VALAMI MÁS

005.

EUNHA maga sem tudta pontosan, hogy mi fogta meg annyira Hoseokban.

Talán a gyönyörű mosolya, melynek hatására minduntalan vérvörösre gyulladt az arca, akárhányszor csak meglátta?

Esetleg a jóindulatú személyisége, amivel még az ő fagyos szívét is képes volt felolvasztani?

Netán az igéző szemei, amitől a lány térdei akaratlanul is, de remegni kezdtek, amikor csak összetalálkozott a tekintetük?

Vagy a humoros hozzászólásai, melyekkel a fiú még Eunhát is ösztönös mosolygásra késztette?

A lány egy dologban volt csak biztos: hogy visszavonhatatlanul szerelmes Hoseokba.

Nem értette, eddig hogy nem vette észre a fiút. Hiszen végig ott volt. Az orra előtt. Évek óta osztálytársak voltak, ugyanazokra az órákra jártak és ugyanazok a tanárok tanították őket, Eunha eddig mégsem szentelt neki különösebb figyelmet.

Erre most, szinte egyik pillanatról a másikra, minden előjel nélkül beleszeretett. Elképesztő.

Arról ugyan fogalma sem volt, hogy ez miért, hogyan és mikor történt, hiszen ez nem olyasmi, amit ilyen pontos adatokkal le lehet írni, mégsem gondolkozott el egyszer sem a dolog miértjén.

Bár miért is tette volna?

Ezt szimplán csak tudja az ember.

Nagyon nehéz feladat elmondani, hogy milyen érzések kavarogtak a lányban és még nehezebb ezekre válaszokat találni.

Ám, ha ezt mégis megkíséreljük, a legpontosabb magyarázat talán az lenne, hogy Eunha életében akkor először látott meg valakit a szívével és nem a szemével.