Shine Forever [KPop OneShots]

I Want To Believe [Kenvi]

Csillagfényes, világos éjszaka volt és ennek megfelelően a földön feküdni egyszál pólóban nem volt kellemes egyik fiúnak se. Bármilyen közel is voltak egymáshoz és akár átölelte Jaehwan-t Wonshik, akár nem, fáztak. Nagyon. Dehát Jaehwan kérésének nem lehet ellenállni és már napok óta könyörgött, hogy ma este jöjjenek ki figyelni az eget.

Azt mondják, ufókat lehet látni errefelé az évnek ezen szakaszában és most, hogy adódott egy szabad hétvégéjük, mindenképpen el akart jönni. Szinte már megszállott volt az űrben repdeső ismeretlen lényekkel kapcsolatban- rendületlenül hitt a létezésükben és az ellenkezőjéről semmi sem tudta volna meggyőzni. Szabadidejében gyakran a régi, nem hivatalosan kiadott, hasonló fanatikusok által írott cikkeket bújta, folyamatosan a bizonyítékot keresve, amivel mindenki számára egyértelművé tehetné, hogy nem csak a képzelet szüleményei ezek a lények.

-Te mit gondolsz, tényleg látni fogunk egyet?- fordította Wonshik felé a fejét Jaehwan.

-Azt hittem, biztos vagy benne, hogy igen.- olyan magabiztossággal állította, hogy itt vannak, akkor most miért kételkedik?

-Abban vagyok biztos, hogy léteznek, nem abban, hogy ma eljönnek.- javította ki Jaehwan.- Talán egy jobb helyet kellene keresnünk, itt a kilátást félig eltakarják a fák.

-A kocsi itt van és még érted, vagy az ufóidért sem hagynám, hogy valaki hozzányúljon.- csóválta a fejét Wonshik.

-Nemár, Shikie.- nézett rá kiskutyaszemekkel.- Nem hagynád itt a kocsid azért, hogy láss valamit, ami nem erről a világról jött?

-Őszintén? Nem szívesen.- nevetett Wonshik. Már immúnis volt Jaehwan egyébként nagyon meggyőző aegyo-jára.

Jaehwan csalódottan nézett körbe. Mi van, ha az ég pont azon részén fog megjelenni valami idegen tárgy, amit a fák eltakarnak? Mi van, ha valaki, aki a közelben tartózkodik, lehoz róla a cikket és neki örökké azzal a tudattal kell élnie, hogy kihagyta élete legnagyobb lehetőségét?

-Hát jó, akkor megyek egyedül.- fonta össze a karjait durcásan.- Te maradhatsz vigyázni a kocsira, én meg majd mesélek, hogy milyen szép fényesen világítottak az égen repdeső űrhajók.

-Aishh.- sóhajtott Wonshik.- Hogy te mindig tudod, hogy vegyél rá valamire.- ingatta a fejét.- Túl jól ismersz.

-Az baj?- kérdezte ártatlanul.

-Ha ellenem használod fel, akkor igen.- azért nem volt a legkevésbé sem mérges, inkább bosszús, amiért megint elvesztett egy vitát.- Lehet, hogy nem is kéne féltenem téged, ha mindenre ilyen gyorsan találsz valami megoldást.

-Azért egy kicsit meg lennék sértődve, ha csak úgy elengedtél volna az éjszaka közepén egy sötét erdőbe, ahol ki tudja, hogy mik mászkálnak arra várva, hogy megtámadjanak.

-A bogaraknál nem hiszem, hogy van rosszabb dolog itt.- borzongott meg, amikor észrevette a fényszórónál köröző rovarokat.

-Húzd ki a kulcsot, és máris nem lesz fény, ami vonzaná őket. Csak menjünk már, mire te elkészülsz, reggel lesz.- rángatta ki Wonshikot a csomagtartóból, aki még utoljára ellenőrizte, hogy nem hoztak-e véletlenül egy pulcsit.

✳✳✳✳✳✳✳✳✳

-Lehet, hogy mégis a kocsinál kellett volna maradnom.- nézett idegesen bele a sötétségbe Jaehwan kezét szorongatva.- Nem mindegy, hogy téged egyedül ölnek meg, vagy velem együtt?

-Ugyanmár, hiányoznék neked, ha meghalnék.- nevetett Jaehwan Wonshik félelmén.

-De az élet főleg, ha én is halott lennék.