúsági irodalom kategóriában!
Puszi💕:
Viksu1