Rossz fiú bevetésen

♡Huszonötödik♡

D E Á K  Á D Á M
-----------------------------

-Ez így jó? - kérdeztem elhúzva a szám.

-Ádám te állj háttal, Molli te meg oldalra döntsd a fejed! - mutatott össze vissza. - Így jó! Tökéletes! Akkor 3, 2, 1, kész!

Lehajtott fejjel mentem Dávid mellé. Rápillantottam a képre, amin én és Molli vagyunk. Úgy néz ki, mintha csókolóznánk, de nem.

-Oké, ez jó! - bólintott szomorú mosollyal Molli. - Remélem megoldódik minden!

-Ez már sose fog! - mosolyogtam rá a leghamisabb mosollyal.

-Mutathatom neki? - nézett rám válasz képp Dávid.

Bólintittam.
Dávid elindult, hogy megmutassa Kamillának.

-Szerintem menj haza! - néztem Mollira. -Nem szeretném, hogy jobban benne legyél ebben a szarban! Apámnak majd kimagyarázom.

-Rendben! Vigyázz magadra, és írj! - mosolygott halványan.

-Inkább te vigyázz magadra! Jó utat!  - öleltem meg szorosan.

-Te utolsó szemét! - jött hirtelen hozzám Kamilla. - Hogy tehetted ezt? Miért kell mások érzéseivel játszani? Miért kell átbaszni? Neked az jó, ha szenvedek? Mert ha igen, akkor bazdmeg! - kiabállta a suli közepén és felpofozott.

-Szia, Molli vagyok! - nyújtotta a kezét barátságosan Molli.

-Nem érdekelsz! Egy valamit mondok! Remélem.. - mondta majd letörölt egy könnycseppet.  - Remélem sokáig együtt lesztek! - mondta és elment egy szomorú mosollyal.

-Várj! Ádámmal nem is vagyunk együtt!  - futott utána Molli.

Most mégis mit csinál?

-Akkor nem csókolóztatok volna. - mosolygott lemondóan, majd rám nézett.

És elment.

-Mit csináltál? - kérdeztem összezavarodva.

-Ádám, ne légy hülye! Fenyeget téged ez a tag! Ha nem csinálsz valamit bántja a szeretteid! Mondd el az igazat Kamillának és menj haza! Pakoljatok össze és költözzetek el! Nem csinálhatod azt amit ő mondd! Olyan akarsz lenni mint ő? - kérdezte idegesen.

-Nem. - mondtam és beleütöttem a falba. - Olyan elcseszett vagyok! - ültem le a földre.

-Na, mész vele beszélni vagy én beszéljek? - kérdezte szemforgatva.

-Nem megy! Ha kideríti hol fogunk lakni, akkor oda megy!

-Túl gondolod!

-És ha nem? -kérdeztem sóhajtva.

-De igen! Menj már! - bíztatott.

-Várok még vele! - húztam el a szám.

-Két nap múlva rá írok! Szia! - ölelt meg és hátat fordítva elment.

-Ne, hogy rá merj írni Molli! - kiabálltam utána.

☆♡☆♡☆♡☆♡☆♡☆♡☆♡☆♡☆♡☆

-Kamilla, beszélhetnénk? - fogtam meg a karját.

-Most nem megy! - válaszolta suttogva.

-Kam ez fontos! - néztem mélyen a szemébe.

-Nem akarok miattad egyest kapni! - mondta felém se nézve.

-Ádám és Kamilla csend legyen és nézzék a filmet! - szólt közbe a történelem tanár.

-Kérlek! - könyörögten.

-Ádám, már nem érdekel. Játszottál velem! Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra, nem akarok a játékod lenni! Én szerettelek. Szeretlek, de nem megy. Nem tudok bízni benned, sajnálom!

Sziasztok! Hétfőre terveztem a részt, de nagyon elcsúsztam vele. Egyszerűen nem tudtam fogalmazni, ami érezhető is. Szóval meghoztam ezt a gyenge kis részt.
Csók💕:
Viksu1