Ha érez a szív...》In Progress《

2.

Hogy mi történt először? Lefagytam.
Meg akartam szólalni, de fogalmam sem volt, mit lehet ilyenkor mondani, elvégre épp most közölték velünk, hogy egy apokalipszis közepén vagyunk, és az eddig ismert világunknak vége.
És másodszor? Kérdések sorozata cikázott a fejemben. Tehát mi immunisok vagyunk egy betegségre, ami lassan kipusztítja a világot. Nem, ez így nem igaz. A nő azt mondta, a legtöbben immunisuk vagyunk. Tehát vannak kivételek. De kik azok? És vajon milyen lehet egy ilyen fertőzött ember? Ha mi vagyunk a megmentőik, és mi nem lehettünk a családjainkkal, akkor mi történt velük?
És végsősoron... milyen második szakasz?
Még mielőtt a kiabálás elkezdődött volna, a nő már félbe is szakította azt.
-Nos gyerekek, tudom, hogy rengeteg kérdésetek van, azonban ezekre most sajnos nem tudunk sort keríteni. Mint ahogy már mondtam, már várnak rátok. -mondta, miközben elfordult, és kutatni kezdett valami után. Lassan kiemelt egy gázmaszkot egy dobozból, és az arca elé helyezte, nekem pedig nagyon rossz előérzetem támadt. - Mindent idejében meg fogtok tudni. Vigyázzatok a buggyantakkal, és sose feledjétek.. a Veszett jó!- fejezte be monológját, majd megnyomott egy gombot a falon. Egy halk szivárgó hangot hallottam csak, Newtra néztem, aki szintén nagyon idegesnek tűnt, és egyedül az állított meg a menekülésben, hogy épp egy repülőn voltunk. Newt rámnézett, megfogta a kezem és megszorítta azt.
-Ne aggódj Mira, minden rendben lesz! Szeretlek..!-mondta. Akármilyen krízishelyzetben is voltunk akkor, hatalmasat dobbant a szívem, ahogy ezt kimondta. Válaszolni akartam neki, elmondani, hogy én is szeretem őt, de nem tudtam. Hirtelen kezdtek összemosódni a színek körülöttem, és még tompán hallottam a kiabáló tisztársakat, mielőtt magával ragadott a sötétség.

Iszonyatos fejfájással ébredtem. Egy ágyban keltem fel, majd a fejemre szorítottam a kezeimet, hogy abbamaradjon a kínzó fájdalom. A szemeim elé fekete foltok úsztak be, és akárhogyan is próbáltam, nem tudtam felállni.
Úgy 5 percig ülhettem így, mikor végre csillapodni kezdett a fájdalom. Kitisztult a látásom, és körbenéztem a helyiségben ahol épp tartózkodtam.
Egy kis, fehér szoba, 6 darab emeletes ággyal, egy kis rácsos (?) ablakkal, és 2 ajtóval. Szerencsémre nem voltam egyedül. Kalamajka még mindig kiütve a velem szemben lévő ágy előtt feküdt. Egyből odaugrottam hozzá, és ébresztgetni kezdtem, mire hirtelen felpattantak koromfekete szemei. Egy nyűszítő, vonyító ugatáshoz nem hasonlítható hangot adott ki, és talpra akart ugrani, de szegényemnek összecsuklottak a mancsai. Visszadőlt, én pedig simogatva nyugtattam.
Szép lassan emlékezni kezdtem, hogy mi is történt legutóbb, majd egy pöppet pánikba estem. Úgy döntöttem, körbe nézek itt egy kicsit. Az ablakhoz léptem, és kinéztem. Kopár, száraz föld, amíg a szem ellát, néhány száraz kóró, és...
És emberi hullák fekszenek a földön. Tőlem úgy 1 kilométerre lehettek, mégis jól kivehetőek voltak. Hátrébbléptem az ablaktól, és az ajtók felé indultam.
Találomra lenyomtam az egyik kilincset, és legnagyobb meglepődésemre, az ajtó kinyílt.
Örömömet rögtön le is lombozta az, amit odabent találtam; egy pici fürdőszoba. Az ajtaját belülről be lehet zárni, így legalább ha bárki is idekeveredne erre a kibökött helyre, nem tud bántani. "Sebaj, talán a másik ajtó lehet a megoldás"-gondoltam, így ismét fellelkesülve, immár Kalával a nyomomban a szóban forgó ajtóhoz léptem. Megálltam előtte, lenéztem a mellettem lévő kis szöszre, aki intelligensen leült, és várta a következő lépésemet.
Nem tudhattam, mit találok az ajtó mögött. Nem lehettem biztos abban, hogy nem pont a zombik, vagy -hogy is hívta őket a nő? Buggyantak? Igen, azt hiszem ez volt az- fognak rám várni. De meglehet, hogy a barátaimat fogom ott találni. Mindenesetre, bármi is legyen az, itt állva nem fogom megtudni.
Remegő kézzel a kilincs felé nyúltam, ráfektettem a tenyeremet, és végül lenyomtam.
Zárva.
Ó hogy a bökött sirató rúgja meg!
Csalódottan huppantam vissza az ágyamra. A kis ablakom párkányára támaszkodtam, mint a hercegnők akik a megmentőjüket várják, és bámultam a rothadó emberi testeket. Na jó, talán ez mégsem így volt a mesében.
Vajon hol lehetnek most a fiúk? Aggódhatnak értem? Mi fog most történni?
Én már teljesen összezavarodtam. Hiányoznak a tisztársak. Hiányzik Newt. Csak e körül forogtak a gondolataim, mikor úgy döntöttem, itt az ideje egy pihentető zuhanynak. Kalát is bevittem magammal a fürdőbe, mivel ha ne adj Isten bármi is történik odakint amíg én fürdök, nem akarom hogy neki baja essen. Így hát kikötöttem pórázastul az ajtó mellé, bezárkóztam, és beléptem a zuhany alá.
A forró víz úgy hatott rám, mint az éhezőre egy falat kenyér. Az összes vér és kosz leázott rólam. Soha nem akartam, hogy vége legyen, de tekintve, hogy a világunk felperzselődött talán nem kéne így pazarolni a vizet. Nagy nehezen sikerült kijönnöm a zuhany alól, megtörülköztem, fogat mostam, és felöltöztem. Mindent odakészítettek nekem.
Eloldoztam Kala pórázát, majd lassan a zárhoz nyúltam. Felpattant a fém lakat, én pedig kiléptem a fürdőből. Becsuktam az ajtót, az ágyamhoz léptem és épp le akartam pakolni, mikor teljesen véletlenül jobbra néztem. Amint kinéztem az ablakon, megláttam, hogy az összes hulla eltűnt.
Szó szerint nyomuk sem maradt.
Az adrenalin kezdett bennem gyülekezni, majd szép lassan az ablakhoz léptem. Amennyire csak tudtam a rácshoz nyomtam a fejemet, hogy minél nagyon átmérőben körbenézhessek. Kámforrá vált az összes hulla! Egyre görcsösebben kezdtem szórítani Kalamajka pórázát, és próbáltam minél kijebb nézni, de bármilyen erősen akartam...
Aztán egy buggyant ugrott az ablakhoz. Arca úgy 2 centire lehetett az enyémtől. Sikítottam, ahogy csak tudtam, hasztalanul. Rámarkolt a rácsra, benyúlt rajta és megragadta az ingemet. Maga felé kezdtett húzni, közben pedig állkapcsát abnormálisan nagyra nyitotta. Hófehér szemét egyenesen rám irányította, és nem engedett. Végül az utolsó pillanatban egy hatalmasat ütöttem a kezeire, így elengedett, én pedig hátraestem. Mielőtt feleszmélhettem, volna, két erős kéz ragadott meg, és kezdett hátrafelé húzni, figyelmen kívül hagyva sikolyomat.