9. Fejezet: Egyszer fent, egyszer lent

290 18 10
                                    


Svetna nagy szemekkel pislog az ajtóra. Adri odabent van, és lehet, hogy miatta most kicsapják. A torkában gombócot érez, és próbálja elszakítani a tekintetét a kilincstől, de nem megy. Körülötte a káosz kezd kicsit csitulni, de a legtöbben még mindig Kriszta körül ugrálnak, aki folyamatosan nyavalyog és a vállát fájlalja. A nagyhercegnőt valahogy nem tudja érdekelni.
- Svetna – szólal meg mellette halkan Elle. – Gyere! Mindjárt becsengetnek.
- Nem. Megvárom, hogy lesz-e padtársam... - fonja össze a karjait maga előtt.
- Attól nem lesz jobb, ha bezsebelsz egy igazolatlan órát – teszi a vállára a kezét. – És nem fogják kirúgni.
Svetna kérdőn néz rá.
- Szerinted ki mernék csapni a nagyhercegnő legjobb barátnőjét? Nem olyan bátrak, hidd el nekem – finoman a lépcső felé tolja Svetnát. Ő először vonakodva megy Elle mellett, de végül felérnek a terembe.

Svetna egész órán a faliórát vizslatja, néha az ajtóra pillantva. Alkalom adtán kissé hátrafordul, és dühösen néz Krisztára. Csengetéskor szinte kiszalad a teremből, Szergejjel a nyomában, és a földszintig meg sem áll. Az igazgatóiból éppen akkor lép ki Adri, amikor ő is odaér.
- Ugye nem csaptak ki? – hadarja a kérdést. Barátnője szomorú szemekkel néz rá. Amikor elég kétségbeesettnek ítéli meg Svetna arckifejezését, előkap egy lapot a zsebéből.
- Igazgatói megrovást kaptam – lóbálja az orra előtt. – Ez már a sokadik. Mit ne mondjak, Kriszta arckifejezését megérte – nyújtóztatja meg a karjait vigyorogva. – És most már garantáltan le fog akadni rólad – Svetna hitetlenkedve nézi a lapot.
- Azt hittem, kicsapnak... - aztán elmosolyodik. – De nem repültél! – láthatóan kezdi felfogni, hogy Adri, ugyan egyel több beírással, de marad. A nyakába ugrik. – Nem csaptak ki!
Adri is megöleli, megveregeti a hátát, aztán elneveti magát.
- Na, jól van, engedj el! – tolja el finoman. – Szokj hozzá, hogy én nem tűrök, és így gyakran kötök ki az igazgató úrnál. Hol kisebb, hol nagyobb okból...
- Azért próbáld ezeket minimalizálni, jó?
- Ennél jobban? Ugyan, kérlek! –vigyorog. Egymásba karolva elindulnak a büfé felé. – Ideje befejeznem a reggeli kávémat!
- Kicsit késő van már hozzá.
- Reggeli kávéhoz sosincs késő – kacsint.

A büféhez érve Svetna megtorpan. Barátnője követi a tekintetét, és bólint.
- Beszélj vele! – int az egyedül ücsörgő Noah felé. – Biztos nem haragszik rád! Nem te tehetsz róla.
Svetna bólint, és lassan, a kezét tördelve a fiú felé indul. Noah felnéz, és rámosolyog. A nagyhercegnő leül vele szemben, és megköszörüli a torkát. Aztán, mivel nem tudja, hogyan kezdjen neki, megint megköszörüli.
- Megfáztál? – kérdezi Noah, és egy csomag Negrot tesz az asztalra. Svetna megrázza a fejét.
- Nem, dehogy... - mély levegőt vesz. – Ne haragudj!
A fiú arcán meglepettség látszik. Összevonja a szemöldökét.
- Miért haragudnék? A cikkek miatt? – amikor a lány a szemét lesütve bólogat, halkan felnevet. – Ne csináld már! Gondolom, nem te hívtad a paparazzikat.
- De miattam voltak ott.
- És aztán? Erre lehetett számítani. Egy uralkodó gyereke vagy, a média a sarkadban van. Én meg egy helyen voltam veled. Egy szerencsétlen véletlen, hogy a sétánkból pletyka lett – von vállat. – De a pletykák elcsitulnak.
Svetna felemeli a tekintetét az asztallapról, és kérdőn pillant Noahra.
- Tényleg nem neheztelsz rám? – ez őszintén meglepi. Ő már megszokta a riporterek szókiforgatását, de milyen lehet ez egy olyan fiúnak, akivel ez először történik?
- Nem. Egy cipőben járunk.
- Egy nagy, büdös cipőben... - nevet kínosan. Noah is elneveti magát.
- Határozottan – egy kis szünetet tart. – Miattam ne fájjon a fejed! Délután megyek tapétaragasztót venni – vigyorog.
Svetna őszintén felnevet.
- Komolyan tapétázni fogsz?
- Ha már életemben egyszer címlapon vagyok... Esetleg aláírod a példányaimat? – nevetve kivesz néhányat a táskájából. A nagyhercegnő vigyorogva, hitetlenkedve rázza meg a fejét.
- Hihetetlen vagy! De inkább nem dedikálnám. Azzal azt tanúsítanám, hogy egyet értek a leírtakkal. Nem kockáztathatom a jó hírem.
- Megértem – bólint a fiú. - Van valami utasítás arra, hogyan kezeljem ezt a médiacirkuszt? Hogy ne sodorjalak bele még jobban?
Svetna elgondolkodik.
- Ne reagálj! Semmit. Ne tagadj, és ne helyeselj! Mintha nem is látnád – a fiú bólogatva figyel.
- Ez menni fog – mosolyog rá. A lány visszamosolyog.

A Cárleány Budapesten (I.)Where stories live. Discover now