Ha érez a szív...》In Progress《

3.

-Engedj el! Segítség!
Üvöltöttem, sikítoztam, dobáltam magam össze-vissza, és mindezt egyszerre. Rúgkapáltam, próbáltam kiszabadulni; teljesen sikertelenül. Az a valaki még mindig hátrafelé húzott, én pedig újabb sikolyra nyitottam volna a számat, ha be nem fogja azt az illető.
-Mira! Nyugodj már meg, én vagyok az, Newt! -hallottam meg a fiú kiabálását. Látszólag eléggé küzködött az önvédelemmel (hogy ne üssem meg), és hogy közben nekem se fájjon.
Egy hatalmasat sóhajtottam, és elengedtem magam. A vérnyomásom valahol a 0 alatt vándorolt, én pedig erőtlenül feküdtem a földön.
Ekkor Newt egyik kezét a térdeim, másikat pedig a vállam alá tette, és egy könnyed mozdulattal felemelt. Felpattantak a szemeim, de mielőtt megkérdezhettem volna mit csinál, az ágyra tett. Felültem, és a beszéd helyett egyből megöleltem. Úgy öleltem, mintha bármely pillantban köddé válhatna, és elhagyhatna. Ő is visszaölelt engem, majd hosszú másodpercek után a szemembe nézett.
-Hiányoztál.
-Te is nekem. Úgy féltem, azt hittem történt veletek valami, nem is tudom, mondjuk...
-De szerencsére semmi sem történt. Inkább te ijesztettél meg minket. Nagyon aggódtam érted.-mondta, majd arcomat két keze közé fogta, és lassan megcsókolt. Viszonoztam neki ezt a szép tettét, növelve közben a tempót. Karjaimat a nyaka körül összefontam, és ő is közelebb csúszott hozzám. Egyre többet és többet akartam belőle megismerni, és úgy tűnt, soha nem fogjuk egymást elengedni (na nem mintha ez nekem olyan nagy gondot okozott volna) de sajnos minden jónak véget vet valami, és jelen esetben Minho volt az.
-Khm..- vágott közbe drága jó barátunk, akit akkor meg tudtam volna fojtani. - a többiek odakint várnak..-mondta, majd kiment a szobából. Ugyanígy varázslatos módon a buggyant is eltűnt az ablakból. Elhúzódtam Newttól, és fejemet a vállára döntöttem.
-Mi történt? És hol voltatok?
-Hát.. egy kb ugyanilyen szobában ébredtünk, ahova be voltunk zárva. Aztán Minho fogott egy poróltót, és finoman szólva eltávolította a zárat.- nevetett fel, majd folytatta.- Nem tudjuk miért hoztak ide, de elég érdekes egy hely... mindenhol asztalok, és csak egy ajtó van, az is belülről lelakatolva... Oh, igen és minket is kerestek már a buggyantak.. Veled történt valami érdekes?
-Hát... nem sok. Lezuhanyoztam aztán lepacsiztam ezzel a bököttel, most meg itt vagytok ti. De mindegy is, gyere, a többiek már várnak. -álltam fel, és húztam magammal Newtot is. Kiléptünk a szobámból, én pedig körbenéztem a helyiségben.
Tágas, fehér szoba, csupasz falak, előttünk rendezetlenül asztalok. A lelakatolt ajtó is ott volt, és az enyémen kívül még 2 szoba. Az egyik ajtaja nyitva volt, és ki-be járkáltak a tisztársak, a másik viszont vele szemben zárva. Odaszlalomoztam az asztalok között, és elolvastam az ajtó mellett lévő kis arany táblát.

Aris Jones. B csoport. B1-es alany.
A Szövetséges.

-Mit akar ez jelenteni?
-Mindjárt megtudjuk. Állj félre!-kiáltott Minho, mire én elugrottam az ajtó elől. A futár egy harci kiáltással közeledett, kezében a poroltóval, majd mikor odaért, lendületből rávágott a kilincsre. Az, ennek  hatására egyből leesett, az ajtó pedig résnyire kinyílt. A többi tisztárs mögöttünk állt és várakozott. Tommy odalépett az ajtóhoz, lassan beljebblökte a kezével, és bement. Takarásban ment be, előtte pedig intett a kezével, hogy maradjunk kint, így senki sem tudta mi történik odabent. Úgy két másodpercnyi izgatott várakozás után egy hatalmas csattanást hallottunk. Newt láthatóan eléggé megijedt, (gondolom az idegesség miatt) és belökte az ajtót.
Bent Thomas feküdt a földön, egy viszonylag alacsony, szeplős, vöröses hajú srác pedig egy poroltóval a kezében ijedten figyelte.
(Megjegyzés, ha kijutunk innen valaha is, be kell szereznem egy poroltót.) Amint beléptünk a szobába, úgy a srác is riadtan kapta fel a fejét. Felénk tartotta a "fegyvert" és úgy kérdezett.
-Kik vagytok?!
-Te ki vagy? -kérdezte vissza Minho.
-Én kérdeztem előbb.
-Na ne szarozz velünk! Mi vagyunk többen. Bökd ki szépen, hogy ki vagy. - nézett rá Newt.
-Hát jó. A nevem Aris. Mire vagytok még kíváncsiak?- mondta a fiú, és látszólag már teljesen elveszett belőle a félelem. Inkább flegmázott.
-Hogy jutottál be ide?
-Fogalmam sincs.
-Mikor jöttél?
-Tegnap.
-Kik hoztak ide?
-Mi ez, valami kihallgatás?
-Csak válaszolj.- sóhajtotta Newt, közben egyik kezét a csípőjén tartotta, másikkal a homlokát dörzsölte. Ezt még el tudtam volna nézni egy ideig.  Aris megvonta a vállát.
-A Veszett hozott. Arra viszont nem emlékszem, hogy kerültem ide, mert valami bökött nő elkábított. -Erre a mondatra már többen is felfigyeltek. Minho egyre ingerültebben kérdezte a fiút.
-Mit mondtál?
-Azt, hogy el lettem kábítva.
-Nem, az előtt.
-Hogy egy bökött nő kábított el.
-Miért mondod, hogy bökött?! Honnan ismered te egyátalán ezt a szót?!
-Mindig ilyeneket mondtunk az Útvesztőben.

-Hogy vagy? -kérdeztem Minhótól. Eléggé kimerültnek tűnt, gondolom váratlanul érte Aris kijelentése. Negyed óra múlva gyűlést tartunk a szobámban, és kikérdezzük a srácot. Talán megtudunk valami hasznosat.
Amikor azt mondta, hogy az útvesztőből jött, megfagyott a levegő. Nem akartuk ott helyben kifaggatni, így megbeszéltük a "kihallgatást". Thomast felkeltette Jeff, és magához térítette, így enyhe fejfájassal, de ő is ott lesz. Én a szobámban voltam Minhoval együtt. Az egyik ágyon ültünk, és próbáltam lenyugtatni.
-Hát, én nem tudom mit műveltek velem azok a bököttek, de meggyógyítottak. Már nem is érzem.
-Ennek örülök.-mosolyogtam rá, mire fáradtan bár, de ő is visszamosolyodott. -Figyelj.. még a tisztáson... megbántottalak valamivel? -kérdeztem, és óvatosan megfogtam a kezét. Ő felkapta a fejét, amikor megérintettem összerándult, a kezét pedig elrántotta.
-Nem! -vágta rá gyorsan, majd felpattant.- Gyere mindjárt kezdődik a gyűlés.
-Dehát az majd csak negyed óra múlva..-álltam fel én is, de mielőtt befejezhettem volna a mondatomat, kiment a szobából. -...Kezdődik.
Sóhajtottam egyet, majd én is kiléptem a helyiségből. Ahogy léptem ki, valami belevilágított a szemembe. Az ajtóm melletti kis aranytábla vonta fel a figyelmem. Odaléptem, de ez nem olyan volt mint Aris-é. Ezen csak egy név volt. Az enyém.

Mirabell White

Mirabell? Sosem gondoltam volna.. hirtelen a fájdalom jeges csomóba tekeredett a szívem körül, mivel nem rémlett, hogy ez a nevem. Nem volt ismerős. Még csak deja vu érzetem sem volt.
Egyszercsak valaki hátulról átölelt. Az a valaki, aki képes volt egy csettintéssel feloldani ezt a csomót.
-Gyönyörű név.-mondta Newt. Fellélegeztem, ahogy a pillangóim ismét vad táncba kezdtek a hasamban. Lehunytam a szemem, és elmosolyodtam.
-Bár emlékeznék rá.
-Te legalább tudod az egész neved.
-Igazad van. Ne haragudj.-mondtam, és egészen elszégyelltem magam. Itt siránkozok, miközben a többiek még ennyit se tudnak önmagukról. Kivéve persze Arist. Legnagyobb meglepetésemre Newt röviden felnevetett.
-Sosem tudnék rád haragudni.
Ismét elmosolyodtam, hátrafordultam és megöleltem. Olyan szerencsés vagyok. Ha van egy dolog amire igazán emlékszem, az az, hogy megtalálni az igaz szerelmet bököttül nehéz. És nekem sikerült.

A gyűlés helyszínét megváltoztattuk az előtérre, mivel a buggyantak folyamatosan az ablaknál voltak. A halálhörgésük iszonyatos volt, olyannyira, hogy sokan nem bírták így kint tartottuk a megbeszélést. Az asztalokat széttoltuk, így a szoba közepén egy üres hely alakult ki. Mind leültünk, volt akik a földre, volt akik az imént említett bútorokra. Arist beültették középre, így szerencsétlen gyerek biztos pocsékul érezhette magát.
Minho nem sokáig bírta ki, úgy 1 perc után kérdésekkel kezdte bombázni a fiút.
-Mondj el mindent! Mindent amire emlékszel az utóbbi időből, és ne merészelj hazudni vagy bármit is elhallgatni, mert esküszöm nem állok jót magamért!-mondta, mire Tommy odanyúlt és megszorította a kezét figyelmeztető jelleggel. Minho hátrábbdőlt és úgy hallgatta Arist.
-Oké, oké! Nyugi, beszélek. Minden az útvesztővel kezdődött. Úgy másfél hónapja felküldtek a tisztásra. Körülöttem csak lányok voltak  mind bevoltak osztva munkakörökbe, mint például a futárság. 3 éve voltak ott, amikor engem felküldtek a dobozban.
Én voltam az utolsó, akit zöldfül. Aztán elkezdtek romlani a dolgok, minden este bejöttek a siratók, és elvittek valakit. Volt egy lány a tisztáson, aki teljesen megőrült, és egyik este önként kiment az útvesztőbe, és bár azt hittük, hogy meghalt, később találkoztunk vele. A térképek segítségével kijutottunk, de... az imént említett lány a kijáratban fogadott minket.
-És? - sürgette Tommy. Itt Aris lelassított, látszott, hogy nem szívesen beszél erről.
-Azt hajtogatta, hogy "Nem  mehetünk el, az útvesztő az otthonunk".
Aztán lelőtte a legjobb barátomat.