Az ördög emberei [18+] | ✔

Az Amityville horror háttértörténete 1/3

Valami nem stimmel a házban?

„Hidegfoltokat találtunk a házban. Szinte mindenütt jelen voltak. Ott volt a lépcsőházban, a pincében, még a csónakházban is éreztük. Mikor a ház körül sétáltunk, akkor is éreztük a hideg fuvallatot. A csónakházban volt a legjobban érezhető, akárhányszor elmentem oda, mindig körüllengett valami negatív energia. Ahogy telt az idő, elkezdtem gondolkodni, vajon honnan jöhet a hideg? Nemsokára észrevettem, hogy egy színtelen hang szól hozzám. Mikor bementem a nappaliba, majd kisétáltam a tornácra, a télikertünk mögött futó zárt utcára néztem. Éppen láttam elhaladni egy autót, de a hangját nem hallottam. Különös volt, gondoltam, mintha csak arra a hangra tudtam volna figyelni. A paranormális események eleinte ártatlanul kezdődtek el. A hidegfoltok, a furcsa akusztika még nem adott okot a félelemre, ám ahogy beindultak az események, gyötrelmes napokat okoztak."

A Lutz család igyekezett nem foglalkozni a fura eseményekkel, ám egyre több aggasztó dolog történt, ami végül a család kiköltözéséhez is vezetett.

„Az ágyamban feküdtem, mikor hallottam a bejárati ajtónkat becsapódni. Az ajtónak összetéveszthetetlen hangja volt, így biztos voltam benne, hogy valaki bejött a házba. Lementem a földszintre, hogy megnézzem, mi folyik odalent, de a kutya az ajtó előtt aludt, és látszólag semmi sem zavarta meg az alvásban. Az ajtó zárva volt, ahogy hagytam, ezért hallgatózni kezdtem, de semmi sem volt odalent. A családból senki sem hallotta rajtam kívül az ajtó csapódását. Máskor előfordult, hogy a földszinten lévő rádió szólalt meg. Úgy hallottam, mintha valaki tekergetné az állomások közt, mert mindig változott a dal és a szöveg is. Mikor lerohantam a rádió elhallgatott, a kutya pedig ugyanúgy aludt, mint mikor az ajtót hallottam."

Nem csak ezek a jelenségek voltak, amik nem hagyták nyugodni a családfőt. Kathy is számos furcsaságról számolt be a férjének. Amíg a házban volt, mindig úgy érezte, hogy valaki követi őt, és meg akarja ölelni. Egy öreg hölgy parfümjét érezte, majd azt, hogy egy légies test magához öleli őt. Ez eleinte megnyugtató érzés volt számára, ám megrémítette a gondolat, hogy valami földöntúli dologgal kerülhetett kapcsolatba. A paranormális események egyre fokozódtak, és az egész házra kiterjedtek. Az egyik nap Kathy azzal a hírrel hívta fel a férjét, hogy az alagsorban talált egy szobát. A munkából hazaérve George alaposan szemügyre vette a különös helyiséget. A falak vörösre voltak festve, és egy könyves szekrény volt csak benne. Lutzék érdekesnek találták a helyiséget, mivel az ingatlanközvetítő nem mutatta meg nekik, mikor a vásárlás előtt a házban jártak. A szekrény az eredeti tulajdonosé volt, és nem is távolították el azt, mikor Lutzék beköltöztek. George elkérte a ház alaprajzát és az összes hozzá tartozó tervet, ám azok egyikén sem szerepelt a szoba. A szoba körül lengő rejtélyek azonban egyre sokasodtak, mikor ismeretlen eredetű bűz kezdett áradni belőle. Semmilyen cső vagy szennyvízcsatorna nem futott a helyiség közelében, ezért a család értetlenül állt a szag forrása előtt. Kutyájuknak, Harrynek sem tetszett a szoba, ugyanis ahelyett, hogy bement volna oda, a küszöb előtt megtorpant, majd elhátrált tőle. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a házőrző megfutamodott, és el is bújt valami elől. Ezek voltak az első hétben tett felfedezések. A családtagok viselkedésében is változás állt be. George egyre ritkábban járt be dolgozni, Kathy sem igen járt el otthonról. Mindketten visszahúzódóvá váltak, nem szerettek az emberek közelében lenni. George el akarta hagyni a házat, ám Kathy ragaszkodott hozzá, hogy maradjanak, hiszen nagyon bájosnak vélte azt. Kathy egy idő után azt gondolta, megőrült, hiszen állandó ismeretlen eredetű zajokat hallott. Képtelen volt magyarázatot adni a jelenségekre, ezért áthívta barátait, hogy erősítsék meg abban, valóban paranormális események zajlanak a házukban.

„A barátaink a konyhában ültek, mikor úgy hallottuk, egy népes tömeg vonul végig az emeleten. A gyerekeket már ágyba dugtuk, mélyen aludtak. Biztos vagyok benne, hogy nem ők lehettek, ezt a barátaink is megerősíthetik. Kathy ekkor felpattant a helyéről, és azt kiabálta: Nem vagyok őrült! Ők is hallják! Elsöprő pillanat volt számunkra, hiszen mások is megerősítették azt, hogy nem a képzeletünk játszik velünk."

Bár a barátok némi megerősítést nyújtottak a Lutz család számára, hogy a házban folyó dolgok valódiak, ám nemigen tudtak a család segítségére lenni. Félő volt, hogy a családtagok hamarosan elveszítik az eszüket a házban. George egy idő után vad jegyzetelésbe kezdett, és olyan gondolatokat vetett papírra, amelyek biztosan nem a saját fejéből pattantak ki. Később beszámolt róla, hogy biztos volt benne, a leírt sorok nem az ő belső világát tükrözték vissza, hiszen ahogy mondta, túl csúnya dolgok voltak ezek. George-nak ugyan ritkán voltak erőszakos gondolatai, a tudat, hogy egy idegen erő irányítja, kezdte felőrölni az idegeit. Ahogy mondta, olyan ez, mikor valami nem része a személyiségednek, mintha nem a saját sminkedet, ruháidat hordanád, de nem tudod megakadályozni. Nem vagy ura a történéseknek.

„A gondolatok, a hangok, az illatok, a hideg foltok és a házban uralkodó, nyomasztó légkör egyre rosszabbá vált. A fiúk egyik reggel rémülten kiáltoztak, de nem volt erőm felkelni hozzájuk. Alig bírtam megmozdulni. Missy ezután bejött a szobába, és megkérdezte, mi volt ez az egész? Kathy ezután nem is emlékezett sokra az esetből. Olyan volt, mintha nem is lettünk volna magunknál. Azon a napon megpróbáltuk elérni Ray atyát, hogy segítsen rajtunk."

Jogosan kérdezhetjük ezután, miért nem futottak el? Miért nem hagyták maguk mögött az entitásokat, amik megkeserítették az életüket? George erre csak annyit mondott: Ez a mi házunk volt. Ott laktunk. A családfőnek fogalma sem volt róla, mi folyik az otthonukban, ám Ray atya tisztában volt vele, hogy nem evilági dolgokkal kell szembenézniük. Megkérdezte a családot, van-e hol aludniuk, mire Kathy kijelentette, az édesanyjánál meghúzhatják magukat. Az atya elküldte őket oda, és meghagyta nekik, hogy másnap elbeszélgetnek a házról. A család nem tudta, mi vár rájuk, ezért reménykedve várták a pap érkezését. Fogalmuk sem volt róla, hogy a házban uralkodó entitás követte őket a szülői házba. A házaspár egymáson tapasztalta, hogy az éjszaka levitálnak, a gyerekeket rémálmok gyötörték, úgy tűnt, még a kutyájukat is egy láthatatlan erő tartja rettegésben. A család komolyan elgondolkodott, mi lehet a kiváltó ok, majd rájöttek, sürgősen segítségre van szükségük. Lutzék megszerveztek egy találkozót Ronald „Butch" DeFeo ügyvédjével, hogy megvitassák, pontosan mi történt az Oceans Avenue 112 alatt. Az ügyvéd beszámolója alapján kétség sem fért hozzá, az a valami, ami megkeseríti a család életét, már a DeFeo család idején is a házban lakozott.

„Az ügyvéd azt mondta, számos furcsa történetet mesélt a DeFeo család házvezetőnője azokról az eseményekről, amik a házban történtek az évek során."