EUNHA kicsit talán túlságosan is élvezte a kivégző szerepét.
Azt meg kell hagyni, a lány egy ideig még kordában tudta tartani a beteges gondolatait és tartotta magát ahhoz az elképzeléséhez, hogy két tisztogató akció között minimum egy hetet várt, nehogy esetleg valami hibát vétsen.
Mert annak ellenére, hogy Eunha egy közveszélyes, hidegvérű gyilkos volt, nem volt buta.
Ó nem, a lány történetesen minden volt, csak meggondolatlan és figyelmetlen nem, pláne nem akkor, ha az ő drágalátos Napsugara életérő volt szó.
Eunha nagyon jól tudta, hogyan is működik az igazságszolgáltatás, és hogy mások meggyilkolása az egyik legnagyobb bűn, amit ember elkövethet egy másik ember ellen.
A lánynak azonban erről is megvolt a saját elmélete.
Szerinte mindenki, aki ellenzi mások meggyilkolását egy gyáva, semmirekellő, képmutató alak.
Az ő szavaival élve, egy
felesleges ember.
Eunha úgy gondolta, hogy titkon minden ember vágyik rá, hogy az általa gyűlölt személyeket örökre eltüntesse a Föld színéről, de ezt a kielégítetlen vágyat csakis azok tudják képezeletről valóságra váltani, akik elég különlegesek voltak hozzá.
A feleslegesek pedig csak azért bélyegezték lelketlen gyilkosoknak a különlegeseket, mert ők maguk férgek voltak, akik még ahhoz is túlságosan kevésnek bizonyultak, hogy beteljesítsék a vágyaikat.
A lány különlegesnek érezte magát, aki elég életképes volt ahhoz, hogy gyilkolni tudjon és megvédje az igaz szerelmét.
Ebbe ő semmi kivetnivalót nem talált. Sőt, úgy gondolta, hogy a társadalomnak nem stigmákat kellene a nyakába akasztania, mint valami közönséges kis piti bűnözőnek, hanem a lábai előtt kellene hevernie, amiért megszabadítja a világot egy csomó felesleges embertől.
Felszabaítóként kéne tisztelnie őt minden olyan mocskos és haszontalan egyednek, aki embernek meri csúfolni magát, mikor annyi vér nincs a pucájában, hogy kioltson egy másik felesleges életet...
Sebaj.
Idővel mindenki belátja majd, milyen hasznos munkát végez és akkor ő és Hoseok végre valahára egymáséi lehetnek, ahogyan arra mind a ketten annyira vágynak.
Éppen ezért csapott le újra.
Újra.
És újra.
YOU ARE READING
VALAMI MÁS
FanfictionChoi Eunha épp olyan volt, mint bármely más középiskolás tanuló. Mindig mindenből átlagos teljesítményt nyújtott, sosem tűnt ki semmivel és sosem produkált semmi említésre méltót. A külseje és a személyisége is teljesen hétköznapi volt. Csepp volt a...
