Még szeptember elején járhattunk, amikor még mi voltunk a legszebb páros a földön és Finn meghívott a karácsonyi előadásukra, s egyben a szülinapja ünneplésére. December 23-án, New Yorkban. Tehát mára. Természetesen akkor én voltam a legszerelmesebb lány, így eszembe sem jutott abban kételkedni, hogy netalán az idő nem szedheti szét a kapcsolatunkat. Az pedig végképp nem fordult meg fiatal fejünkben, hogy nem megyek el. Ezt pedig megértem, hiszen elmentem.
Miután szakítottunk, többször is fel akartam keresni, hogy visszaadhassam a koncertjegyet, de persze soha nem volt erőm, hogy a kaputól tovább juthassak. Olyankor csak ültem a taxiban, azt mondván a sofőrnek, hogy várok valakit és csak sírtam.
Nem tudom, hogy ő, hogy élte meg ezt a hónapot, de remélem, sőt ajánlom, hogy úgyanúgy szét legyen csúszva, mint én. Ő nem olyan fiú, aki egy kapcsolat megtörése után egyből más lányokban keresse boldogságát. Ismerem őt, tudom, hogy belül szenved.
- Készen állsz? -édesanyám remegő kezeivel megsimította arcomat, én pedig mosolyogva ráztam a fejem, nemet jelezve.- Tudod, nem muszáj menned. Egy erős lány vagy, nemet mondhatsz egy fiúnak anélkül is, hogy kedveskedsz neki -szavai nevetést váltottak ki belőlem. Ő nem érti, soha nem is fogja. Nem azért megyek el, mert kedves vagyok vele, hanem azért, hogy túllépjek rajta.
- Anyu, minden rendben lesz -apró karjaival meleg ölelésbe vont, én pedig minden tehetségemet elővéve, úgy tettem, mintha segített volna. Azt tudtam, hogy szükségem van rá, de nem, nem esett jól. Mert nem Finn volt az.
- Vigyázz magadra. Nehogy nekem ismét össze törje a szíved.
- Soha nem tenne ilyet -ezzel a mondattal pedig elengedtem édesanyám kezeit, és felszálltam a buszra. Ahogy mindkét lábam érte a lépcsőfokokat, az ajtó bezárult mögöttem, rám vártak. Az ablakon keresztül még biccentettem egyet a szüleimnek, majd mit sem törődve az emberekkel, leültem a leghátsó, ablak melletti ülésre. Óvatosan végignéztem a többi utason. Néhányan észrevették lehulló könnycseppjeimet, de azok sem törődtek velem igazán. Csak elmerültek a fülesekből áradozó zenében és a sötét gondolatokban.
•••
