ELŐSZÖR » első kötet

a

- Sujinak -

Egy enyhe, májusi napon aludtunk először együtt.

A veszekedésünk óta sokkal ragaszkodóbb és odaadóbb voltál, ami bevallom, nagyon jól esett a lelkemnek. Így legalább nem éreztem úgy, hogy az agyadra megyek, vagy megzavarom a magán szférádat, ha túl sokat voltunk együtt. Ráadásul sokkal valódibbnak éreztem így kapcsolatunkat is, hiszen ennek köszönhetően tényleg működött az a bizonyos adok-kapok módszer, amit előtte annyira hiányoltam.

Egy szó mint száz, örömteli "elszenvedője" voltam a benned végbemenő változásnak.

Bárcsak tudtam volna, miért történt az egész.

Mivel nem volt ellenemre a dolog, nem adtam hangot az észrevételemnek, nehogy félreértsd a helyzetet és újra minden visszaálljon a régi kerékvágásba. Azt nem akartam. Tetszett a változás, ezért igyekeztem minden egyes pillanatát értékesen eltölteni.

Így volt ez azon a bizonyos estén is, amikor új embert teremtettél belőlem és olyan oldalamat ismertetted meg magammal, melynek létezéseről előtte még csak nem is sejtettem.

Éppen rosszban voltam a szüleimmel - bár ez azóta így volt, amióta te és én összejöttünk - így annak ellenére aludhattam nálad, hogy hétköznap volt. Megengedted, hogy veled maradjak, pedig mások szemében ez elítélendő volt, tekintve hogy nem voltunk házasok, én még csak felnőtt sem. Te mégis úgy döntöttél, hogy nem érdekel a szomszédaid és a családom véleménye és ezentúl akkor alhatok nálad, amikor csak szükségesnek érzem.

Túl voltunk a vacsorán és épp a leckémet írtam, amikor egyszeriben odajöttél hozzám és a fülembe suttogva megkérdezted, hogy nem akarok-e veled fürdeni.

Annyira megdöbbentem, hogy még a ceruzám hegye is kitört, olyan erővel nyomtam rá a papírra. Szerintem még a vér is megfagyott az ereimben, olyan váratlanul ért az ajánlatod. Te azonban nyugodt voltál és miután egy óvatos csókot leheltél a számra, csak annyit mondtál, hogy egyáltalán nem kötelező, ha nem érzem késznek magam.

Erre hevesen megráztam a fejem.

Én mohó, csak egy cinkos félmosolyt kaptam tőled, miközben gyengéden összefűzted az ujjainkat és a fürdőszoba felé vezettél engem. Azonnal megfeledkeztem mindenféle házi feladatról, a szüleimről, még a vágásaidról is, amint végigvezettem rajtad a tekintetem és elképzeltem, hova vezet majd az este.

A bátorságom viszont jelentősen alábbhagyott, miután becsuktad mögöttünk az ajtót, elém álltál és gyengéden a két tenyered közé vetted az arcom. Gondolom akkor tudatosult bennem, mire vállalkoztam, annak ellenére, hogy milyen tapasztalat- és korkülönbség volt a kettőnk között.

A finom érintésed hatására azonnal vérvörösre gyulladt az arcom és izzadni kezdtem, mintha valaki betett volna egy maximumra tekert sütőbe. Szorongás fogott el, amint végigsimítottál a vállaimon, mert a közelséged hatására még az illatodat is sokkal intenzívebben éreztem, mint előtte bármikor. Az agyam ettől azonnal pörögni kezdett és csupa olyan dolgot vetített elém, amelyek nem voltak méltóak egy olyan tökéletes lányhoz, mint te.

A szememben te túlságosan értékes és tiszta voltál.

Különös, addig ismeretlen eredetű borzongás futott végig a testemen, amikor a homlokodat az enyémnek döntötted és azt dünnyögted biztatásképp, hogy ne izguljak, hanem hallgassak az ösztöneimre és tegyem nyugodtan azt, ami jól esik, mert te úgyis segítesz, ha valami nem sikerül.

Életemben nem volt olyan görcsbe állva a gyomrom, mint akkor, amikor láttam, milyen észveszejtő lassúsággal gombolod ki a pöttyös inged, felfedve ezzel mindent, ami alatta rejtőzött. Akaratlanul ugyan, de félénken lesütöttem a szemeimet, amint lekerült rólad az első ruhadarab, idővel te mégis képes voltál kihozni belőlem azt a mélyen eltemetett férfit, akit a kisfiús mivoltom addig leplezett.

Minden egyes mozzanatra és részletre emlékszem, ami azon a varázslatos éjszakán történt.

Másodpercre pontosan meg tudnám mondani, mikor simítottam végig a tetoválásodon, mikor hagytam, hogy levedd a felsőmet, mikor érintettem meg a vágásaidat, vagy mikor éreztem meg a legszenvedélyesebb és legtüzesebb csókodat az ajkaimon.

Így utólag visszagondolva, az egész úgy képeződik le a fejemben, mint a legédesebb álom, amihez valaha szerencsém volt. Még most sem hiszem el, hogy alkalmam nyílt tettekkel is bebizonyítani, mennyire szerettelek. Felfoghatatlan az egész. Mai napig lúdbőrözök, ha csak eszembe jut egyetlen pillanata is annak az estének.

Valami oknál fogva negatív élményeim is vannak a dologgal kapcsolatban, azt leszámítva, hogy teljesen kiforgattál önmagamból és olyasmit tudtál mutatni, melyet előtte egyetlen lány sem.

Tudniillik, az elmém egy sötét szegletében tudtam, hogy nem azért adtad oda magadat nekem, mert annyira szerettél volna, hanem mert annyira bizonytalan voltál a kettőnk közti viszonyban, de leginkább önmagadban és a józan eszedben. Le akartál kötelezni engem.

Én mégis önző módon kihasználtam a helyzetet.