Shine Forever [KPop OneShots]

Kim Jonghyun

Csak elgondolkoztam azon, hogy miért is érintett meg ennyire Kim Jonghyun halála.

Sosem ismertem őt igazán, se a csapatot, mégis akárhányszor meglátom a nevét, az idézetet, hogy keményen dolgoztál, hogy nyugodj békében, akaratlanul is sírni kezdek. Kevés dolgot tudok igazán átérezni, de elveszíteni valakit, aki messze több volt, mint a rajongásod tárgya; a példaképet volt, reménysugarad egy reménytelen nap után, ezt teljes mértékben meg tudom érteni. És nem csak azért, mert Chester személyében hasonlót veszítettem el, hanem mert már a gondolatra is, hogy én esetleg elveszíthetek egy ilyesvalakit, a sírás kerülget.

Egyszerűen felfoghatatlan. Ahogy egyszerre tűnnek távolinak és közelinek, de mégis időtlennek. Mintha halhatatlanok lennének és nincs annál tragikusabb pillanat, mint amikor kiderül, hogy ez nem így van.

Talán ezért érintett meg ennyire a halála. Valamire rádöbbentett, amire ugyan gondoltam, de hogyan is lehetne úgy igazán felfogni a jelentését?

Valaki eltávozott közülünk, valaki, aki milliók reménye és inspirációja volt. Valaki, aki nélkül milliók most olyan üresnek érzik az életüket, mintha egy közeli szerettüket vesztették volna el.

Nem fogok ódákat zengeni róla; nem is tudnék úgy, hogy hiteles legyen, hiszem nem ismertem annyira. Mégis, azt tudom, hogy egy pótolhatatlan ember hagyott itt minket, akinek a halála remélem legalább felnyitotta az emberek szemét.

Mondanám, hogy mosolyogva akarom megőrizni az emlékeimben, de mindenkire úgy kell emlékezni, amilyen valójában volt, nem igaz?