Shine Forever [KPop OneShots]

Do What I Feel [DaeUp]

Ahogy Daehyun és Jongup beléptek a régi dormba, rájöttek, hogy nem változott semmi. Szinte ijesztő volt, hogy mennyire megállt itt az idő. Junhong koszos zokniai még mindig a kanapén rohadtak, a Himchan által elmosott edények még mindig a szárítóban porosodtak és Youngjae bubble tea kuponjai is az asztalon hevertek szanaszét. Biztosak voltak benne, hogyha vennék a bátorságot és belépnének Yongguk és Himchan tiltott területnek minősített szobájába, a padló fele tele lenne elszórt, félkész dalszövegekkel, mintha Yongguk az utóbbi időben bármely nap hazajöhetett volna, hogy folytassa az egyiket.

A múlt év nagy port kavaró eseményei után mindannyian egy biztos helyet üldöztek, hogy végre elmenekülhessenek a nagyvilág zaja és a kamerák vakuja elől, úgyhogy egyszer sem tértek vissza a lakásba. Minden pontosan úgy volt, mint azon a reggelen, amikor még mit sem sejtve kiléptek az utcára, beültek a kocsiba és elhajtottak a stúdió épületébe gyakorolni. Fogalmuk sem volt róla, hogy aznap fog betelni a pohár az évek óta tartó elnyomással és vissza sem nézve fogják elhagyni ideiglenesen az addigi idol életet.

Az akkori hetekkel, hónapokkal ellentétben az elmúlt időszak meglehetősen nyugodtan telt minden tagnak, miután sikerült megegyezni az ügynökséggel, akik engedélyeztek egy hosszabb szünetet kárpótlásul a korábbi megpróbáltatásaikért. Himchan New York-ban élt pár hónapig, Yongguk össze-vissza utazgatott a világban, néhányszor persze útba ejtve az örökké nyüzsgő várost is, hiszen muszáj volt látnia szerelmét. Youngjae vidékre utazott a családjához és ritkán adott magáról életjelet, de boldognak tűnt az esetenként elküldött képek alapján. Junhong Szöulban maradt és saját tervezésű maszkjával, új művésznéven járta sorra a város underground szórakozóhelyeit. Egész nagy népszerűségre tett szert az esténként részegen fetrengő emberek között, mégsem tűnt fel senkinek a kísérteties hasonlóság Zelo-val, az idolvilág egészen híres rapperével.

Jongup és Daehyun rengeteg időt töltöttek együtt. Először külön utakon folytatták, de egy véletlen találkozás után Busan egy forgalmas utcáján hamar szerves részei lettek ismét egymás életének. Sorra látogatták egymás rokonait, az ország legszebb helyeit vagy éppen a különböző hotelekben, hozzátartozók és a saját lakásukban az ágyat. Igen, valóban így történt. Túl sok időt töltöttek együtt ahhoz, hogy ne vegyék észre egymás eltitkolt, vágyakozó pillantásait, rejtett gesztusait. Egy holdfényes, hideg éjszakán egy idegen város rosszul kivilágított utcáján, nem messze a folyóparttól megtörtént az első csók, amit még sok másik követett. Egy Szöul egy forgalmas kereszteződésében, egy a tengerparti sziklák rejtekében, egy a sátruk és két hálózsák takarásában. Végtelenségig tudnák sorolni, mert ugyan sok volt, mégis mindegyiket emlékezetessé tették, hogy aztán sose felejtsék el.

Most viszont visszatértek és minden, amit eddig maguk között építettek fel, akár gyorsan, akár lassan, de mindenképpen biztosan, kicsit ingataggá vált. Mostantól nem ketten fognak élni a saját világukban, ott lesznek a B.A.P további tagjai, az ügynökség és az alkalmazottak, meg persze a rengeteg BABY szerte a világban. Furcsa lesz nem az összes boldog pillanatukat ketten átélni. Furcsa lesz tudni, hogy van valami, amit soha nem mondhatnak el azoknak, akik a sikert meghozták nekik. Furcsa lesz látni a társaik reakcióját. Furcsa lesz azt tettetni, hogy csak a közönség kedvéért ölelik egymást. És borzalmas lesz ugyanezt tenniük más tagokkal, ezúttal ténylegesen a közönség miatt.

-Hát, újra itt vagyunk.- Daehyun Jongup mellé lépett és átkarolta a vállát.- Mond, hogy nem csak nekem iszonyúan furcsa.

-Nem csak neked iszonyúan furcsa.- válaszolja egyszerűen, de ebben a mondatban nem csak annyi volt, hogy elismételte Daehyun szavait. Tényleg furcsa volt. És nem egészen jó értelemben. Az elmúlt egy évben minden amit csináltak, olyan természetes volt. Semmi erőltetettség, megjátszás, túlzás. Nem rejtegettek semmit, mert nem volt ki elől. A visszatéréssel együtt viszont felmerült a klasszikus probléma: Mit kezdjenek a rajongókkal és az ügynökséggel? Az arckifejezésükből ítélve, nem sok ötletük volt.