A Cárleány Budapesten (I.)

26. Fejezet: Magasfeszültség

Noah a homályos folyosón állva az ajtónak támasztja a homlokát, és próbálja összeszedni a gondolatait.

– Kelly! – kopog be.

– Nem érdekel! – kiabál a csukott ajtón keresztül a lány. Sárga falú szobájában a párnájába fúrja az arcát, és dühösen hárítja bátyja minden kísérletét a magyarázatra. Svetna viselkedése teljesen elkeseríti. Évek óta csodálta, és a példaképének tekintette a nagyhercegnőt. Bátornak és tiszteletreméltónak látta, ahogyan az emberekkel viselkedik. Amikor Noah összejött vele, és személyesen is megismerte, egy álma vált valóra. Melyik kamaszlány ne akarna találkozni a példaképével? Az ismeretség csak még inkább megerősítette benne, hogy Svetna csupa kedvesség és báj. A barátnőjének tekintette, aztán a neten az orra alá tolták, hogy hozzámegy valami politikuscsemetéhez! Ő is csak egy képmutató liba, akit a pénz rángat az országok között. Ezt még Noah sem fogja kimagyarázni neki.

– Kelly! – a fiú még mindig türelmesen kopogtat. Ha így folytatja, a kopogás helyén ki fog lyukadni az ajtó. – Engedd, hogy elmagyarázzam! Ő semmiről sem tehet!

– De igen! Csak azért gondolod másképp, mert szereted! Meg sem érdemel téged! – kiabál a lány, miközben felül, és vörös haját kisöpri szeplős arcából. – Ne próbáld védeni! Összetörte a szíved, és én utálom őt!

A kopogás abbamarad. Noah a szemközti falnak támaszkodik, hogy valami meggyőző indokot találjon ki, hátha a húga hajlandó lesz végighallgatni. Fáradtan dörzsöli meg már így is vörös szemeit. Akárhányszor leengedi a szemhéját, Svetna könnyes és kétségbeesett arcát látja maga előtt. Ott kellett volna lennie, és megvédenie valahogyan! Magára hagyta, és cserébe el fogja őt veszíteni. Ez a gondolat motoszkál benne, és egyre jobban erősíti benne az üresség elviselhetetlen érzését.

– Mi ez a kiabálás? – a lépcsőn léptek kopogása hallatszik. Egy alacsony, vörösesszőke nő ér fel, és fürkészve néz a fiára. Keskeny szemöldökét összevonva feloltja a lámpát. A falak barna színét bézs váltja fel. – Mi történt? – siet Noahhoz aggodalmas arccal.

– Kelly Svetnát hibáztatja, tudod milyen – dünnyögi. – Végig sem hallgat, elkönyvelte celeb libának!

– Miért hibáztatja őt? – kérdőn pillant lánya szobája felé.

– Mert egy hülye érdekházasságba kényszerítették! – fakad ki a fiú, miközben két kézzel a hajába túr, és tesz pár lépést a saját ajtaja felé. – De nyilván emiatt rá kell haragudnia a kisasszonynak, ahelyett, hogy végighallgatna! – választ sem várva becsapja maga mögött az ajtót.

– Ne csapkodd az ajtót, Noah Miller! – kiált fáradtan a nő, aztán végigsimít copfba fogott haján, és rövid kopogás után résnyire benyit Kelly szobájába. A lány a térdét felhúzva dől a falnak. A feje fölött ausztrál szörfösök és úszók képei hirdetik, miért rajong.

– Beszélni szeretnék veled – édesanyja hangja, mint mindig, most is végtelen türelemről árulkodik. Kelly biccent neki. A nő az ágya szélére telepszik.

– Mi történt? – dönti meg kicsit a fejét.

– Noah már úgyis elmondta! Hallottam – szorítja össze a száját a lány.

– Tőled is hallani szeretném. Noah most nagyon szomorú, és lehet, hogy meggondolatlanul mond dolgokat – kiigazít lánya szeméből egy vörös tincset. Kelly kék szemei könnyel telnek meg, és azonnal törölgetni is kezdi szeplős arcáról őket.

– Utálom Svetnát! Azt hittem, jó fej, de hozzá megy ahhoz az Alexanderhez, vagy kihez! Hazudott nekem! – a térdére hajtja a fejét és sírni kezd. Anyja átkarolja. – Azt mondta, sosem hagyná el Noaht!