Az ördög emberei [18+] | ✔

Az Amityville horror háttértörténete 1/2

A nyomozás

Mind a hat áldozat arccal fölfelé feküdt az ágyában, nyoma sem volt küzdelemre utaló jeleknek. Viták indultak meg arról, hogy bárki is felébredhetett a lövések zajára, ugyanis erős nyugtatókat találtak az áldozatok szervezetében. Valószínűleg emiatt volt képes DeFeo végezni az egész családdal, mikor azok mélyen aludtak. A szomszédok is azt vallották, egyik lövést sem hallották, amely eldördült az éjszaka folyamán. A fegyverre nem volt hangtompító szerelve, ezért a rendőrség értetlenül állt az eset előtt. Nem csak ez volt az egyetlen zavaró ok, ami az ügy körül lengett. A gyilkosságokat hihetetlen gyorsasággal hajtották végre, ezért eleinte azt hitték, társa is volt DeFeonak, ám mint utóbb kiderült, ez téves feltételezésnek bizonyult. DeFeo azzal a hihetetlen mesével állt elő egy interjú során, hogy az édesapját a húga ölte meg, mire a zaklatott édesanya végzett gyermekekkel, majd magával, ő pedig elvitte a balhét, hiszen félt bármi negatívat is mondani a szüleiről. A gyilkosság új irányba terelődött, hiszen DeFeo vallomása szerint Dawn volt az, aki két barátjával elkövette a gyilkosságokat. A nyomozók lőpornyomokat találtak a lány holttestén, ám a ballisztikai vizsgálatok bebizonyították, azok nem égő lőpor nyomai voltak. Továbbra is Ronald DeFeo maradt a bűnös. Az indok, habár apjával nem volt túl jó viszonya, tisztázatlan maradt. DeFeo az idő múlásával mindig megváltoztatta a történetét. Igyekezett úgy kialakítani a meséit, hogy azt higgyék, őrült. A számításai szerint, ha mentálisan sérültnek ítélik, a letöltendő börtönbüntetésének ideje is rövidült volna.

A DeFeo gyilkosság óriási hírverést keltett, hiszen különös kegyetlensége miatt joggal adott okot a félelemre a csendes utca lakóinak. A történet azonban itt még nem ér véget, sőt a Legendavadászok szempontjából most kezd igazán érdekessé válni. Talán furcsának hat a tény, hogy közvetlenül a mészárlás után egy évvel egy másik család költözött az előző helyére. A vér szinte fel sem száradt, az új lakók viszont boldog mosollyal az arcukon igyekeztek elfoglalni új helyüket az Oceans Avenue 112 szám alatt. A költözésről és a paranormális eseményekről maga George Lutz mesél, aki akkoriban azzal a reménnyel költözött a házba, hogy új életet kezdhet a családjával.

Az Amityville-ház a leghíresebb kísértetjárta otthon a világon. A DeFeo gyilkosságot ugyan hamar elfelejtették az emberek, hiába rázta meg a közösséget és az egész világot, egy következő rémtett a feledés homályába taszította a mészárlást és elkövetőjét. A házat azonban senki sem bírta elfelejteni. Hogy miért? Mert hírhedté vált a paranormális tevékenységeiről. George Lutz és családja összesen 28 napot tudott a falak közt tölteni, az idegen entitások miatt kénytelenek voltak elmenekülni otthonukból. Azóta a történtekről számtalan újságcikk, könyv, forgatókönyv íródott, aminek a család nemigen örül, hiszen fikciónak titulálják a megtörtént eseményeket.

George és Kathy Lutz 1975-ben házasodtak össze. Mindkettejüknek volt már sikertelen házassága, Kathynek még gyermekei is születtek az előző férjétől. Lutzék úgy döntöttek, eladják az addigi házaikat, és közös háztartásuk lesz. Kathy George-hoz költözött, amíg meg nem lelték álmaik otthonát.

Miért pont a DeFeo-ház?

„Közel 50 lakást néztünk meg azokban a hónapokban, miután úgy döntöttünk, hogy közös háztartásunk lesz. Már éppen szerződést kötöttünk egy másik házzal kapcsolatban, mikor megtaláltuk az amityville-i házat. A másik ház kisebb is volt, mint az, renoválásra is szorult, és az eladók nem voltak hajlandók alkudni. Ha jól emlékszem, a DeFeo-házat egy újsághirdetésben láttuk meg. Az új ház hatalmas volt, gyönyörű, és még csónakházzal is rendelkezett. Amikor összeadtuk a jelzáloghiteleket, a csónakház adóját, tudtuk, hogy havonta nem engedhetjük meg magunknak. Az ingatlanügynök azért megmutatta nekünk a házat. Mikor körbevezetett, azt mondta: Nem tudom, hogy mondjam el, de ez volt az a ház, ahol a DeFeo gyilkosságok történtek. A feleségemmel egymásra néztünk, nem voltunk benne biztosak, hogy jól értettük, amit mond. Aztán emlékeztetett minket, hogy Ronald DeFeo itt ölte meg a családját, és körülbelül egy évvel ezelőtt minden újság címlapján ez a hír volt olvasható. Kathyt látszólag nem zavarta a dolog, végig mosolygott. Az a ház tetszett neki a legjobban, és biztos voltam benne, hogy megtaláltuk, amit kerestünk. Rögtön beleszeretett az otthonba, és elképzelte, hogy a gyerekekkel közösen élünk majd ott."

A Lutz család a napokban sokat beszélt a házról. Legtöbbször az ár témája merült fel, hiszen a munkájuk miatt csak mindennapos ingázással tudták volna megoldani a fenntartást. A ház története sem volt elhanyagolható, ezért a szülők ezt is megosztották a gyerekekkel. Felvetülhet a kérdés, vajon ők nem aggódtak? Lutz szerint egy háznak nincsenek emlékei. Nem is gondolták, hogy a borzalmak miatt lakhatatlan volna az épület. A gyerekek azonban nagyon is féltek, hiszen nem volt választásuk, rájuk kényszerítették a költözést. George többször visszament a házhoz, körbejárta a környéket, majd végül ajánlatott tett. Lutzék körülbelül 80 000 dollárért vették meg az ingatlant. Miután George eladta a saját házát is, beköltöztek a DeFeo birtokra. Minden a megszokott kerékvágásban haladt a beköltözés során, kivéve azt az apró momentumot, hogy George barátja egy papot hívott a házhoz, hogy megáldja azt. Kathy katolikus volt, házassága, akárcsak férjéé, válással végződött, ezért jó ötletnek tartotta, hogy egy egyházi ember ellátogasson hozzájuk. Szerencsében reménykedtek. Ray atyát hívták magukhoz, aki a metodista George barátja volt. A pap szívesen elvállalta a ház megáldását, és el is magyarázta a dolgot George-nak, akinek nem igazán volt fogalma arról, hogy zajlik ez a folyamat. Az atya nem csupán egy egyszerű, kisvárosi pap volt, ugyanis egyházbíróként tevékenykedett, valamint jogi diplomát is szerzett Oxfordban, és több nyelven is beszélt. Miután elvégezte a ház megáldását, George pénzt akart felkínálni, ám az atya visszautasította. A barátságukra hivatkozva utasította el a fizetséget. George megörült barátja kedvességének, ám az távozóban aggasztó dolgokat mondott: „Tudod, valami nagyon furcsát éreztem az emeleti hálószobában. Jó lenne, ha senki sem aludna odabent." Lutzék megfogadták a pap tanácsát, és varrószobává alakították át a helyiséget. Az első éjszakán semmi furcsát nem vettek észre a házban. Úgy érezték, kicsit hűvösebb volt odabent, ám nem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget. Úgy vélték, még nem üzemel hibátlanul a fűtésrendszer, hiszen régen használták utoljára.