A Cárleány Budapesten (I.)

4. Fejezet: A drága osztály!

Ahogy minden reggel, ma is egy szobalány kelti. Svetna szinte azonnal a fürdőszobába siet, teli van energiával. Fogmosás közben dudorászik, a mosdóból kifelé szórakozottan nekimegy a vállával az ajtófélfának.
- Aú! – dörzsölgeti a horzsolást. – Még hogy kislábujj... - motyogja, miközben a puha szőnyegen lépked. Marija, mint mindig, most is tipp-topp várja, hogy szalonképessé tegye a megjelenését.
- Szép jó reggelt! Gyere, siessünk egy kicsit, legalább húsz percig dalolásztál a fürdőben. Megjegyzem, jó hallgatni, de nem 7 óra 25 perckor – teszi csípőre a kezét.
- Jól van, na, kicsit elkalandoztak a gondolataim – felkapja az odakészített ruhát és a paraván mögött, a fűző nehézkes megkötése után felveszi. Megint egyrészes ruha, de ezúttal sötétkék. Fő a változatosság, vagy, hogy szokták mondani.
A fésülködőasztalhoz siet, udvarhölgye gyorsan kifésüli és copfba köti a haját. Felpattan a székről, és a faliórára pillantva megállapítja, hogy ma nem lesz ideje hosszasan reggelizni. Felkapja a könyvekkel és füzetekkel telipakolt táskáját és az ajtó felé rohan.
- Svetna! – kiált oda Marija. A nagyhercegnő hátrafordul, egy tornazsák repül felé. Elkapja.
- Köszi! Legyen szép napod! – az ajtó már be is csukódik mögötte. A lépcsőfordulóban lenéz, és mivel nincs odalent senki, ledobja a tornazsákját, utána a hátizsákot. Aztán kettesével szedve a lépcsőfokokat, lesiet a földszintre. Odalent felkapja a cuccát és szinte beesik az étkezőbe.
- Napsütéses jó reggelt, Csipkerózsika! – köszön Dmitrij kissé gúnyosabban, mint szerette volna. Svetna nem reagál rá, csak leül és várja a reggelijét. Az apja és a bátyja már majdnem befejezik a sajátjukat, amikor ő belekezd a pirítósába. Szergej az ajtóban áll.
- Nem szeretnék senkit siettetni, de húsz perc múlva becsengetnek – mutat a karórája lapjára. A nagyhercegnő feláll az asztaltól, kezében a reggelijével.
- Oké, mehetünk. Majd a kocsiban megeszem.
- Támogatom – a testőr az ajtó felé indul. Svetna visszapillant az asztalhoz, ahol az apja gondolataiba merülve üldögél. A telefonja megcsörren, ő pedig felkapja, és kicsörtet a helyiségből. A nagyhercegnő gyanakodva pillant felé: valami nincs rendben. Az apjuk akkor ilyen szótlan, ha megoldhatatlannak tűnő a probléma. Svetna, mint ilyenkor mindig, aggódni kezd. Miközben a suli felé tartanak, az ablaküvegnek támasztja a homlokát, és az utcákat figyeli, közben eszegeti a pirítóst. Nézi a rohanó embereket, a csoportokba verődött diákokat, a megálló és elinduló villamost. Olyan monoton minden, és még sincs két egyforma pillanat.
Teljesen a gondolataiba merül, amikor Szergej megáll abban a kis utcában, még mindig kibámul az ablakon.
- Svetna! Hahó! – Húzza el Dmitrij az orra előtt a kezét. A lány felkapja a fejét.
- Hm? Ja, jól van, jövök – kiszáll a kocsiból és a bátyja után megy, aki pár lépéssel már lehagyta. Utoléri, de a hátralévő utat csendben teszik meg. A kapuban most nem állnak meg, egyenesen bemennek az épületbe, az aulában két irányba mennek: Dmitrij a büfébe, Svetna a terembe. A lépcsőn felfelé sietve utoléri egy alacsony lány.
- Szia! – mosolyog rá.
- Szia! A nevem Elle. Nem szeretnélek zavarni, meg ilyesmi, csak annyit szeretnék kérdezni, hogy nincs-e kedved mellém ülni angolon? - hadarja zavartan. Svetna bólint.
- De, szívesen.
- Akkor ezt megbeszéltük. Az angol amúgy a nyelvi előadóban lesz, a német meg majd a teremben.
- Ezt nem tudtam eddig, köszi. Simán a terembe ültem volna be – nevet. Elle csak bólint, aztán elkanyarodnak egy folyosón. Mivel a lány láthatóan nem túl bőbeszédű, Svetna sem erőlteti a csevegést. A nyelvi előadó a 12. C terme mellett van. A bátyja osztálya már bement, de az ajtó még nyitva van. A nagyhercegnő odasiet, és mivel nincs bent tanár, odainteget Dmitrijnek. A cárevics visszaint neki, és vele együtt másik négy fiú is. Svetna sarkon fordul és bemegy az előadóba. Elle a második sorban ül, tőle jobbra az új fiú, tőle balra két szabad hely. A nagyhercegnő leül mellé. A tanárnő is rövidesen megérkezik, és miután kiadja a feladatot (100 szavas fogalmazás magadról angolul), ő is elkezdi felírni a sajátját a táblára, hogy példát mutasson. Svetna egy darabig forgatja az ujjai között a tollat, aztán írni kezd. A cipőméretétől a lováig mindenről ír, amiből nem derül ki, ki is ő. Legalább tíz perce tart az óra, amikor nyílik az ajtó, és Adri trappol be.
- Good morning! – üdvözli a tanárnőt, akinek egyébként vörösödik az arca.
- Adrienn! Az év első rendes tanítási órája! Olyan nagydolog lenne időben ideérned? Tíz perc késés! – a füzetéhez megy, és beleír valamit, valószínűleg azt, hogy Adri szeret aludni. A lány nemes egyszerűséggel leül Svetna mellé, és előveszi a cuccait. Kipakolja őket a pad tetejére, aztán a nagyhercegnőhöz hajol.
- Nem mintha égnék a vágytól, hogy megcsináljam, de mi a feladat?
- Írj 100 szavas fogalmazást magadról – a sajátjára mutat.
- A cipőméretem számít? – Adri elhúzza a száját, aztán halkan felnevetnek.
- Adrienn, mi lenne, ha nem ragasztanád át a hülyeséged szegényre? Még csak most jött, te meg máris elvonod a figyelmét! – mondja Elle áthajolva előtte.
- Te meg máris elrontod a kedvét! Kopj le, Elle, mert senkit nem érdekel a pattogásod!
- Pattogásom? Csak szeretnék figyelni órán! És sajnálnám, ha elrontanád rajtam kívül az egyetlen normálisnak tűnő lányt az osztályban! Svetna, ne is figyelj rá, nem éri meg... - Svetna csak lehajtja a fejét és tovább ír. Az óra hátralevő részét mindenki csendben tölti. A szünetben Svetna a labor felé siet, mikor két fiú jön felé, az egyik az új, Noah Miller. Neki sötétszőke haja és napbarnított bőre van, a másik srácnak sötét a haja, a bőre világosabb.
- Halihó! – mosolyog rá az ismeretlen nevű.
- Sziasztok! – mosolyog vissza a lány.
- Láttam, milyen kereszttűzbe kerültél – vigyorog Noah.
- Csak annyit szeretnék mondani, hogy a húgom csak jót akar – folytatja a barna hajú fiú. – Amúgy Adam Meroy vagyok.
- Örülök. Én meg Svetlana Voronina. Szóval Elle-lel ikrek vagytok? –közben a lépcsőn baktatnak felfelé.
- Igen – bólint Adam. – Neked egy bátyád van, ugye?
- Pontosan. Ő a 12.C-be jár – a laborokhoz érnek, Noah Svetna elé ugrik és kinyitja az ajtót. A lány besétál, a fiú pedig Adam elé lépve követi. Egy folyosón sétálnak, balra és jobbra is több ajtó sorakozik. Svetna kapkodja a fejét, amelyik ajtó nyitva van, ott lopva bepillant. Az osztályukból egyre többen gyülekeznek a folyosón. Egy középkorú férfi siet végig a folyosón a diákok tömegén keresztül.
- 11. B! – kiáltja. – 11. B, kettes labor! – az osztály beözönlik a kettes laborba, és mindenki elfoglalja a helyét. Az óra nagyjából azzal telik, hogy bemutatkoznak egymásnak, mert a tanárúr is most érkezett az iskolába. Klein András, a fizikatanár egyébként elég lazán veszi a figurát, nagyjából végignevetik az órát. Csengőszóra mindenki elindul kifelé, de Svetna a tanári asztal felé veszi az irányt.
- Tanár úr! Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy mikor lesz a fizika szakkör? – Klein tanárúr meglepve pillant fel.
- Jelentkeztél a szakkörre? Meglepő, eddig úgy néz ki, egyedül vagy ezzel. Először úgy volt, így nem fogok tartani – Svetna elég riadt képet vág erre. – De ha téged érdekel, akkor írd össze, mikor jó neked nyolcadik órában. Rendben? – mosolyog rá.
- Rendben, persze – a nagyhercegnő is elmosolyodik. – Köszönöm szépen! Viszont látásra! – kifelé indul, az ajtóban Adri várja. Ezúttal már a saját termük felé siettek, hogy a matekórán is túl legyenek. Éppen arról vitatkoznak, a meggyes vagy az almás rácsos a finomabb (arra jutottak, a büfében fogják tesztelni), amikor Juhász Krisztina odalép hozzájuk.
- Svetna, beszélnék veled – Adri szemöldöke felszalad, és már majdnem elküldi melegebb tájakra, de Svetna csak bólint.
- Rendben, hogyne – félrevonulnak, és Kriszta szembefordul vele.
- Ide figyelj, Adam az én pasim, tartsd távol magad tőle, megértetted? – dühösen néz a szemébe, szinte eszelősen. Svetna csak meglepve pislog: alig beszélt azzal a fiúval, járni meg aztán abszolút nem akar vele.
- Megértettem, de megnyugtatlak, nem vagyok rászorulva, hogy lenyúljam tőled.
- Jól teszed – még mindig ugyanazzal a tekintettel néz rá. – Mert én tudom, ki vagy, és nem félek másokkal is tudatni, hercegnő. – Az utolsó szót indokolatlan gúnnyal ejti ki. Svetna riadtan pillant rá: nem hiányzik, hogy világgá kürtöljék a kilétét. Sarkon fordul, és visszasiet Adrihoz.
- Csajszi, jól vagy? – pislog rá a szemébe hulló kék tincs mögül. – Sápadt vagy. Agyoncsapjam Krisztát?
- Nem, dehogy, nem kell...
- Tuti? Szívesen megteszem ám! - Svetna nevetve megrázza a fejét, de valójában nincs vicces kedvében.