Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
finn wolfhard
Mosolyogva hagytam el az iskola kapuját, ami előtt Ayla várakozott. Tudtam, hogy mennyire fáradt a mindennapos próbák miatt, így megígértem neki egy lazulós hétvégét, amit nálam töltünk. Az egész nem indult jól, hisz két nappal azelőtt, miközben épp a dalszövegeimet bújtam, telefont kaptam a régi sulimtól. A tesitanárom keresett fel, aki egyben az edzőm is volt. A suli kosárcsapata gyengélkedett, így megkért, iratkozzak vissza a versenyidőszakra.
- Na mivan? Mostantól az itteni idiótákkal fogsz edzeni? -vigyorgott rám a lány, majd közelebb lépve hozzám, rácsüngött a nyakamra. Elnevettem magam, ahogy belegondoltam az osztályom arcára, amikor majd meglátnak a suliudvaron. Utoljára Helen miatt voltam ott és nem terveztem volna vissza térni. Úgy, soha.
Egymás mellett billegve sétáltunk, jobb kezemmel hátizsákom egyik pántját fogtam, míg a másikon Ayla táskája csüngött. Boldogan nézte a két jegyet, amit az új marvel filmre szereztem. Mindketten hatalmas őrültjei voltunk a Bosszúállóknak és szinte folyamatosan a kedvenc szereplőinket játszottuk el egymásnak. Örültem, hogy mosolyogni látom, az utóbbi idők miatt teljesen kihervadt belőle a vidámság és reméltem, hogy én lehetek az, aki megöntözi.
Már csak pár utcára voltunk a mozitól, amikor a lány felkiáltott az egyik kirakat előtt. Helen kedvenc cukrászdája volt.
- Ide menjünk bee -húzta el mondata végét, majd megragadva a karom, berángatott az apró, de barátságos üzletbe. - Majdnem olyan színes ez a hely, mint a lelked -kuncogott fel, miközben végignézett fekete ruháimon. Én csak szemforgatva léptem a pulthoz és hallgattam, ahogy vékony hangján leadja a rendelését. Automatikusan vettem elő pénztárcám a farzsebemből, mire a lány szúrosan nézett rám. Volt bennem még annyi férfiasság, hogy állom a sütiket, bár tisztában voltam vele, hogy ezt a lány nem nézi jó szemmel.
- Mit csinálsz? -ütött rá hirtelen karomra, így kilökve ujjaim közül az összeget. Utáltam, hogy ilyen erőszakos volt, ahányszor csak előjött a hatalmas feminista énje.
- Aylaa -morogtam fel durcásan, ő pedig elmosolyodott és fürgén kifizette a sütijét, amit kért. -Miért nem hagysz sosem fizetni? - kérdeztem idegesen, de ő már valószínű Amerika kapitányról, mármint inkább Chris Evansról álmodozott.
- Finn, ezt elejtetted -lefagytam, ahogy meghallottam a bátortalan hangot a hátam mögül. Ayla meglepve nézett vállaim mögé, ajkai csakhogy nem a földet súrolták. Hát persze, hogy itt van. Mindig ide jártunk.
Erősen haraptam ajkaimba, ami miatt a vér savanyú íze megtöltötte számat. Ránéztem a kezembe tartott pénztárcára és magamban szidtam, amiért kiesett belőle a tartalma nagyrésze. Már vagy fél perc eltelhetett és Ayla úgy nézett rám, mint aki képes lenne a szemeivel meggyilkolni, ha nem fordulok meg nyomban. Aztán tekintete csalódással telt meg. Hátrafordultam, de már csak Helen körvonalát láttam, ahogy kilépdel az üzletből. A pénzt ott hagyta a pulton.
Ott hagyva Aylat, a pénzt és az összezavarodott kiszolgálót, a lány után futottam. Az üvegajtón keresztül észrevette próbálkozásom és felgyorsította lépteit, de ez engem kicsit sem hatott meg. Az utca végén közvetlenül ott volt a taximegálló, így egyből leesett mit is akar tenni. Muszáj volt gyorsítanom. A sárga furgonok szépen sorakoztak egymás mellett, indulásra készen. Elkaptam Helen karját és magam felé fordítottam. Zöld szemei zavarosan nézték végig arcom minden porcikáját és nem tagadom, az én íriszeim is hasonlóan jártak körbe őt. Annyi hónap után megváltozott. Látszott rajta, ahogy teljesen össze volt törve. Szemei karikásak voltak, arca beesett, biztosan fogyott vagy tíz kilót, pedig nem fért volna rá. De mégis, így is ő volt a legszebb lány, akit valaha láttam.
Nem szóltunk semmit, szemeink leírtak mindent, ami ajkainkon jött volna ki. A vágy, a bánat, a csalódottság. Szavak nélkül, egy apró tettel tettem be a kulcsot a zárba, így feloldva a lakatot, ami köztünk volt szinte fél évig. Kinyitottam karjaim és erősen húztam magamhoz vékony testét. Eperillata körbejárta testem és beférközőtt minden porcikámba. Halk szipogására lettem figyelmes, majd arra, ahogyan ő is közelebb bújik hozzám és mellkasomba sírja ki magát. Tökéletes pillanat volt. Egy évig együtt voltam a lánnyal, mégis, soha nem kötöttek erősebb érzelmek hozzá, mint akkor. Csak ő és én. Szokásosan ketten a világ ellen. A percek csak úgy röpültek felettünk, mi viszont nem mozdultunk. Megvártam míg abbahagyja a sírást, hogy végre ismét gyönyörű íriszeibe veszhessek el.
- Sajnálom -húzodott el, majd aranyosan letörölte pólóm, amely könnyeitől volt átázva. Tudta, hogy ennyi nem fog rajta segíteni, mégis megpróbálta. Mert kis naív, butus lány volt és ez tette őt azzá, aki. Elnevettem magam és kezeim közé vettem puha, nedves arcát. Hatalmas vágy keringett bennem. Úgy bámultam ajkait, mint vadállat a prédáját. De nem tettem meg. Mert tudtam sosem bocsátanám meg magamnak, ha úgy letámadnám, mint ahogy azt furcsa gondolataimban elképzeltem. Így csak apró puszit adtam arcára, ő pedig megkönnyebbülten mosolyodott el. Ő is attól félt, nem bírom ki.
- Hogy lehetsz még sírás után is ilyen gyönyörű? -simítottam át orcáján ujjaimmal, előre félve reakciójától. Lehajtotta fejét, de még láttam, ahogy almácskái pár árnyalattal pirosabb színt vesznek fel.
- Hogy tudsz te még azután is ilyet mondani, hogy megmutattam milyen béna vagyok? -nevettet fel aranyos hangján, amitől ajkaim egyből felfelé vették az irányt, betöltötte az utca csendjét. Ő az a lány volt, aki akarata ellenére hívta fel magára az emberek figyelmét és aztán szégyenlősen fordult el tőlük.
- Nem bénáztál el semmit - bíztattam, és ismét ölelésbe húztam őt. Boldogan dőlingéltünk jobbra-balra, úgy szorítva egymást, mintha az életünk múlna rajta. - Mesélj el mindent. Tudni akarom mi történt veled nélkülem- tűrtem füle mögé az egyik szőke tincsét. Imádta az ilyen ártalmatlan mozdulataimat, bár nagyon próbálta elhitetni, hogy idegesítik őt.
- Nem hiszem, hogy tényleg akarod tudni -mosolyodott el keserűen, ám a pillanatot telefonja csörgése szakította meg. - Uh bocsi -húzta el a száját, miközben előhalászta telefonját. A táskája egy feketelyuk maradt, legalább ez nem változott. -Majd visszahívom -szedte ki a készüléket és egyből balra húzta ujját a képernyőn. Ám annyi időm maradt, hogy fejjel lefelé is ki tudjam olvasni a nevet, ami bizony egy fiú tulajdona volt. Sean. Ki a franc az a Sean?
