Shine Forever [KPop OneShots]

Public Place [ChanBaek]

A repülőgép zúgása tökéletesen megnyugtató háttérzajt biztosított a laptop felé görnyedő, kócos hajú és kialvatlan Baekhyun-nak. Egy takaróba burkolózva, felhúzott lábakkal fészkelte be magát a kifogástalan, első osztályú ülésre és rendületlenül püfölte a billentyűzetét. A feje zúgott a sok születő dallamtól, szavaktól, próbálta őket összeilleszteni, de egyelőre még minden zavaros volt. Le kellene csitítania a gondolatait, akkor talán kitisztulna a kép és vele együtt megszületne a eddigi életművének csúcsa, de képtelen volt rá.

Az egész lénye megtelt szeretettel a mellette csendesen szuszogó férfi iránt, olyannyira, hogy hetek óta nem is érzett mást. Minden pillanatában, minden gondolatában ott volt, a szíve teljes egészével szerette. Pedig ezek nagy szavak voltak egy alig pár hetes kapcsolattól, mégis Baekhyun olyan biztos volt benne.

Olyan erős löketet adott mindez a dalszerzéshez, hogy a napjai már kizárólag Chanyeol-ból és írásból álltak. És emellett olyan tökéletesen boldog volt, mint még soha.

A gép megrázkódott; talán egy kisebb turbulenciába kerültek. Chanyeol feje, miután többször kellemetlenül találkozott az ülés kemény részével, végül Baekhyun vállán kötött ki. Baekhyun nem tudott ellenálni; csak pár perc szünetet akart tartani, így a takaró alatt Chanyeol kezét szorongatva ráhajtotta a fejét a colos vállán pihenő fejére.

- Eyy, Baek. - természetesen felébresztette. Felemelte a fejét, így Baekhyun is kénytelen volt, és csipás szemeivel bámult rá. - Bárki megláthat minket.

- Ugyan, a gép rázkódása okozta véletlen baleset. Ki hibáztatna minket érte? - egy félmosollyal szeretetteljesen végignézett szerelmén, elemezve arca minden egyes vonását. Oh bárcsak ne nyilvánosság előtt lettek volna; semmit sem akart jobban, mint megcsókolni Chanyeol-t, a milliomodik alkalommal is.

- Ha te mondod, nekem aztán mindegy. - kedvesen meglökte a vállát. - Egyébként mit írsz? Belehallgathatok?

- Ha lenne mibe. Ez még csak dalszöveg. Majd, ha kész lesz, elolvasod. - csapja le a laptop fedelét; félkész munkát soha senkinek nem mutatott. Persze előfordul, hogy miután ő késznek ítéli, még valakitől tanácsot kap és újragondolja a leírtakat, de amíg nem érzi úgy, hogy a lehető legjobbat kihozta magából, nem engedi senkinek sem, hogy lássa.

- Mindig ezt csinálod, Baekkie. - Jongdae-től tanulhatta az ilyesféle nyafogást. - Legalább rólam szól? - kérdezi tervezetten kihívóan. Az arca vészesen közel került Baekhyunéhoz; ha az nem tolja el magától nevetve, talán magáról és a külvilágról teljesen megfeledkezve meg is csókolja a férfit.

- Nem, nem Chanie, emlékszel? Nyilvános helyen vagyunk.

Nos, ezek szerint nem lehetek Baek, ha sikerült ezt a shot-ot is megosztanom xd Idk, olyan rég nem írtam, hogy minden random félkész dolgot, amit itt találok, valahogy borzalmasan befezek, ami még oké, de hogy aztán még meg is osztom őket... Van egy elég erős olyan érzésem, hogy ez a fic nem ilyennek indult, dehát ez van, ezt kell túlélni.